Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-59

A nemzetgyűlés 59. ülése 1922. evi november hó 23-án, csütörtökön. 161 látok, aki választóimmal és kerületemmel foly­tonos összeköttetésben állok, hogy ott balkáni állapotok vannak. A vámőrség elől jár a csem­pészetben. (Ugy van! Ugyvan! a baloldalon.) Hogyan várhatjuk akkor el, hogy a köztisztviselők tekintélye erősödjék. Drozdy Győző: Forgalmi adóellenőrök! Dénes István : Ez a védvámos politika követ­kezménye. Giesswein Sándor : A nép látja, hogy akik a törvényt kijátsszák, azok gyarapodnak, akik ellenben a törvénynek engedelmeskednek, azok­nak küzdeniök kell a megélhetés nehézségeivel. így nem lehet fen tartani a tekintélyeket. Igenis kívánjunk tekintélyt a köztisztviselők részére, de adjunk nekik egyszersmind állásuknak meg­felelő díjazást is. Amit még kifogásolok az az, hogy a törvényjavaslatban bizonyos rang­osztályok vannak megállapítva, amelynek foly­tán nem az állandó kitartó munka lesz meg­jutalmazva, hanem különbséget tesznek bizo­nyos szakok között. Régi hiba nálunk, hogy különb­séget tesznek a lateinerek és nem lateinerek között. Pedig ma tulajdonképen nincs különbség közöttük, mert a lateinerek épugy nem tudnak latinul, mint a nem lateinerek ; de azért mégis egy bizonyos előkelőséget tulajdonítanak azoknak, akik ilyen iskolát végeztek és ennek folytán magasabb rangfokra tehetnek szert, mint mások. Ez tel­jesen ellentétben van az igazi demokratikus szellemmel, de ellentétben van az igazi prak­tikus amerikai felfogással is, ahol mindenki érvényesülhet, akinek tudása, akinek ügyes­sége van és aki nemcsak önmaga érdekében, hanem a köz érdekében is tud dolgozni. Drozdy Győző: Minister azért lehet itt is, analfabéta is! Giesswein Sándor : Minister kivételt képez, sőt talán még az államtitkárok is, mert itt politikai érdemekről van szó, nem a komoly munka érdeméről. Ezeket kívántam én általánosságban meg­jegyezni az előttünk fekvő törvényjavaslatról. Igen óhajtom és kívánom, hogy a státusrende­zés végbemenjen, de a törvényjavaslatban nem látom kiépítve az igazi státusrendezést. Nem látom a biztositékát annak, hogy az igazi füg­getlenséget adják meg a mi közigazgatási hiva­talnokainknak, nem látom a biztositékát annak, hogy a mi törvényhatóságaink igazán a demokra­tikus szellemnek lehessenek kifejezői. Ezért azt kívánom, hogy ez a törvényjavaslat a közigaz­gatási reformmal együtt kerüljön végleges tár­gyalás alá, azzal a közigazgatási reformmal együtt, amelyet már annyi idő óta ígérgetnek nekünk... Meskó Zoltán: Elkésett és mindig átfes­tették! Giesswein Sándor: ...amelyet mint látom és hallom, maga a belügyminister ur is a leg­közelebbi időben elénk hozni kivan, de attól félek, hogy lesznek más tényezők, akiknek ez & . NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1922—1926. — T. KÖTET. nem fog tetszeni, lesz egy mellékkormány, amely nem akar igazi demokratikus haladást a köz­igazgatás terén... Meskó Zoltán : A mellékkormány inkább akarná. Giesswein Sándor: De milyen irányban akarn á. Meskó Zoltán: Lehet másik mellékkormány. Giesswein Sándor: Talán több is van? Lehet. Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Ne méltóztassanak párbeszélgetést folytatni. (Egy hang a jobbközépen}: Baloldali mellékkormány, Felkiáltások a szélsobaloldalon: A tempó!) Giesswein Sándor : Nem látom tehát a tör­vényjavaslatban azt, amit kívánunk, nem látom azt, amit az én érzékem megkíván, nem látom azt, amit maguknak a köztisztviselőknek érdeke kivan, és ez oknál, fogva a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Éljenzés és taps balfelöl.) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Éhn Kálmán ! Éhn Kálmán : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Mindnyájunk előtt ismeretes az, és az előadó ur is oly kép nyilatkozott, hogy a tárgyalás alatt lévő három javaslatot már hónapokkal ez­előtt le akarta tárgyaltatni az akkori belügy­minister ur, de a közbejött politikai körülmé­nyek, az adójavaslatoknak sürgőssége mindezek­nek a törvényjavaslatoknak letárgyalását eddig késleltette. Hogy a törvényjavaslat ily késedel­mes letárgyalása miatt az alkalmazottak anyagi hátrányt ne szenvedjenek, a kormány — szerin­tem igen helyesen — ideiglenesen rendeletet adott ki, amelynek értelmében ugy a vármegyei alkalmazottak, mint a városi tisztviselők a köz­ségi és körjegyzők, segédjegyzők megkapják mindazokat az illetményeket, amely őket e tör­vényjavaslatok alapján megilletik. Ez a rendelet ez évi március 1-től kezdődőleg visszamenő ha­tállyal már életbe is lépett. Tisztában vagyok azzal, hogy ezeknek a törvényjavaslatoknak le­tárgyalása most már nem szolgál más célt, mint azt, hogy ezek a már kiadott rendeletek törvény­hozás utján szentesittessenek. Ismerve a pénz­ügyminister urnák nagy takarékoskodását, egyéb­ként sincs sok reményem abban az irányban, hogy e javaslatok anyagi részének felemelését illetően valami számottevő eredményt lehessen elérni. Mindazonáltal kötelességemnek tartom, hogy a javaslat bizonyos sérelmeire, hogy ugy mondjam szükkeblüségére felhívjam az igen t. belügyminister ur szíves figyelmét, abban a tisz­teletteljes reményben, hogy majd ő, aki a vár­megyei tisztviselők iránt jó szívvel viseltetik, talán keresztül tudja a szigorú pénzügyminister úrral szemben vinni azt, hogy azt a többletet, ami e változtatások révén előállna, valahogyan a pénzügyminister úrtól megszerezze. Strausz István : Kikre vonatkozólag ? Éhn Kálmán : Majd rá fogok térni. Tisztá­ban vagyok azzal is, hogy az állami háztartás mai 21

Next

/
Thumbnails
Contents