Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-45

50 A nemzetgyűlés 45. ülése 1922. Vigyen bele szociális szempontokat, tessék megállapítani egy elasztikus létminimumot, amely a drágasághoz idomítható, tessék belevinni a fokozatosságot, az erőteljes progresszivitást, amely a magasabb régióknál sokkal erőteljesebb, mint az alacsonyabb régióknál, Akkcr lehet arról beszélni, hogy a fogyasztó és dolgozó nagy tömegek, amelyek a fogyasztási adók révén amúgy is kellőképen adóznak, még egy méltányos, igazságos, egyenes közvetlen adóval is tudjanak majd az államnak adózni. A minimumra vonatkozóan a Wekerle-féle adójavaslat — csak miheztartásul emlitem meg — 600 koronában kontemplálta a létminimumot. A pénzügyi bizottság annakidején ezt 800 koronára emelte fel. A mai pénzérték szerint, ha a paritást háromszáznak vesszük, ez 240.000 koronának felel meg. Azt hiszem., ez nem túlzott szám. A mai szükségletek mellett, a 100 koronás liszt és kenyér, a 600 koronás zsir mellett — méltóztassanak számításokat eszközölni •— egy ilyen 240.000 koronás minimum nem mondható túlzottnak, noha nincs annyi keresete a dolgozók nagy tömegeinek ; legnagyobb részének jövedelme kevesebb. De hogy a biztosítás meglegyen további emelkedések és ugrások esetére, kell hogy a létminimumra ilyen fix bázist kapjunk. Körülbelül ennyit állapit meg a német adótörvény is — ezt szintén ajánlom az igen tisztelt pénz ügy minister ur és az előadó ur figyelmébe. Ezek után egy határozati javaslatot leszek bátor előterjeszteni, amelyben arra kérem a nemzetgyűlést, hogy utasitsa a nemzetgyűlés a pénzügyminister urat, hogy az adóbevételekről addig is, amíg módjában lesz rendes évi költségvetést és rendes zárószámadást a nemzetgyűlés elé terjeszteni, megfelelő kimutatásokat terjesszen évenkint a nemzetgyűlés elé. Még röviden az adómorálról kivánok szólni, amelyről itt igen sok szó esett. A többi adónemekről ezúttal nem igen akarok megemlékezni, mivel az időből kifogytam. Minden adónemnél, különösen a társulati adónál az az álláspontom, hogy a legmesszebbmenő terheket kell rájuk róni, amelyek a termelés veszélyeztetése nélkül lehetségesek. A házadónál vannak bizonyos nagy igazságtalanságok, amelyeket M kell küszöbölni ; ezeket pártunk egy másik szónoka fogja majd előterjesztem. Röviden még az adómorálról kivánok szólni és ezzel kapcsolatban visszatérek Gaal Gaston igen t. képviselő ur gazdagyülési és nemzetgyűlési szereplésére. Gaal Gaston képviselő ur kilépett az egységes kormánypártból. Semmi közöm hozzá, ehhez joga van. Mindenki oda lép be ahova akar. Irt egy levelet az egységes pártnak, az egységes párt irt egy levelet Gaal Gastonnak, amelynek van egy pontja, amely pont nyilvánosságra és megbeszélésre kívánkozik. Ez a pont azt mondja : a kormány által beterjesztett földadójavaslat nagyon súlyos terhet ró az egész magyar földbirtokra, de telvintettel az állam súlyos anyagi helyzetére, a folyton növekedő drágaságra és arra a szertelenét'« szeptember hó 5-én, kedden. ségig terjedő agitációra, amety épen a termelőt igyekszik, bár teljesen igazságtalanul, bűnbakul odaállítani, egyenesen parancsoló szükségnek tartja ennek az adójavaslatnak elfogadását. T. Nemzetgyűlés ! Ez a legnagyobb fokú intaktika, amit el lehetett követni. Ezzel mintegy hivatalosan bele viszik a köztudatba azt, még a javaslatok elfogadása előtt, még mielőtt törvény vált volna belőlük, hogy a gazda vagy a birtokos, vagy a vagyontulajdonos, vagy akár kicsoda, aki. adót fizet, hogy ő ezzel nem kötelességet teljesít, hanem szívességet tesz és áldozatot hoz az államnak. Belev'nni ezt a köztudatba nemcsak a nagybirtoknál nem szabad, de nem szabad általában az adókérdésébe bele vegyíteni ezt, mert nemcsak a nagybirtokosok adóznak. Mert ha mindenki azzal a gondolattal és azzal a tudattal fog adót fizetni, hogy ő ezzel nem kötelességet teljesít, hanem áldozatot hoz, szívességet tesz, akkor — bocsánatot kérek — adómorálról ne tessék beszélni, mert adómorál akkor nem létezik, adómorált ;

lyen módon megteremteni nem lehet. En kijelentem, hogy a vagyon maga iránt való kötelességet teljesít akkor, amikor adót fizet és senkinek sem tesz szívességet : sem az államnak, sem a közösségnek, sem egyeseknek, sem senkinek, ö is tagja az államnak, vagyonbirtok, vagyonalap van a kezében, amely után adózni kell; ez nem szívesség, hanem köteles«ég. Nem azért kell adózni, mert agitáció folyik. Tessék az agitáció alól kiütni az alapokat, tessék a földbirtokot olyan módon megadóztatni, hogy ne legyen alap az agitációra. Egészen természetes, hogy agitálnak az olyan adóalap ellen, amely 57%-a a nemzeti vagyonnak és jövedelemnek, de amely az adózásban, nem tudora én, csak fél vagy egy percentig vesz részt. Ez egészen természetes. De kérdem én azt is : Mióta szokás minálunk, hogy agitációt törvénybe, iktassanak ? Ezelőtt nem igen siettek kodifikálni az agitációkat. Hogy egyebet ne említsek, ötven éve küzdünk és agitálunk a választójogért, amelyet, ha megcsináltak volna, sok-sok dolog másként történt volna, sok-sok Veszedelem elkerülhető lett volna. Agitáltunk hangosan és nem siettek kodifikálni, nem csináltak törvényt. Most egyszerre, mert egy-két bátor szó hangzott el a földadójavaslat kérdésében a föld megadóztatása mellett, nem lehet egy hivatalos pártelnöknek olyan levelet irni egy kilépő párttaghoz, hogy nagy »terhek kétségtelenül igazságtalanok», tehát gitáció folytán stb. meg kell csinálni. Ha kell adó, akkor kell adómorál ; ha kell adómorál, akkor ezt ezen az alapon nem lehet megcsinálni. Mindenkinek meg kell érteni azt, . . . (Egy hang a jobboldalról : Ez nem adómorál !) Nem adómorál ? Mindenesetre közelebb visz bennünket hozzá. Még sokkal kevésbé hat fejlesztőleg az adófizetőkészségre az, ha valakibe beleoltják azt a tudatot, hogy amikor elmegy adót fizetni, valakinek szívességet tesz, (Egy hang jobbról : Ilyet nem mondott senki I) és ha valakit az a gondolat nyom, amikor adót megy fizetni : »A fene