Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-58

150 A nemzetgyűlés 58. ülése 1922. volna a dohányárusitók, de ráfizettek üzletükre és Vagyonkájuknak egy bizonyos része reáment. Már pedig ha á-t mondunk, b-ét is kell monda­nunk, ha árusítási engedélyeket adtak az illetők megsegítésére, arra is gondolni kell, hogy az ille­tőkön valóban segítve legyen. Nem állhat meg az a kifogás, melyet különösen pénzügyi szem­pontból szoktak felhozni, hogy hiszen az engedé­lyesek százalékszerü jövedelmet kapnak, a dohány­áruk értékének emelkedésével tehát nekik is szá­zalékszerü jövedelememelkedésben van részük. Keresetük azonban egyáltalában nem áll arán}^­ban a megváltozott viszonyokkal, mert hiszen a Vasút legutóbb ismét megdrágult száz százalékkal, úgyhogy különösen azok a dohányárusok, akik­nek még szállítási költségeik is vannak, nem bírják el a felemelt viteldíjakat. Nagyon jól tudjuk, hogy a falusi embernek legalább is olyan nagy szük­sége van szántás-vetés, kapálás közben arra a kis pipa dohányra, hogy munka közben szórakoz­zék, mint a városi embernek, tisztviselőnek az íróasztal mellett, vagy a kávéházban üldögélő embernek. De nem ez a főhiba. Ezen még csak tud a pénzügyminister ur segíteni, akár százalékemelés­sel, akár valami más módon, csak nem kell uni­formizálni az eseteket, hanem egyedileg kell azokat megvizsgálni. Fő bajuk ezeknek a dohányárusok­nak az, hogy a mai dohányárak mellett nem tud­ják kiváltani az árusításhoz szükséges dohány­mennyiséget. (Ugy van! Ugy van!) Hegedüs György '. Kaptak jogot, de nem tud­ják megvenni az árut. A dohány ára négyszere­sére, ötszörösére ment fel. Peidl Gyula : Miért drágítják annyira ! Lakó Imre : Akinek azelőtt pár ezer koronára volt csak szüksége a dohánybeváltáshoz, annak ma százezer koronára van szüksége. Az árutőke az államé, a forgótőkét pedig bankoktól szerzik be a dohányárusok. A mostani pénzviszonyok mel­lett pedig el lehet képzelni, hogy hogyan szerzik azt be. Az a kereset, amelyre az árusok szert tesz­nek, úgyszólván rámegy a kamatra, úgyhogy az üzlet eredménye vagy nulla, vagy mínusz. Már most az előtt a dilemma előtt állanak a dohány­árusok, hogy vagy elvesztik a dohányárusitási engedélyt, ha nem tudják beszerezni a szükséges tőkét, tehát futkosnak fühöz-fához, vagy pedig, ha valahogyan be tudják azt szerezni, nem ma­guknak, hanem a kölcsönnyujtó bankoknak sze­reznek. Hegedüs György : Uzsorakölcsön ! Lakó Imre : Azt hiszem, nem lehet sem a nemzetgyűlésnek, sem a pénzügyminister urnák intenciója, hogy ez ilyen mértékben folytatódjék tovább is. Erre két megoldási módot tudok. A t. pénzügyminister ur bizonyára talál majd meg­felelőbb más megoldási módokat is, vagy pedig azok közül választ, amelyeket felhozok. Az ille­tőknek olcsó, rövidlejáratú kölcsönöket kell nyúj­tani 5—8%-ra, hogy függetleníthessék magukat a bankoktól ezek a sokat veszített emberek. Ezen­évi november hó 22-én, szerdán. felül rövid lejáratú bizományi árusítás nyújtásá­val is segíthetne a minister ur ezeken a családokon. Ez ugyan bizonyos ellenőrzési munkát tételez fel, de államérdek is szól amellett, hogy az árusítás egyáltalában folytatható legyen, úgyhogy a sok jó magyar exisztencia érdekében el kell végezni ezt az ellenőrző munkát is. Lehefc, hogy felesleges a felszólalásom, lehet, hogy az abban foglaltak tervbe is vannak véve, de azt hiszem, hogy ha csak némileg enyhíteni tudjuk azokat a súlyos gondokat, melyek ezeket a családo­kat meglátogatták, ha az ezer családfőhöz tartozó tízezer kisgyermeknek csak egy jóízű karéj ke­nyérrel tudjuk megnagyobbítani betevő fala óját, nem végzünk hiábavaló munkát. Tudom nagyon jól, hogy a pénzügyminister urnák sok gondja, sok ezer baja és rettenetes felelőssége van, de ha ebből a sok bajból csak egyet is megold, ha ebből a nehéz­súlyú felelősségből egy jelentékeny súlyt levesz, neki is könnyebb lesz a helyzete és annyival is ke­vesebb gondja és baja lesz. A következő interpellációt intézem a t. pénz­ügyminister úrhoz (olvassa): »1. Van-e tudomása a pénzügyminister urnák arról, hogy a dohányárak emelkedése folytán a dohánykis- és nagyárusok legnagyobb része a dohánygyártmányok ítvételé­hez szükséges forgótőkét egyáltalában nem, vagy csak tönkremenést jelentő kamatteher mellett tudja beszerezni ? 2. Hajlandó-e a pénzügyminister ur megfelelő hitel vagy bizomány nyújtásával a baj sürgős orvoslására és mily megoldási módot kivan alkalmazni ?« (Általános helyeslés.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a pénzügy­minister urnák. Szólásra következik ? Perlaki György Jegyző : Nagy Ernő ! Nagy Ernő : Tisztelettel kérem a nemzetgyű­lést, méltóztassék megengedni, hogy interpelláció­mat a legközelebbi interpella ciós napon mondhas­sam el. (Helyeslés.) Elnök : Azt hiszem, a nemzetgyűlés az el­halasztáshoz hozzájárul. (Helyeslés.) Perlaki György Jegyző : Nagy Ernő ! Nagy Ernő: Mind a három interpellációra ké­rem az elhalasztást. (Helyeslés.) Elnök : A nemzetgyűlés mindhárom interpel­láció elhalasztásához hozzájárul. (Helyeslés.) Perlaki Ggörgy Jegyző : Fábián Béla ! Fábián Béla : T. Nemzetgyűlés ! Az idő előre­haladottságára való tekintettel kérem, méltóztas­sék megengedni, hogy interpellációmat a legköze­lebbi interpella ciós napon texjeszthessem elő. (He­lyeslés.) Elnök : Azt hiszem, hozzá méltóztatnak já­rulni. (Helyeslés.) Perlaki György Jegyző : Csik József ! (Felkiál­tások : Hozzájárulunk ! Derültség.) Csik József : T. Nemzetgyűlés ! Megígérem, hogy nagyon röviden fogom interpellációmat elő­terjeszteni. Interpellációm tárgya a szerződéses mezőgazdasági munkások pénzbeli járandóságának a mai gazdasági viszonyokhoz mért rendezése. In­terpellációmra az indító okot az a körülmény adta ?

Next

/
Thumbnails
Contents