Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-45

ö2 A fiemzetgyülés 45. ülése 1922. Az indemnitási vita befejezése és még néhány jelentéktelenebb törvényjavaslat letárgyalása után elérkeztünk ahhoz az időhöz, amikor most négy komoly törvényjavaslat felett folynak a tárgyalások. Szerintem ezek a törvényjavaslatok annyira fontosak, hogy én a létünk vagy nemlétünk kérdését látom bennük, de legalább is azt, hogy ezek segélyével, amennyiben meg lesznek szavazva, állami konszolidációnk kiindulási pontját vethetjük meg. Az a pénzügyi helyzet és az a nehéz, szomorú helyzet, amelyben jelenleg az állam háztartása van, pénzügyeink leromlása, ziláltsága folytán jött létre. Természetesen ezt a ziláltságot létrehozták a beszédem elején mondott okok, nevezetesen a hosszú háború, a forradalmak és a román megszállás. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Éhn Kálmán : Tehát arra kell törekednünk és arra kell törekednie különösen a pénzügyminister urnák, hogy ebből a zilált helyzetből az államháztartást valahogy kivezessük. A magyar nemzet, amikor arra szükség volt, mindig meghozta az áldozatot. A magyar népben megvan az a hazaszeretet, amely áldozatra is képes és én meg vagyok győződve arról, hogy a mostani nehéz viszonyok között, amikor olyan súlyos áldozatokra van szüksége a nemzetnek és a kormánynak, most is meg fogja hozni ezt az áldozatot. Meg fogja hozni pedig azért, mert nagyon jól tudja, hogy ez létünk vagy nem létünk kérdése, hiszen valutánk stabilizálódását, esetleg emelkedését vonja maga után, általánosan a pénzügyi konszolidációt és az államháztartás egyensúlyát, legalább is ezt célozza ez a javaslat. De én magukat, ezeket a törvényjavaslatokat, igy, ahogy vannak, magamévá nem tehetem és kérem a pénzügy minister urat, hogy ezeken bizonyos enyhítéseket eszközöljön. Gaal Gaston t. képviselőtársam múltkori felszólalásában, mikor ezt a négy adó-törvényjavaslatot olyan éles kritika tárgyává tette, többek között azt a kijelentést tette, hogy a földadójavaslat, amennyiben elfogadtatnék, a gazdatársadalom tönkretételét jelentené. Azt is mondotta, hogy ez a törvényjavaslat faluellenes és amennyiben törvényerőre emelkednék, a közfelháborodás pozdorjává fogja törni. Engedje meg a t. képviselő ur, Gaal tisztelt barátom, hogy én ebben az ő felfogásában ilyen módon is ilyen értelemben ne osztozzam, bár tisztelem az ő nagy tudását s elismerem az ő puritán becsületességét, igaz magyar hazaszeretetét. Nem osztozom ebben azért, mert lehetetlennek tartom, hogy akár ez a kormány, akár ez a ministerelnök megengedte volna azt, hogy a pénzügyi kibontakozás céljából a tisztelt pénzügyminister ur olyan törvényjavaslattal álljon ide, amelynek elfogadása esetén Gaal Gaston t. képviselőtársam jóslata bekövetkezett volna. évi szeptember hó 5-én. kedden. En a múlt heteket választókerületemben töltve, igen sok kis- és nagygazdával érintkeztem, sőt folyó hó 1-én választókerületem kisgazdáival értekezletet tartottam s ezen az értekezleten, de általában a megbeszélések során is arra a meggyőződésre jutottam, hogy nem örvendettek ennek a törvényjavaslatnak, (Derültség.) de tekintettel arra, hogy erre szüksége van a nemzetnek, igenis azt mondották: ezt az áldozatot meghozzuk. Itt leszögezem azt is, hogv felháborodás, amely kezdetben mutatkozott ezen törvényjavaslattal szemben künn a vidéken, legalább az én vidékemen, félrevezetésnek volt a következménye, mert a kisgazdáknak ugy adták be, hogy minden adókorona után, illetve a kataszteri tiszta jövedelem minden koronája után kell fizetni az 5 kilogramm búzát. Ez olyan vastag tévedés, amely természetesen ugy a kisgazdákat, mint a nagygazdákat megijesztette, és mikor megtudták, hogy ez nem áll, akkor a legnagyobb készséggel megígérték, hogy meghozzák a haza érdekében az áldozatot. Téves az a felfogás, t. Nemzetgyűlés, mintha a gazdaember vagy általában a magyar ember adót fizetni nem szeretne. (Elénk derültség.) Bár van ebben valami ig g, de mégsem egészen igy áll, mert azért az adóját megfizeti és az egyszerű nép is tudja, hogy adót fizetni muszáj. (Zaj. Elnök csenget.) Egyszer megtörtént, akkor, amikor a kommunizmus ideje alatt nem tudom már hányadik számú parancs volt az akkori rendszer szerint, hogy kimondották, hogy a 100 holdon aluli birtokkal rendelkező gazdák adót nem fizetnek. Itt van az igazolása annak, amit az imént mondottam. Akkor ijedtek meg, amikor nem kellett adót fizetni. Akkor megijedtek attól, hogy már a földjük is oda van, mert ha adót nem kell fizetni, akkor bizonyosan a földjüket is elveszik. Itt kezdődött a földműves nép gyűlölete a kommunizmus iránt. A sokszor hangoztatott progresszivitást csak mint jelszót dobták oda a nép közé és pedig az októberi forradalom után. Addig a falusi nép nem igen tudott arról, hogy mi a progresszivitás. Szijj Bálint : No, no, nem olyan buta az már ! Éhn Kálmán : És nekem is az a meggyőződésem, mint előttem szólott gróf Hoyos Miksa tisztelt képviselőtársamnak, hogy a földadóban a progresszivitást igazságosan keresztülvinni nem lehet. Ez nem volna igazságos, hiszen egy hold föld épen annyi mint az 1000 hold ezredrészének megfelelő föld, egy hold föld épen annyi, mint az 100Ö hold egy ezredrésze. (Mozgás.) Nem igazságos tehát az, hogy egyik hold fizessen adót, & másik ne fizessen, (Zaj. Elnök csenget.) Ép igy nem volna igazságos szerintem az sem, ha bizonyos fokig adómentességben részesülne a kisbirtok. Az igazságosság abban legyen, hogy a kataszteri beosztás legyen igaz-