Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-46

84 A nemzetgyűlés 46. ülése 1922. erről először és azt is elvállalom. Igen, én is kértem tavaly a csehektől átvételemet és Beregszászon és az egész megszállott területen kérte a törvényszék, a vármegye és mindenki. Egy kimutatást terjesztettünk fel a kassai elbocsátott tisztviselők elnökségéhez, hogy járjon közbe Prágában a kormánynál Massaryknál meg Benesnél, hogy vegyen vissza bennünket. (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon: A magyar kormány állandóan ezt kéri!) Most értesültem róla az újságokból, hogy visszavettek. Bár adná az Isten, hogy igaz volna. Én itt vagyok, de az éhező tisztviselők nyomorognak ott, eladták már utolsó párnájukat, s a zsidók tesznek nekik össze pénzt, hogy meg tudjanak élni, nem pedig a Prónay-féle emberek. Bár ott maradtam volna, mert ha ott árvaszéki ülnök lennék, meg tudnám védeni a magyar fajt, a magyar kultúrát. (Zaj a jobboldalon.) Meg tudnám azt védeni jobban, mint ön, meg mint a másik képviselő ur, báró Podmaniczky Endre ur, akiről kimutatta itt egyik t. képviselőtársam, hogy milyen nagy hazafi, amikor a garasról van szó. B. Podmaniczky Endre : Az nem igaz ! Pikler Emil : Eddig hallgatott róla, most egyszerre nem igaz ! Nagy Ernő : Ezeket akartam előadni. Nyugodtan várom a jury Ítéletét, nyugodtan várom a fegyelmi hatóság Ítéletét, mert olyan fényes elégtételt fognak azok nekem adni, amilyet csak megérdemlek. Különben ne gondolja az igen t. Prónay, meg az igen t. Kaas báró ur, hogy azért beszélek én igy most, mert ők bárók. Nem, én a mágnásokat is tisztelem, tisztelem gróf Apponyi urat, gróf Andrássy urat, gróf Schönborn urat, mert közéleti szereplésük és egyéniségük tiszteletreméltó az ország előtt ; tisztelem őket, mert ők nem ülnek itt sem megvesztegetéssel, sem szavazati jograblással, mint ön, báró Prónay ur. Elnök: Ezért a képviselő urat ismételten vagyok kénytelen rendreutasítani. Napirend szerint következik az adójavaslatok folytatólagos tárgyalása (írom. 34—37, 59—63). Szólásra következik? Petrovits György jegyző : Ősik József ! (Nincs itt!) Griger Miklós! (Nincs itt!) Haller .József ! {Nincs itt!) Őrgróf Pallavicini György ! Őrgr. Pallavicini György : T. Nemzetgyűlés ! Szeretném az előttünk levő törvényjavaslatokat olyan szempontokból megvilágitani, amely szempontokat nézetem szerint a vita során még nem világítottak meg kellőleg. Nem tehetem meg ezt anélkül, hogy az adójavaslatokat politikai vonatkozásban is ne taglalnám. Annál inkább szükségesnek tartom azt, mert a kormánypárton felszólalt összes szónokok többé-kevésbé mind támadták a javaslatokat, legfőképen a földadójavaslatot és a javaslatok megszavazását jóformán mindannyian azoktól az egyéni módosításoktól tették függővé, melyeket benyújtottak. évi szeptember hó 6-án, szerdán. Azt hiszem, nem szükséges politikai jósnak lenni, ha azt a véleményt kockáztatom meg, hogy ezeket a javaslatokat a benyújtott módosítások elfogadása nélkül is meg fogják az illetők szavazni, mert hiszen tudvalevő, hogy azok a módosítások, amelyeket a pénzügyminister ur elfogadott, nem lényegbevágóak és azt sem tartom valószínűnek, hogy a részletes vita során lényegbevágó módosításokba menjen bele az eddigieken túlmenően is. Nem akarom az időt vesztegetni annak a kritizálásával, hogy némely kormánypárti képviselő ur milyen érveket hozott fel az adójavaslatok megszavazása mellett. Azt mondták némelyek, hogy azért szavazzák meg ezeket a javaslatokat, mert a kormány kívánja ; rosszak ugyan, de tudják, hogy sokáig ugy sem maradhatnak fenn és nemsokára változtatni kell rajtuk, illetve uj javaslatokkal kell a nemzetgyűlés elé jönni. A másik érv, amelyet felhoztak az, hogy bizonyos külpolitikai szükség készteti a kormányt ezen javaslatok benyújtására és hogy ez elől a külpolitikai szükség elől a kormány nem térhet ki, ezért kénytelen a párt a javaslatokat megszavazni. Az első felfogásban magam is osztozom, a javaslatokat nem tartom jóknak, ennek konzekvenciáját azonban ugy vonom le, hogy nem szavazom meg. Ami a második indokot illeti, ebben hinni nem akarok, mert lehetetlenségnek tartom, hogy a kormány külpolitikai tehetetlensége következtében ma már odajutott volna, hogy még abba is beleszólást engedjen a külföldi országoknak, hogy ne ilyen adójavaslatokat terjesszen elő. Amennyiben ez igaz volna, ez nagyon súlyos és nagyon szomorú állapotra mutatna. De, mondom, ezt nem hiszem el. A javaslatoknak azonban nézetem szerint mégis vannak külpolitikai vonatkozásai, még pedig abban a tekintetben, hogy szorosan összefüggnek a reparáció kérdésével. Nem tudom, hogy a mai időkben szükséges és hasznos-e az ország földmivelőtársadalmát ilyen súlyos és óriási módon fokozott adókkal terhelni és azt a látszatot mutatni a külföld felé, mintha államháztartásunkat nemsokára egyensúlyba tudnók hozni, amikor pedig egyáltalában nem vagyunk tisztában azzal, hogy hogyan is állunk a jóvátétellel. Az egyetlen biztosítékunk ugyanis arra nézve, hogy nem fogunk többé reparációt fizetni, az igen tisztelt pénzügyminister urnák az adójavaslatok beterjesztésekor elmondott beszéde, amelyben kijelentette, hogy reparációt pedig a jövőben fizetni nem fogunk. Hát én hallottam már ezt a hangot az igen tisztelt minister ur elődjétől is, aki szintén azt mondta, hogy reparációt n°m fogunk fizetni és sajnos, mégis bekövetkezett az a szomorú állapot, hogy igenis kénytelenek, voltunk igen súlyos reparációkat fizetni. Hát hiszen ha a kormány mégis abba a kényszerhelyzetbe kerül, hogy a jövőben reparációkat lesz kénytelen fizetni, az igen tisztelt minister