Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-53
468 À nemzetgyűlés 53. ülése 1922. leg ezen a vidéken a szomszédos községekben is elterülóleg van a gróf Karátsonyi-családnak 2000 hold erdeje és kb. 450 hold szántója. Ebből 50 holdat évtizedek óta az uradalmi erdészek és tisztviselők konveneiós cselédjei foglaltak le, 400 hold pedig kb. 40 év óta az odavaló benszülött zsellércsaládoknak volt bérbeadva törpebérletekben. Ezt a meggyökeresedett állapotot az uradalmi igazgatóság az utolsó hónapokban felforgatni igyekezett, és dacára a község körülbelül 200 kétségbeesett zsellércsaládja kérésének, akik ezt a kis területet bérelik, az uradalmi igazgatóság meginditotta a hatósági eljárást, hogy a földek, amelyek 40 év óta törpebérletekben vannak, házikezelésbe vétessenek vissza. Pest vármegye gazdasági albizottsága a múlt héten legnagyobb megdöbbenésemre ugy határozott, hogy a 400 holdból kb. 250 holdat házikezelésbe visszavehet az uradalom és 150 hold marad a törpebérlők kezén. Ezt a megdöbbentő határozatot a gazdasági albizottság az uradalom azon egyoldalú kérelme és információja alapján hozta, hogy a törpebérlők legnagyobb részének van más földbirtoka is. Ez abszolút ténybeli tévedés, mert a kb. 200 családból nincs 5 olyan, amelyiknek más földbirtoka lenne. Kiss Menyhért: A gazdasági albizottság mindenütt ellene van a földreformnak! Baross János : Az uradalom azt állította, hogy a törpebérlők nem mezőgazdák, hanem bányamunkások. Ezzel szemben kizárólag olyan törpebórlők vannak, akik benszülött zsellérek. Már az öregapáik bérelték ki ezeket a földeket 40 év előtt; akkor még egy családnak 3—4 hold jutott. Ma már az unokák bérlik V*— Va holdas szalagocskákban. Természetes, hogy az a bennszülött szegény zsellér, akinek bérletben sem jut több minfc l U— x j% hold, abból magából megélni nem tud, hanem a téli hónapokban — mint az a pilisvörösvári kerülettel szomszédos dorogi, tatai és egyéb kerületekben is történik — a benszülött zsellérség télen bányákba jár dolgozni, vagy pedig közelségénél fogva Pestre jár be az ipartelepekre. De a legideálisabb megoldása a munkáskérdésnek épen az, hogy helybeli munkások helyben kapjanak családjuknak kis törpebérletekben ellátást, a nagy keresetet pedig a környékbeli bánya- és ipartelepeken szerezhessék meg. Ezt az ideális, szociális megoldást, amely 40 év óta fennállott abban a községben, az uradalom felforgatni igyekezik. Azt is mondja az uradalom, hogy a községben van 100 holdon felüli birtok másik is. Más ilyen birtok tudtommal nincs; odavaló születésű vagyok, biztosan tudom, hogy nincs. Az uradalmi igazgatóság főindoka az, hogy az uradalom tulajdonosának magának van szüksége arra, hogy ezt a birtokot házikezelésbe visszavegye, mert délvidéki uradahnait a szerbek lefoglalták. Ez a tény és igazság. Én magam is évi szeptember hé 18-án, hétfőn. abban a szomorú helyzetben vagyok, hogy a felvidéken, a megszállt területen lefoglalt birtokom van. De ezeknek a nagy kérdéseknek a megoldása tartozik a külügyministerium elé, tartozik a minis terein ök elé, tartozik a magyar kormány, vagy a szerb kormány elé, vagy nem tudom én a genfi tanácskozások elé, de semmi esetre sincs köze ehhez a kérdéshez annak a 200 szegény pilisvörösvári zsellérnek. De tovább megyek, t. Nemzetgyűlés, itt megint ténybeli tévedés van. Mert ugyanennek a családnak van Fehér megyében, Tárnok mellett, tehát Budapesttől egy órányira, épugy mint Pilisvörösváron, 1500 hold földje, a budai háztartást tehát naturáliákkal onnan is el lehetne látni. De még ha ez nem is igy lenne, ministeri rendeletek módot adnak arra, hogy a haszonbért természetben követelhessék. Ha tehát mindenáron vörösvári búzából kivánják a tulajdonosok a kenyeret enni, mód van arra, mert azok a kisbérlők, akik 40 év óta becsületesen dolgoznak azon a földön, természetben is tudják szolgáltatni a haszonbér összegét. T. Ház ! Ismétlem, én soha sem voltam radikális gondolkozású ember, de a mai időkben, amikor egy olyan szociális nyomorúság fenyeget bennünket, amikor olyan nagy a tömegnyomor, feltétlenül szükség van legalább is a régi p patriarkális érzésre a földbirtokosok részéről. Es most, hogy főméltóságu kormányzónk nemes szive által indittatva az ellátatlanok részére egy országos akciót kezdeményezett, az országos akció érdekében a múlt héten valamelyik délután többen, pestvármegyei képviselők, egy értekezleten vettünk részt, hogy ezt a humánus, indokolt és nagyon sürgős akciót a magunk részéről is elősegítsük. Másnap volt a pestvármegyei gazdasági albizottságnak a gyűlése, amely egy csapással 200 ellátatlan családot teremtett. Tehát mi törtük magunkat, igyekeztünk, hogy az ellátatlanok érdekében megindított kormányzói jótékonysági akció sikereket érjen el, és akkor egy ilyen hirtelen határozattal egyszerre 200 olyan ellátatlan családot csinálunk mesterségesen, amelyek 40 esztendeig elég jól el voltak látva, Nagyon nehéz lesz a jótékonysági akciónak sikereket elérni, ha egyik oldalon igyekszünk az ellátatlanokon segíteni, a másik oldalon pedig egyszerre egy községben 150—200 ellátatlant csinálnak. Kiss Menyhért: Nem alamizsnát, de földet kell adni ! Baross János : Jön a másik kép erről a vidékről. Ezen a vidéken egy nagy bányatársaság van, amely, hála Istennek, az utolsó években rohamosan, rendkívüli módon fejlődött, és amely magában Vörösvár községben igénybe vett 100 holdat a mezőgazdaság céljaira használt területből. Ez rendben van. A bányatársaságnak szüksége van földre. De a másik oldalon ott van a gazdák érdeke, hogy a földért, amelyet
