Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-45

64 A nemzetgyűlés 45. ülése 1922. évi szeptember hó 5-én, hedden. nyolcas függetlenségi ember voltam és mondhatom, nagyon nehéz most kormánypártinak lennem. (Derültség és zaj a haloldalon.) De mégis az vagyok s az is maradok addig, mig ennek a pártnak ez lesz a programmja, mert ezt diktálja nekem a magyar fajom iránti szeretet. Az, hogy a javaslat megszavazása esetén mi fog történni a mandátumommal, teljesen mellékes. En egy garas nélkül kerültem ide a nemzetgyűlésbe; ez a mandátum nekem egy garasomba se került és ha nekem e miatt otthon kellemetlenségem lenne, könnyen levonnám a konzekvenciát, lemondanék erről a diszes állásról és visszamennék a magam egyszerű, becsületes mesterségébe. Most áttérek azokra a dolgokra, amelyekkel a t. pénzügyminister urat az ő koronákig menő szigorú takarékosságában kárpótolni óhajtanám azokért a kedvezményekért, amelyekkel ezen a törvényjavaslaton enyhíteni fog, mert felteszem, hogy enyiteni fog. Első sorban is kérdem a t. kormánytól, mi az oka annak, — ami sehogy sem megy az ón egyszerű fejembe, hogy nálunk, mint legyőzött államban, akik itt sínylődünk a nyomorúságunkban, a győzőknek u. n. missiói még mindig itt ülnek a nyakunkban. Kérdem a t. kormányt : Tett-e valami intézkedést, hogy ezektől a szerintem már felesleges uraktól megszabaduljunk? Azt hiszem, ha ezektől az élősdiektől, akik itt... Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék a parlamentet sértő kifejezésektől tartózkodni. Éhn Kálmán: Hát kérdem, tett-e valamit, hogy ezektől a terhektől megszabaduljunk? Azt hiszem, hogy ezen a réven sok-sok millió megmaradna az állam pénztárában, és nem volna az az áldatlan helyzet, hogy mi azért vagyunk kénytelenek idegen valutáért exportálni, * hogy ezeket fizethessük. A másik jövedelmi forrás az lenne, amely — bocsánat a kifejezésért — egy olyan érték megmentését célozná, amely ezidők szerint valósággal a trágyadombra kerül. Millió, de sok millió érték az, amely ezidő szerint kárba vész, mert a kormány annak idején — nem a mostani kormányt vádolom érte . . , Rassay Károly: Ez jó kormány, de a másik ! (Derültség.) Éhn Kálmán : . . . azt a rendeletet hozta, hogy a régi módi szerinti iisüstön főzést átalakította központi szeszfőzdékké és tavaly, mikor ezek nem prosperáltak és nem hajtottak kellő jövedelmet, megint engedélyezte az úgynevezett községi szeszfőzdéket, Ha a t. kormány hallaná azt a felzúdulást, azt az elégedetlenséget, amely az én vidékemen, de az egész vármegyémben megnyilatkozik (Felkiáltások jobbfélol : Az egész országban!) és amely talán másutt is megvan, akkor ezt a rendeletet hatályon kivül állítaná és visszahelyezné a régi rendeletet. Elnök; Kérem, képviselő ur, az adójavaslatok tárgyalása van most napirenden. Méltóztassék azokhoz szólani. Éhn Kálmán : Ezz^el kapcsolatban akarom nézetemet kifejteni. En odahaza kerületemben érdeklődtem az állampénztárnál eziránt és ott azt a felvilágosítást nyertem, hogy a központi és a községi szeszfőzdék felemelt kincstári illetéke ellenére sem közelíti meg a jövedelem és a bevétel a kisüstön főzés után a háború előtt nyert jövedelmet. Ez csakugyan ugy néz ki, mintha mesterségesen elzárnák a kincstárt ettől a jövedelemtől. Ne méltóztassék rossz néven venni, de a kisüstön főzés a kisgazdának természetéhez hozzátartozik. Amint ősszel megvan a szüret, utána a disznóölés, télen a lakodalom, épugy megvan az ideje annak is, hogy a kisgazda a kisüstön főzzön, amellett szórakozzék. Ez az ő kaszinójuk, itt társalognak, itt segítenek egymáson, itt beszélik meg ügyesbajos dolgaikat. Amellett óriási hasznot hoznak a kincstárnak és termésük értékesitése és feldolgozása révén a mai szeszárak mellett óriási jövedelemhez is jutnak, amitől azonban a mai rendelet mellett elüttetnek. Mondhatom, mert tapasztalatból tudom, hogy hordószámra dobják ki az összegyülemlett gyümölcsöt, törkölyt, söprüt, (Ugy van! jobbfélol.) amely teljesen megsemmisül, mert nem lehet értékesiteni, és ezen a réven nemcsak az ő hasznuk, hanem a kincstári illeték is elmarad. Ha saját anyaguk feldolgozása révén hozzájuthatnának az ezzel járó jövödelemhez, adójukat is könnyebben fizethetnék és akkor az a bizonyos adófizető cseresznyefa, amelyet sokszor hallottunk emlegetni, tényleg hozzájárulna az adófizetéshez, mert ha azt a cseresznyét nem is szedik le, hanem az lehullik, azt a cseresznyét még akkor is össze lehetne szedni és értékesiteni. A mai állapot nem többtermelés, hanem egyenesen megakadályozása a többtermelésnek és semmi esetre sem mutat jó példát a vidéknek. Ebből kifolyólag nagyon kérem az igen tisztelt pénzügyminister urat, tegye ezt a kérdést megfontolás tárgyává, legyen olyan kegyes és kérje be a pónzügyigazgatóságoktól az idevonatkozó adatokat és meg fog róla győződni, hogy ezek az én állításaim mind igazak. A pénzügyi egyensúly fentartásához feltétlenül szükséges, hogy a kiadások és bevételek arányban legyenek, vagyis a t. pénzügyminister ur oda fog törekedni, vagy oda kell hogy törekedjék, hogy a kiadásokat szükitse, a bevételeket pedig szaporítsa. En a másik adójavaslatnál, a házadójavaslatnál is leszek bátor ilyen tágításra őt figyelmeztetni, amennyiben a pénzügyi bizottság javaslatában a pénzügyminister ur által kontemplált luxus-házadó 20—100°/o-ról 20 — 60,%-ra javasoltatik leszállittatnj. Itt sokszor beszélünk szociális dolgokról. Én itt nem látok szociális dolgot, pedig épen ezzel van meg-