Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-58

134 A nemzetgyűlés 58. ülése 1922. Szilágyi Lajos : Kötelessége is ! Kállay Tibor pénzügyminister : A politikai támadás a kormány ellen ? Szilágyi Lajos : Ha ilyen hibát lát, akkor igenis kötelessége. Pikler Emil : A választóink azt akarják, hogy támadjuk a kormányt ! Azért vagyunk ellenzék. (Zaj-) Rupert Rezső: Egy ottani gazda levelét olvastam fel. Meskó Zoltán : Halljuk a választ ! Kállay Tibor pénzügyminister : Ami az állam anyagi érdekeinek védelmét és biztosítását illeti, méltóztassék megGyőződve lenni, hogy ebben az irányban még más is fárad ebben az államban a -képviselő úron kivül. (Ugy van! jobbfelől.) Méltóztassék megengedni nekem azt is, hogyha a t. képviselő ur összefoglalva a két dolgot, t. i. a kérdés szakértői megitélését és a politikai támadást, ebből olyan végső konzekvenciát von le, hogy hűtlen kezeléssel vádolja a kormányt, akkor én ezt a vádat visszautasitsam. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Visszautasítom azért, mert elvégre is a minis téri állás . . . Rothenstein Mór : Költségvetés ! (Felkiáltások a jobboldalon : Mi az, Móric ? A szovjetben volt költségvetés ?) Huszár Dezső: Hová tették a szakszervezeti pénzeket, arról beszéljen ! Horváth Zoltán : Most az állam pénzéről beszélünk, nem a szakszervezetek pénzéről. Kabók Lajos : Nem lehet elütni a dolgot ! Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Kállay Tibor pénzügyminister : A ministeri állást és annak betöltését talán mégsem lehet ugy felfogni, hogy azok, akik ennek az állásnak és feladatnak betöltésére vállalkoztak, a parlamentben bármiféle támadásnak, bármiféle alkalomból abban az értelemben is ki lehessenek téve, hogy a jóhiszeműségük vonassék kétségbe, a szakértelem teljes hiányával vádoltassanak és az mondassék, hogy bűnvádi utón, mindenesetre a parlamenti szabályok által megengedett legerősebb eszközökkel kell eljárni velük szemben azért, mert hűtlenül sáfárkodtak egy olyan dologban, amire nézve az, hogy tulaj donképen mi történt, még csupán a képviselő ur részéről kons tata Itatott. (Helyeslés jobbjelöl) Hegedüs György : Agyrém ! Kállay Tibor pénzügyminister : Nagyon szivesen adok részletes felvilágosítást és állok rendelkezésére bárkinek ebben a kérdésben, ha itt szakszerű megitélésről, ha itt egy szerződés elbírálása ró! van szó. De szükségesnek tartottam én az imént jelzett körülményekre való tekintettel mindezeket előrebocsátani. Ami a szerződést és az egész tőzegügyet illeti, a helyzet az, hogy a magyar állam már régebben vállalkozó bt tőzegtelepek kitermelésére kötött bizonyos területhasználati szerződéseket

? amelyek évi november hó 22-én, szerdán. alapján ezzel a tőzegkitermeléssel operált. A munkálatok vezetése a földmivelésügyi ministerium egy osztályára volt bizva, ez dolgozott most már hosszabb idő óta az üzemmel, de valami különösebb eredményeket eddig nem sikerült produkálnia, még pedig természetszerűen azért, mert hiszen a tőzegügy a felhasználási módokat és lehetőségeket illetőleg még meglehetősen tisztázatlan kérdés ; sokirányú tanulmányokra és kisérletezésekre van még itt szükség, nevezetesen nemcsak általában a tőzegügyet illetőleg, hanem speciálisan mindig az illető területnek, az illető országnak viszonyaihoz képest is. A földmivelésügyi ministeriumnak és illetőleg az államnak ezekben az időkben sohasem volt meg és a jövőben sem lesz meg az az anyagi eszköze, az a vállalkozó kedve és az az igazán csak magánvállalkozóknál megtalálható fürgesége, amely szükséges ahhoz, hogy ezzel a kérdéssel ugy foglalkozzék, amint azt a magyar közgazdaságnak érdekei megkívánnák. Ezért már régebbi időben kilátásba vettük azt, hogy ezt az egyelőre állami kezelésben folytatott tőzegtelepet át fogjuk ruházni egy megfelelő vállalkozóra, hogy keresünk olyan vállalkozót, akinél ezeknek a közgazdasági érdekeknek biztositékát megtaláljuk és ezzel egyszersmind mentesítjük az államot olyan kísérletezéseknek, olyan tanulmányozásoknak és olyan üzemfentartásnak költségeitől, amelyek, bárhogyan is nézem a dolgot, semmiképen sem tekinthetők állami feladatnak. Ebből indultunk ki és ezen az alapon kerestük a megoldást. Mármost ajánlatot kaptunk, nem nagyon sokat, de mégis néhány oldalról, nevezetesen egyet Angliából, — német társasággal is folytattunk tárgyalásokat — azután pedig ettől a most megnevezett cégtől, amellyel végeredményben meg is kötöttük a szerződést. A szerződést a ministèrelnök irta alá, de azt nem ő, hanem a ministertanács kötötte meg. Ezzel a kérdéssel a kabinet tagjai valamennyien behatóan foglalkoztak és behatóan foglalkoztak azok a szakemberek is, akiket a kérdésnek tárgyalására felkértünk és akik az egész idő alatt a lebonyolításnak munkáját végezték. Megállapodtunk pedig evvel a céggel és szerződést kötöttünk vele azért, mert azok között az ajánlatok között, amelyek beérkeztek — már pedig hosszú időn át vártunk azokra — jobb és megfelelőbb ajánlatot nem kaptunk ; ennélfogva célszerűnek tartottuk evvel megkötni a szerződést azért, hogy ez a kérdés immár tovább ne húzódjék, hanem egyszer már megkezdődjék a megfelelő tőzegtenxelés Magyarországon. Ugy látom, hogy ez a cég egészen megfelelő hírnévnek örvend, mert hiszen a t. képviselő ur, aki ebben a tárgyban interpellált, dacára annak, hogy mindenki mást, aki ebben a dologban részt vett, meglehetősen kritizált, ezt a céget nem tartotta szükségesnek megkritizálni. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ugy Ktom tehát ebből, hogy ő maga is megfelelő, olyan cégnek tartja ezt, amellyel lehet és érdemes is tárgyalásba bocsátkozni. Nekünk mindig és kezdettől fogva ez volt az álláspontunk,