Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-46

8â A nemzetgyűlés 46. ülése 1922. őrség és mindaz a hivatalos szerv, ami csak elképzelhető. En magam megdöbbenve vettem észre akkor, hogy egy ilyen kis állomáson tulaj­donképen milyen hatalmas hivatali szervek mű­ködnek (Helyeslés a jobboldalon, zaj a szélső­baloldalon.) és akkor tiszta képet alkottam ma­gamnak arról, hogy miért van szükség azokra a nagymennyiségű adókra, amelyeket a pénzügy­minister ur most akar az adófizetőktől kisaj­tolni. (Zaj.) Szomjas Gusztáv : Akkor szívesen adjuk ! Györki Imre: Tiltakozásom dacára jegyző­könyvet vettek fel velem és a jegyzőkönyv fel­vétele után nagy kegyesen megengedték, hogy utamat tovább folytassam. Azt hittem, hogy most már nyugodtan és békésen, minden akadály nélkül folytathatom az utamat és megérkez­hetem szeretett fővárosunkba. Közben azonban Komárom állomáson a vonaton utazó polgári detektiv is volt olyan kegyes és ugyancsak iga­zolásra szólított fel és követelte azt, hogy a lappéldányt adjam át neki. Egyúttal felkínálta azt a megoldást, hogy én átadom neki ezt a lappéldányt, azután, minthogy ő elismeri azt, hogy nekem szükségem lehet erre a lappéldányra, hajlandó az általa átvett és általam átadott lappéldányt nekem baráti utón visszaszolgáltatni. Minthogy én ebbe a csereüzletbe nem voltam hajlandó belemenni, ő felvette a személyi ada­taimat, s megígérte azt, hogy erről jegyzőkönyvet terjeszt fel az illetékes hatósághoz és ellenem megteszi a büntető feljelentést. (Zaj.) Minthogy ilyén körülmények között feltartóztatásom tel­jesen jogosulatlanul történt és mintegy 15 percig őrizetbe vettek Hegyeshalom állomáson, mély tisztelettel vagyok bátor ezt a mentelmi sérel­memet a t. Ház tudomására hozni azzal, hogy méltóztassék azt a mentelmi bizottsághoz áttenni. Elnök: A házszabályok 188. §-a értelmében vitának helye nem lévén, a bejelentett mentelmi ügy a mentelmi bizottsághoz utasittatik. Nagy Ernő képviselő ur ugyancsak mentelmi jogának megsértését kívánja a Ház elé terjesz­teni, (Zaj a jobboldalon) és egyúttal a ház­szabályok 215. §-ának a) pontja alapján szemé­lyes megtámadtatás címén is szót kért. Nagy Ernő képviselő urat illeti a szó. Nagy Ernő : T. Nemzetgyűlés ! Tarpán a múlt hó 27-én történt képviselőválasztás alkal­mával reggel nyolc óra körül . . . (Zaj a jobb­oldalon és a középen.) Rassay Károly: A tarpai mandátumrablás­ról lesz szó, nem kell nyugtalankodni ! Gr. Szapáry Lajos: Azt hittem, hogy az árvaszéki ülnökségről! Nagy Ernő : Nem, de a termelő-biztosságról és mindenről megemlékezünk, legyen nyugodt a képviselő ur. (Folytonos zaj a jobboldalon.) Elnök : A képviselő urnák csak a mentelmi joga megsértésének bejelentésére és személyes megtámadtatás címén adtam meg a szót. évi szeptember hé 6-án, szerdán. Nagy Ernő: A választás alkalmával azt az értesítést kaptam az egyes községekből, hogy bizalmiférfiaimat nem engedik be a választó­helyiségekbe, továbbá, hogy a vezető embereket a csendőrség és katonaság letartóztatta. Ennek különben Tarpán is szemtanuja voltam, ahol a választás alatt tartózkodtam. A vezető embereim­nek egy részét már szombaton este lefogták . . . Reisinger. Ferenc : így szokás ! (Zaj a szélsö­baloldalon. ) Nagy Ernő : ... igy a fővezéremet, Pap Lajost, a többi vezéreimet pedig, körülbelül nyolcat, tizet a reggeli órákban kirendelték fu­varba és gyalogos küldöncnek (Nagy zaj és fel­hiáltásoh a szélsöbaloldalon : Ez a legújabb !) 50—60 éves tekintélyes, 80—100 holdas gazda­embereket. Erre én a választási elnökhöz akar­tam menni, hogy a sérelmeket neki bejelentsem. Megjegyzem, hogy már akkor a szavazóhelyisé­get körülbelül 2—3—400 méternyi távolságra csendőr- és katonakordonnal zárták el. Odamen­tem a kordonhoz és egy csendőrtiszthelyettest kértem, legyen szíves a választási elnöknek meg­jelenteni, hogy vele akarok beszélni és szíves­kedjenek átengedni a kordonon. Fodor György nevű csendőrszázados, aki különben már egy hónappal a választás előtt Tarpán tartózkodott és a járásban részint civilruhában, részint ka­tonaruhában járta a községeket és igyekezett az embereket puhítani, magából kikelve ordítozott és a csendőrökre kiabált, hogy engem távolit­sanak el onnan. Ennek dacára a csendőrtiszt­helyettes bement a választási elnökhöz és jelen­tette, hogy mit akarok. Nemsokára visszajött azzal, hogy a választási elnök engem nem fogad. Ez a t. Fodor György csendőrszázados ur to­vább kiabált és utasította a csendőröket, liogy ugy engem, mint az ottlévő közönséget — volt ott körülbelül 100—200 ember kordonon kivül — távolitsanak el. Nagyon természetes, hogy az erőszaknak engedve, elmentem. Volt nálam egy sétapálca és Fodor G-yörgy százados odakiáltotta a csend­őrségnek, hogy azt vegye el tőlem. Persze át­adtam és elvitték. Drozdy Győző : Ha az Isten akarja, a kapa­nyél is elsül, hát még a sétapálca! Nagy Ernő : Ez az egyik megsértése men­telmi jogomnak. A másik pedig a következő. A délutáni órákban, mivel láttam, hogy a csendőrség nem­csak nem engedi, hogy választőim eljussanak a választóhelyiséghez, hanem még az utcán sem tűri meg őket, hogy választóimat ütik, verik, pofozzák a csendőrök, egy Tömösy nevű huszár­századoshoz, aki a kordon parancsnoka volt, egy Mózes Artúr nevű hírlapíróval odamentem és kértem, engedje meg, hogy a választási elnökhöz menjek. Célom akkor is az volt, hogy bejelent­sem ezeket a visszaéléseket. Ez a Tömösy hu­szárszázados rátámadt a kordonon álló huszá­rokra és csendőrökre, hogyan mertek engem és

Next

/
Thumbnails
Contents