Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.

Ülésnapok - 1922-58

A nemzetgyűlés 58, ülése 1922. sitőképességével tisztában legyünk, méltóztassék elképzelni, mit jelent 4 köbméter földnek ilyen módon való elszállítása 200 méter távolságra és 15 méter magasságba. Ez megfelel naponta 24 kilométer gyaloglásnak, tehát annak a munkásnak csak gyalogolnia kell naponta 24 kilométert. En összeírtam ennek a statisztikáját. 12 kilométert kell neki tennie előre, mindig a magasba törekedve, teherrel és 12 kilométert tesz visszafelé, az üres talicskát húzva maga után. Egy ember tehát egy talicska terhet — ami majdnem másfél métermázsa súlyt jelent — 12 kilométer távolságba és olyan magasra visz fel, mint háromszor az Eiffel-torony, — az Eiffeltorony 300 méter, ennek háromszorosa tehát 900 méter, — ugy ez megfelel annak, mintha valaki a Gellérthegy négyszeres magasságára taszítana fel másfél mázsa földet, mert a Gellérthegy körülbelül kétszázhúsz méter magas. Ez olyan munkateljesítmény, amire az ember csak a legteljesebb jó táplálkozás mellett vállalkozhatik, erről pedig szó sincsen, mert annak a napszámosnak ma a munkabére arra sem elegendő, hogy a saját élelmét fedezhesse. A békében egy napszámos ember, egy kubikos munkás elfogyasztott hetenkint 7 kiló kenyeret; az ma, minthogy a kenyér kilója 120 koronába kerül Békésen, 840 koronát tesz ki ; elfogyasztott két kiló szalonnát egy hét alatt, kilónkint 900 korona értékben, ez összesen 1800 korona; a tésztájához 2 kiló lisztet, kilónkint 180 koronájával számítva, összesen 360 korona ; a levesébe 3 kiló krumpli kellett, ez kilónkint 40 koronájával összesen 120 korona; vöröshagyma, só, paprika kellett 100 korona áru, dohány, gyufa, tüzelőfa 250 korona áru, ez összesen 3530 korona. De itt bele kellene számítani azt az egy kiló húst is, amit békeidőben ilyen kubikos munka teljesítése mellett egy napszámos elfogyasztott hetenkint. Tehát 600 K napszámot számítva, — amit el nem lehet érni ma, mert 250 koronánál a kubikos munkások effektive nem tudnak többel keresni, meg is tudom nevezni az illetőt, akitől ezt az információt szereztem, — egy ilyen napszámos keres összesen heti 3600 K-t, amiből a saját egyéni táplálkozására ki kellene adnia 3530 koronát, tehát maradna a családjának 70 korona, így fest a valóságban állítás, hogy 1000 K napszám mellett nem jelentkeznek munkások. Ha feltételezzük azt, hogy az ilyen munkás 9 köbméter földet tud ilyen munkateljesítmény mellett abba a magasságba naponta felszállítani, akkor kijön még több napszám is. De én azoknak, akik ilyen könnyelműen megvádolják a magyar földmunkásságot, amelynél derekabb, szorgalmasabb, munkabíróbb munkáseleme nincs talán egész Európának, amelynek a munkáját látjuk Németországban, Horvátországban, látjuk a Balkánon mindenütt a régebbi vasutépitkezéseknélj csatornázásoknál, — mondom. évi november hó 22-én, szerdán. 119 hogy azoknak, akik ilyen könnyelműen megvádolják a földmunkásságot, én azt tanácsolnám, hogy csak egy talicska földet próbáljanak 200 méter távolságba és 15 méter magasságba felszállítani, s akkor megtudják, hogy milyen munkáról van szó és hogy milyen munka mellett keresi meg erejének végső megfeszítésével az a szerencsétlen napszámos ma is azt a néhány száz koronát. Nem szabad nekünk a magyar népet abba a hírbe keverni, — ez nem nemzeti érdek, — hogy nem akar dolgozni. Igenis, dolgozni kivan ! Amikor összehívtam Békésen a napszámosokat, mely alkalommal több ezerén megjelentek, s megkérdeztem tőlük, mi a kívánságuk, ők azt felelték: ne adjon a kormány ellátást, olcsó lisztet, hanem adjon munkát, napszámot, amelyből tisztességesen megélhetünk és az ország újjáépítéséhez hozzájárulhatunk. (Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Mert az nem vigasztalás, amit a földmive* lésügyi minister ur mondott a nyáron, hogy ő is tudja, hogy az alföldi nép azért van ilyen szomorú helyzetben, mert nem járhat munkába a megszállott vidékekre, miután azok el vannak zárva előle, ós itthon rekedt a tömérdek munkáskéz. Örüljünk, hogy van munkáskéz Magyarországon és ne nézzük közömbösen, indolenciával, hogy azok a munkáskezek pihennek és nem kapnak munkát. Ha tudunk adni hatósági ellátást a nincsteleneknek, akik reá vannak szorulva, ha van az államnak pénze erre, gondoljunk rá, hogy a hatósági ellátásokból és a munkanélküli segélyekből, amelyeket ingyen kifizettünk, mennyit lehetett volna építeni a forradalom óta. Ezeknek a munkásoknak az a kívánságuk, hogy tisztességesen megkereshessék a kenyerüket és akkor dolgozni fognak. Nem olyan gyerekjáték kubikos munka; tessék megnézni az idősebb munkásokat, már a 30—40 év közöttieket is, hány inaszakadt van közöttük, akiknek a karján és különösen a lábán diónagyságu csomók vannak, amelyek őket félig meddig rokkantakká teszik. Ismerek ma is őszbecsavarodott, rokkant kubikosmunkást, aki a 150 K napikeresetért odaáll és tolja a talicskát. Peidl Gyula: Egy kiló kenyérért! Szakács Andor: Egy kiló kenyér az egész napszám, ami a maga és családja táplálkozásához elégtelen. Halász Móric : Olyan munkás nincs, akinek 150 K a napszámja! Drozdy Győző: De van! A kuli is többet keres, pedig az a legigénytelenebb a világon! Gr. Hoyos Miksa : Ez nagyon szépen van beállítva, csakhogy nem igaz ! (Egy hang a szélsőbaloldalon: Azért mégis mi vagyunk a legolcsóbb ország !) Szakács Andor : Igenis, van ilyen napszámos, fel van irva nálam, gondolom Bondár Lászlónak hívják ; a képviselő ur szintén békési ember, megGyőződhetik róla, (Zaj.)