Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-59

vi november hó 23-án, csütörtökön. 164 A nemzetgyűlés 59. ülése 1922. & Hogy egyebet ne mondjak, ezek az orvosok már évek óta kérik azt, amit a segédtanitóknak, szóval az utolsó fokozatban lévő köztisztviselőknek is megadott már, hogy t. i. kedvezményes vasúti jegyben részesüljenek. Hát bocsánatot kérek, az a falusi doktor, ha ma fel akar jönni Budapestre, hogy egy kicsit felfrissítse tudományát vagy bevásároljon, akkor rámegy erre az utazásra háromesztendei fizetése. (Igás! Ugy van !) És még ha ezek a körorvosok olyan gyakran utaznának ! De hiszen valóságos rabjai községüknek és körüknek, le vannak kötve foglalkozásukkal, ugy hogy kéjutazni, szórakozni sohasem fognak, legfeljebb akkor utaznak, ha arra feltétlenül szükségük van, és tisztelettel kérdezem, nem szolgál-e a közegészségügy hátrányára az, ha ezen orvosok elől elzárják a lehetőséget arra, hogy időnkint a korral és a tudománnyal haladva, gyakorlatot szerezzenek maguknak ott, ahol a tudmány forrása van. A falusi orvosok kisérletezésekre, megfigyelésekre nem szentelhetnek időt, nekik itt az egyetemen kell megtanulniok mindazon praktikus dolgokat, — még pedig rövid idő alatt — amelyekkel azután embertársaiknak javára szolgálhatnak. Ha a mélyen t. kormány azt akarja, és szerintem kell hogy akarja, hogy ez a leromlott közegészségügy helyreálljon, hogy a körorvosok és a községi orvosok száma szaporodjék, s hogy ez a nehéz külső körorvosi és községi körorvosi állás vonzóvá legyen, akkor — mint ahogy a belügyminister ur nagyon helyesen a külső közigazgatás bázisává tette a jegyzőket és a segédjegyzőket törvényjavaslatával — bizonyos fokban méltányolnia kell a kormánynak ezeknek a közegészségügyi egyéneknek működését is, és gondoskodva róluk, meg kell mutatnia ezeknek is, hogy van, aki törődik velük. Esztergályos János: Ennek ugy kellene lennie ! Éhn Kálmán : Ha ma is megvolna Nagymagyarország és abban 76 vármegyei tiszti főorvosunk, 449 járásorvosunk és 1598 községi és körorvosunk lenne, akkor talán én is azt mondanám, hogy a mai viszonyok között óriási terhet jelentene ez az általam kivánt rendezés. De szerencsétlen, megcsonkított hazánkban ezen külszolgálati állások száma annyira leapadt, hogy igazán nem lehet azt mondani, hogy amit én kérek, az a költségvetés túlságos megterhelését vonná maga után. S ha, amint hallom, bár ezt nem tudom biztosan, 70—75 milliárdos költségvetésről van most szó, akkor igazán ugy vélem, hogy ennek az orvosi kérdésnek radikális rendezése már nem számithat, és ne is számítson, amikor olyan emberekről, tisztviselőkről ós hivatalnokokról van szó, akik a lakosság egészségét őrzik és ápolják. Esztergályos János : Ugy van, sokkal többet elajándékoznak. Éhn Kálmán: Ép ilyen sérelmes, mélyen t. Nemzetgyűlés, a városi orvosokra vonatkozó rendelkezés is. A törvényjavaslat szerint a városi orvosok két kategóriába soroztatnak, a szerint, amint törvényhatósági joggal felruházott városokban vagy rendezett tanácsú városokban teljesítenek szolgálatot. Itt az a sérelmes, hogy a törvényhatósági joggal felruházott városok főorvosa a tervezet szerint a VII., VIII., sőt a IX. rangosztályba van sorolva, holott különbség szerintem aközött, hogy hol szolgál az a köztisztviselő orvos, nincsen. Mert az a városi tisztiorvos is épen olyan fontos és nehéz hivatást tölt be, sőt talán a járványok idején még nehezebb szolgálatot végez és — amire az előbb hivatkoztam már — tudjuk, hogy a közönség milyen érzékeny és milyen könnyen megharagszik orvosára. Ha ez áll a külszolgálatra falun, fokozottabb mértékben áll a városban, mert ott több az ellenőrizni való, mint a falun. Hogy ne mondjak mást, ott vannak a vendéglők, kávéházak, üzletek, sok olyan közintézmény, amelyeket bizony annak az orvosnak ellenőriznie kell és ha kifogást talál, fel kell jelentenie, mire azok meg lesznek bírságolva. Tehát ezek az orvosok sem számithatnak a közönség támogatására és a magángyakorlatra, mert bizony ezek is sokszor ellentétbe jutnak a közönséggel, magánpraxisuk rovására. Szerintem tehát nagyon méltányos és igazságos lenne az, ha a törvényhatósági joggal felruházott városok orvosai közül a főorvos a VI. fizetési osztályba, a kerületi orvosok pedig a VII. rangosztályba jutnának. Ugyanígy lenne a rendezett tanácsú városoknál is, hogy, miután kevesebb munkáról van szó, a főorvos — nem ugy mint itt mondja, hogy ügyvezető orvos, hanem a főorvos •— a VII. rangosztályba kerülne, a kerületi orvosok pedig a VIII. rangosztályba. Ezek olyan minimális kívánságok és anynyira kielégitenók az orvosi kart, hogy megint a legnagyobb lelkesedéssel, a legnagyobb igyekezettel végeznék kötelességüket. A legfurcsább az, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, hogy ezen státusrendezés dacára is, amelyet rendeletileg már megadtak és amely folyamatban van, mert hiszen ez csak szentesítése lesz a rendeletnek, mindenki részesül vasúti utazási kedvezményben, egyedül az orvos nem. Csodálatos valami, hogy miért épen az orvos nem utazhatik, nem veheti igénybe a kedvezményes jegyet, amikor minden más városi tisztviselőnek ez jár? Csodálatos valami, hogy miért épen őket veszik ki, pedig náluk talán még fokozottabb mórtékben áll az, amit a körorvosokra mondottam, hogy nekik is kell haladniok a tudománnyal, és időnként nekik is el kell utazniok, hogy magukat műveljék és ujabb ismereteket szerezzenek. Ugyancsak ezzel kapcsolatosan, bár itt erről nincs szó, legyen szabad megemlékeznem még egy ilyen mostoha orvosi állásról, még pedig a kórházi orvosokról.