Nemzetgyűlési napló, 1922. V. kötet • 1922. október 20. - 1926. november 28.
Ülésnapok - 1922-58
À' nemzetgyűlés 58. ûlése 1922. Rassay Károly: Majd megismerjük a belügyminister úrtól. Módja lesz hozzá. (Zaj. Elnök csenget.) Farkas Tibor : En a magyar tradíciók alapján sokat meg tudok érteni, de nem tudom megérteni ezen az alapon azt, hogy a Rangklasse kultusza, ami annyira divott Ausztriában és bizonyos fokig Németországban is, miért honosíttassák meg itt Magyarországon is. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) En azon az alapon állok, hogy a vármegyék önkormányzatát változtatni a mai viszonyok között nem helyes. Szerintem a jogalkotás terén újítások csak akkor indokoltak, ha a jelenlegi helyzet tényleg rossz, vagy pedig ha meg vagyunk Győződve arról, hogy az újításokkal bizonyos pozitív eredményeket fogunk elérni. A magam részéről nem látok ezekben a javaslatokban semmit, amitől pozitív eredmények nyújtását várhatnám. Hogy közigazgatásunk nem tökéletes, hogy a közigazgatásnál igenis vannak bajok, ezt én tagadásba nem veszem, de e bajoknak nem az országos létszám hiánya és nem a különböző rangsor hiánya az oka, hanem az, hogy szerintem a közigazgatásban több szívnek, több szaktudásnak, több gerincnek kellene lennie, (Igás;! Ugy van ! Taps a bal- és a szélsöbalóldalon.) ezenfelül több szorgalomnak is, s végül kellene mindehhez az, hogy a közigazgatási és az egyéb tisztviselők is, azok a tisztviselők, akik szükséges és hasznos munkát végeznek, mentesittessenek az anyagi gondoktól. Ezt azonban szintén nem biztosítja az előttünk fekvő javaslat» Rassay Károly: Nem kell politika a közigazgatásban. Farkas Tibor : T. Nemzetgyűlés ! Megvallom őszintén, hogy a költségvetés keretében szívesen megszavazom mindazt a fedezetet, ami szükséges ahhoz, hogy a tisztviselők a legszükségesebbel elláttassanak, azonban csak azon egy feltétel alatt, hogy az igy megszavazott előnyök sem közvetlenül, sem közvetve ne váljanak javára azoknak a nemzetgyűlési tagoknak, akik az ilyen javaslatok által érintve vannak. (Helyeslés balfelöl.) Mert én nem helyeslem azt, hogy osztályok szerint, rangsor szerint állapítsák meg a képviselők tiszteletdíját, és nem helyeslem, hogy nemzetgyűlési tagok, akik egysersmind állami vagy közigazgatási tisztviselők, egy ilyen törvényből saját személyükre nézve bármilyen hasznot húzzanak. (Igaz! Ugy van! Helyeslés a baloldalon.) Megengedem, hogy ez talán ósdi felfogás, de még a legújabb, a legdemokratább államokban is megtalálom ennek a felfogásnak érvényesülését, mert ez egy régi általános elv, és egy olyan ut, amelyről ne térjünk le, hogy senki ne vehessen részt olyan ügyek tárgyalásánál, amelyeknél akár közvetve, akár közvetlenül saját személyében is érintve van. (Felkiáltások a szélsöbalóldalon: Ezt mondtuk mindig! De akkor határozatképtelen lesz a Ház.) évi november hő 22-én, szerdán. Ill Szilágyi Lajos: Ez igazság! Mátyás király idejében is igazság volt. Drozdy Győző : Ezt mondtam a földbirtokjavaslatnál is. A nagybirtokosok szavaztak! Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! Ismétlem, nem látok ebben a javaslatban nagy eredményt, abból a szempontból sem, hogy az alispánok az V. fizetési osztályba kerülnek, és nem tartom a közigazgatás jósága szempontjából fontosnak azt a momentumot sem, hogy az árvaszéki elnökök, vagy némelyek szerint a főjegyzők is, szintén előre juthatnak az V. fizetési osztályba. Nálunk Magyarországon, igenis, rang- és címkórság van és volt is mindig. (Igaz ! Ugy van ! Halljuk! Halljuk!) Rupert Rezső : A nemzetgyűlés tagjainak is egyre-másra adományozzák a címeket, csupa méltóságos képviselő van! (Felkiáltások jobbfelöl: Maga is az szeretne lenni!) Szilágyi Lajos : Ugy hallottam, hogy Berki Gyula is kormányfőtanácsos lesz! (Felkiáltások balfelöl: Eddig is az volt!) Elnök: Csendet kérek! Farkas Tibor : Hogy a tekintetes vármegyének tekintetes alispánjából miért legyen méltóságos alispán, és miért legyen Magyarországon eggyel több a méltóságos nyomorgó, ezt megérteni nem tudom, ebben eredményt nem látok. Igaz, hogy ilyen hibák és tévedések történtek a múltban is. 1913-ban Preisz Hugó, egy kiváló közgazdasági szakember nevetve, gúnyosan említi meg, hogy Németországban az ujabb időben vívmányt láttak abban, hogy a postaigazgatók előtt is megnyitották az V. fizetési osztályt. És való igaz, hogy fizetési osztály ós rangsormánia volt a külföldön is mindig, de hogy ezt nálunk, Magyarországon mesterségesen fokozni is akarjuk, ennek igazán nem látom szükségét. T. Nemzetgyűlés! Ez a javaslat, habár nagyon ügyesen és nagyon kis mértékben, de mégis egy lépés az államosítás felé. Mert tulajdonképen hogyan is áll a helyzet : a vármegyék, ugy-e, kötelesek az állásokat bizonyos fizetési osztályokba sorozni és ezen az alapon uj állásokat szervezni. Ez egyes fizetési osztályokba tartozók összlétszáma ezután majd a rangsor szerint fog előlépni a megüresedett állásokba. Az fog tehát történni, hogy egy Pest vármegyében rendszeresített állásba elő fog majd lépni a rangsor alapján egy olyan, aki mondjuk, Mosón vármegyében teljesít szolgálatot, vagyis ez a javaslat alkalmas arra, hogy meglazítsa azt a köteléket, amely a vármegyei alkalmazott és az ő vármegyéje között van, épen azért, mert ezáltal megbomlik a régi szervezet, továbbá, mert a fegyelmi rendelkezésekben érintik az 1886. évi XXII. és XXIII. tcikkben szabályozott vármegyei önkormányzatot, én a vármegyei tisztviselők létszámáról szóló javaslatot nem fogadhatom el.