Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-58

130 À nemzetgyűlés 58. ülése 1922. Ekként érdekelve vannak : Fenék puszta, Sámson, Sávoly és a körülöttük fekvő községek, onnan hangzik ez a jajszó. T. Nemzetgyűlés ! A magam részéről nem haj lom meg az előtt az érvelés előtt, amivel ez a gazdaember él, amit onnan Sávolyról ir, mert hiszen ha itt tényleg létesithető egy ilyen hatalmas, nagy ipari telep, ha ott az a tőzeg tényleg azzal a nagy, óriási eredménnyel, haszonnal termelhető ki, amely mellett kitermelhető, akkor, sajnos, hogy azon expanzív gazdálkodási móddal szemben, amit jelentene az, hogy rétnek maradnak meg, ezek az ipartelepek maradjanak fenn ; ezt én helyénvalónak, tartom. De csak abban az esetben, hogyha ez a haszon, ezeknek a tőzegtelepeknek a kihasználása az állam javára történik. (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azért azonban, hogy egy osztrák társaságnak ilyen nagy értékű nemzeti ajándékot adjanak, ( Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) mondhatom : istenkísértés az, hogy ezeket az embereket ilyen következményekkel sújtják, hogy elveszik tőlük a nagytér jedelmü rétjeiket. Ezért nem éri meg az egész vállalkozás a fáradságot sem, mert ha már idegeneknek ajándékozták ezt az óriási nemzeti vagyont, akkor igazán respektálni kellett volna a környék kisgazdáinak igényeit is. (Ugy van! balfélől. Egy hang a szélsőbaloldalon : Fő a rebach !) Nemcsak anyagi értelemben, nemcsak tágabb erkölcsi szempontból szenvedett itt az állam súlyos sérelmeket, hanem súlyos következmények hárultak a magyar állampolgárok széles rétegeire is ; nemcsak magára a magyar tudományra és a magyar szakképzett körökre hárult ebből veszteség, hanem e szerződés megkötése körül súlyos törvényszegések, törvénysértések is történtek. (Ugy van ! a bál- és a szélsőbaloldabn.) Hiszen, t. Nemzetgyűlés, ez a vállalkozás egyúttal ingatlanokra vonatkozó vállalkozás is volt, ott, ezen a telepen az államnak ingatlanai is voltak, (Ugy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) mert ha egyebet nem számitok, magát a tőzeg kitermelését is ingatlanjognak kell tartanom s ez a magánjog szabályai szerint az is. Mivel pedig ott voltak az állam épületei is, a törvényhozás felhatalmazása nélkül sem a ministerelnöknek, sem a szakministernek nem lett volna joguk megkötni ezt a szerződést, mert az 1897 : XX. tcikknek a 37. §-a szerint az ingatlan állami vagyon elidegenítése csak külön felhatalmazó törvény alapján történhetik, eltekintve némely kivételektől, melyek alá azonban ez nem esik. Hiba, sőt törvénysértés történt azért is, mert a ministerelnök ur, akinek végre is nagyvonalú jpolitikát kellene csinálnia és nagy kérdésekkel kellene törődnie, nem pedig ilyen kis, gazdasági szakkérdésekkel, egy másik reszort illetékességéből magához ragadta azt a jogot, hogy ezt a szerződést megkösse. Az 1897 : XX. tcikk szerint az államszolgálat valamely ágazatának céljaira rendéit ingatlanokat ebbeli rendeltetésük tartama alatt az a minister kezeli, akinek hatósága alá az illető szolgálati évi november hó 22-én, szerdán. ág tartozik. Ebből következik, hogy a földmivelésügyi minister ur hatáskörébe, illetékességi körébe tartoznának ezek a tőzegmezők. Hiszen arról lehet vitatkozni, hogy a földmivelésügyi minister, a pénzügyminister, vagy a kereskedelemügyi minister hatáskörébe tartoztak-e, csak arról nem lehet vitatkozni, hogy törvény szerint a ministerelnök kezelése alá egyáltalában nem tartoztak. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Már most tegyük fel, hogy nem ingatlanokról van szó, tehát nem kellett előzetes törvényhozási felhatalmazás a szerződés megkötésére. Ebben az esetben is hogyan áll a kérdés? Az 1897 : XX. tcikk 38. §-a szerint szerződéseknek az állam nevében való megkötése csak nyilvános versenytárgyalás utján történhetik meg. A ministerelnök ur azonban mellőzte ezt a nyilvános versenytárgyalást, bár a ministerelnök urat a kormány egyik tagja révén egyes képviselőtársaim előzetesen figyelmeztettek rá, hogy vigyázzon, mert ezeket a tőzegtelepeket az állam javára nagyszerűen ki lehet használni, ne kösse tehát meg a szerződést az osztrák érdekeltséggel, hiszen vannak nagy német érdekeltségek, melyek egyrészt több garanciát nyújtanak a pénz előteremtésére, másrészt tökéletesebb tőzegkihasználási módszereket honosíthatnak meg, egy szóval többet adhatnak az államnak, mint az osztrákok. Figyelmeztették a ministerelnök urat, hogy lépjen érintkezésbe ezekkel a német vállalatokkal is és hirdessen nyilvános versenytárgyalást. Friedrich t. képviselőtársam volt, aki jó időben felemelte szavát ugyancsak ezen szerződés megkötése ellen. Mindez azonban nem használt. A döntéskor a nemzet nagy anyagi és erkölcsi érdekeinél erősebbek voltak bizonyos titkos szálak, erősebb volt az az igazgatóság, amely a végén ennek a vállalkozásnak élére állott. Dénes István : Szuverén nemzetgyűlés ! Rupert Rezső: Magában véve az, hogy egy ilyen fontos, nagy államvagyon értékesítésénél törvény ellenére mellőzték a szabad versenyt, azt hiszem, elegendő arra, hogy a mai kormányzat igazi karakterét mindenki előtt demonstrálja. A ministerelnök ur esetleg utalni fog arra, hogy nem kellett neki az 1897 : XX. tcikk 38. §-át betartania, mert hiszen az 1907 : III. tcikk 14. §-a azt nullifikálta. Ezzel szemben már előre hivatkozom arra, hogy ezt a törvényszakaszt az 1907. évi III. teikk 14. §-a csak a közszállitásókra nézve módosította olyanképen, hogy azok a kereskedelemügyi ministernek és az érdekelt ministereknek rendeletkiadási jogkörébe utaltatnak szabályozás céljából. Ezek után, miután feltártam itt mindazokat a sérelmeket, melyek az állam anyagi, erkölcsi és törvényes javain estek, nincsen és nem is lehet más hátra, mint hogy azzal a kéréssel forduljak a kormányhoz, ... j Szilágyi Lajos: Csak követelni lehetJ Rupert Rezső: .. . hogy, mivel ennek a szerződésnek megkötése a legsúlyosabb mértékben kompromittáló, az parlamenti vizsgálóbizottság