Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-45
A nemzetgyűlés 45. ülése 1922. nem képes csak negyedévenként fizetni, az nem kap semmiféle kedvezményt-, sőt büntetésben fog részesülni: Pedig, méltóztassék elhinni, nem mindig saját hibájából fogja elmulasztani az adófizetést, hanem igen sokszor lesznek olyanok, akik kénytelenek negyedévi rátákban fizetni és akárhányszor még igy is zavarba jutnak. (Igaz! ügy van !) Hogy ilyenek lehetnek, azt én saját tapasztalásomból tudom. Amikor a múlt napokban az egyik fürdőhelyen a szőlők között barangolva egy odavaló gazdával beszédbe elegyedtem és kikérdeztem vagyoni viszonyai felől — az odavalóknak különben Gaal Gaston a képviselőjük — az illető azt mondotta, hogy neki egyetlenegy szem búzája sem termett és hattagú családjával minden szemet meg kell vásárolnia. Felsorolta, hogy ő az idén reparálás, vagyonváltság s miután osztályelkülönités is volt, ezen a réven is, eddig körülbelül 200.000 korona terhet vett magára, s mikor elmagyaráztam neki, hogy földadóban még mi vár reá, akkor kijelentette, hogy nem tud máskép segiteni magán, mintha legalább is két hold földet elad, mert máskép tökéletesen ki van zárva, hogy azokat a terheket, amelyeket magára vállalt s amelyet az adó jelent még számira, elviselhesse. Ezt csak azért hcztam fel, hogy illusztráljam, igenis lesznek olyanok, akik nem. képesek előre fizetni. Viczián István : Miéit nem rázzák meg a cseresznyefát ? (Derültség.) Haller István : Nem, értem.. (Mozgás.) Ebből tehát én azt a konzekvenciát vcnom. le, hegy az adókedvezményt nem attól kellene függővé tenni, hogy'ki tud előre fizetni, hanem tényleg m.eg kellene állapi tani bizonyos x-holdakat, amelyeknél a degresszió érvényesül és nem. pedig egyszerűen azt mondani, »hogy ha valaki adóját korábban vagy egészben lefizette«, mert ez fiskális szempont, de ez általában nem szociális szempont. A létminimumról is veit szó. Erről a kérdésről nem kivánok sokat beszélni, csak fel kiváncm, hivni a nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy a létminimumot végre kössük össze feltétlenül és mindenütt minden adónemnél a gyermekek számával. (Helyeslés.) Nem kivánok itt rámutatni arra, mit jelent egy nemzetnél az, hegy vájjon sok vagy kevés gyerek van-e a családban. Azt hiszem, ezzel valamennyien tisztában vagyunk és ezért, bár az adófizetési kedvezményt én nem. tartom olyan «dolognak, amely a család szaperaságát fegja elősegíteni — ilyennek nem találom, ezt — mégis, ahol a szaporodás megvan, ahol a több gyermek megvan, ott kétségkivül szociális és nemzeti szempontból egyaránt indokolt, hogy ezeket tüntessük ki adókedvezményekkel (Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) és a gyermekek száma minden létminimumnál feltétlenül figyelembe vétessék. Engedjék meg, t. Nemzetgyűlés, hogy itt kitérjek Farkas t. képviselőtársamnak egy megjegyzésére, amely azt mondotta, hegy Magyarországon a népszaperedást akadályozza a nagybirtok és hegy azokon a vidékeken, ahol nagyobb NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ, 1922—1926. — IV. KÖTET. évi szeptember hó 5-én, kedden. 73 számban van nagybirtok, a népszaporodás kétségkivül gyengébb és a nép fejlődése vissza marad. Griger Miklós: Ez igy van! Igaza van Farkasnak ! Kenéz bizonyitja ezt hosszadalmasan. Haller István : Kénytelen vagyok Kenéz Bélával és Griger barátommal szemben is más felfogásomnak adni kifejezést. Griger Miklós : Kilépek a pártból ! (Derültség.) Haller István : Sokkal inkább erkölcsi okoktól függ a több vagy kevesebb gyermek, mint gazdasági okoktól. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Kizárólag gazdasági kérdés !) Nemrégiben megjelent egy könyv, amely az egyke kérdésével foglalkozik. Petzenhcffer irta. En igazán ajánlanám mindazoknak, akik a népszaperedás kérdése iránt érdeklődnek, hogy ezt a könyvet olvassák el. Statisztikai adatokkal egészen kétségtelenül be van bizonyítva, hogy vajmi kevés köze van a népszaporodásnak a vagyoni állapothoz, sőt sajnos, épen az tűnik ki, hogy nagyon sok helyen, épen a gazdaságilag legerősebb vidékeken terjedt el legjobban az egyke (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelöl.) és igy nem gazdasági okokra vezethető vissza, hanem tisztán erkölcsi okokra. (Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) Itt, erről a helyről vagyok kénytelen felhivást intézni mindazokhoz, akiknek módjukban van erkölcsi hatást gyakorolni a mi népünkre, hogy ez ellen a baj ellen minden erővel és minden eszközzel harcoljanak. Itt ugy a katholikus, mint a protestáns papságot a nemzet nevében hi vom fel arra, hogy ezt a betegséget részesiteék az eddiginél sokkalta nagyobb figyelemben. Szomjas Gusztáv: Es a zsidó papokat? (Derültség.) Kiss Menyhért: A zsidók szaporák ! Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Haller István : Ne méltóztassanak ezt a szándékot félreérteni. Tessék elhinni, ez egy nagyon súlyos betegsége a magyar nemzetnek. Ha valaki ezeket a számadatokat megnézi és azt látja, hegy a falvak 50 esztendő alatt nem, hogy egyetlenegy fővel szaporodtak volna, hanem 300—400 fővel visszamentek, hogy a legmagyarabb vidékeken pusztit a legjobban ez a betegség és ha azt figyelembe veszi, hogy például a Dunántúlon az egyik felekezethez tartozó magyarok 50 esztendő alatt 23.000 fővel szaporították mindössze a magyar fajt, mig a másik felekezethez tartozók 390.000-rel szaporították ugyanazon idő alatt, akkor be kell látnunk, hogy ez igenis egy olyan súlyos probléma, amelyet meg szabad emliteni még az adójavaslatok tárgyalása alkalmával is és szabad azokhoz, akiknek erkölcsi befolyásuk lehet a magyar népre, azt a kérdést intézni, hogy küzdjenek ez ellen a betegség ellen. Renczes János: Kimennek Amerikába! Haller István : T. Nemzetgyűlés ! Nem kivánok most részletesebben belemenni ennek a kérdésnek taglalásába, de tessék elhinni, sem gazdasági kérdés, sem amerikai kivándorlás nem az oka, hanem ennek a bajnaK gyökere az erkölcsi romlottság, és ezt kell megjavítani minden körül10