Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-52
A nemzetgyűlés 52. ülése 1922. évi szeptember hó 16-án, szombaton. 421 gekbe ütközik, a hitel iránti bizalom pedig odakünn az üzleti felek részéről Tele szemben megrendül. Így áll elő azután az a helyzet, hogy például a magyar állam bíróságai a külföldi felek követeléseiben, amelyeket előtte peresítenek, meghozza a maga Ítéletüket, melyekben kötelezik a felet külföldi fizetési eszközökben való fizetésre. Nagyon ritka esetben számítja át a bíróság a követelést koronára és kötelezi a felet korona fizetésére. Ez az ítélet jogerős és végrehajtható lesz, a fél elmegy a devizaközponthoz, hogy most már a bírói ítélet és végrehajtás terhe mellett kirótt kötelezettségének eleget tegyen. Ekkor előáll HZ ci helyzet, hogy az illető nem tudja megkapni devizaszükségletét, ügy érzem, hogy ebben a tekintetben bizonyos megnyugtatást kell kapnia a kereskedelmi és ipari világnak. Zsitvay Tibor : Az a kérdés ebben az esetben, hogy mely nap árfolyama szerint fizet magyar koronában, Rassay Károly : Nagyon is tévedni méltóztatik, mert annak az elitélt félnek nincs jogában magyar koronában fizetni, hanem a peres fél követelheti, hogy neki a megállapított valutában fizessenek. Természetes dolog, hogy például az a cseh kereskedő, aki szokolért ad el árut, a maga követelését szók ólban követeli, különösen akkor, amikor a szokol felfelé menő tendenciát mutat és nem hajlandó elfogadni, hogy ma vagy holnap, vagy'holnapután elszámolják neki magyar koronában és azt fizessék a kezéhez. De ettől eltekintve ez a kérdés nem olyan egyszerű, hogy azt lehetne mondani, hogy az a kérdés, hogy milyen napon fizet, milyen valutában, mert hiszen ez nem függ egészen az ő szabad tetszésétől Neki ugyanis magyar koronáról is clisponálnia kell és neki nem mindegy az, hogy ma tudja-e fedezni magát, vagy két-három hét múlva. Ez csak abban az esetben állna fenn, ha annak a cseh üzletfélnek azonnal volna itt egy olyan cége, melynél az adós a bírói ítélet értelmében rögtön lefizetheti a magyar koronát, mint ellenértéket. De méltóztassanak arra gondolni, hogy ez a magyar koronával való mitás lehetősége ki van zárva jogilag is, technikailag is és az szintén nem valami megnyugtató dolog, mert az a kereskedő, aki ma árut rendel, nem tudja, hogy mikor és hol fedezze le magát például magyar koronában, nincsen technikailag módja ennek keresztülvitelére. Épen azért kérném a pénzügy min ister urat, méltóztassék ebben a tekintetben megnyugtató kijelentést tenni, és pedig két irányban. Az egyik az, hogy a devizaközpontnak, amely most már az idegen fizetési eszközökkel való forgalmat egyedül irányítja, megfelelő devizák fognak rendelkezésére bocsáttatni, másrészt abban a tekintetben, hogy a bürokratikus kezelést annyira, amennyire leegyszerűsíti, hogy a felesleges huzavona által ne érhesse a magyar kereskedelmet kiszámíthatatlan kár és vesztesség. Nem mindegy, hogy két hét múlva tudja-e az illető a szükséges devizát megkapni, vagy akkor, amikor fizetési kötelezettségének bizonytékait bemutatja. Itt felhívom a t. pénzügyminister ur figyelmét arra, amit bizonyára eléggé hallott már panaszok formájában, hogy a váltókat idegen helyen peresitik, azok idegen helyre vannak telepítve és hogy ezen váltó fedezésére sem mindegy, hogy két-három hét múlva tudják-e a kereskedők devizaszükségletöket megkapni. Méltóztassék ezenkívül megengedni, hogy még egy körülményre felhívjam szíves figyelmét, t. i. arra, hogy Magyarországnak ma Csehszlovákiával szemben rendkívül nagy szokoltartozása van. Amikor Hegedűs volt pénzügyminister ur a maga pénzügyi programmját a nemzetgyűlés előtt előadta, az egész gazdasági életnek szuggerálta a korona javulásának reményét s már ebből az időből is igen sok fedezetlen cseh-szlovák követelés maradt, ami később a cseh korona emelkedése következtében még inkább emelkedett. Tegnap olvastam egy napilapban, hogy körülbelül 300 millió cseh koronával tartozik a magyar kereskedelmi világ a cseh-szlovák üzleti világnak. Ez körülbelül 25 milliárdot tenne ki magyar koronában, amint az illető lap megjegyzi, körülbelül összes pénzforgalmunk felét. Nem tudom, mert nem foglalkoztam ezzel a kérdéssel bővebben, de a nekem nyújtott információk szerint ugy Jugoszlávia, mint .Románia moratóriumot rendelt el a náluk levő csehszlovák követelésekre. Azt hiszem, hogyha Jugoszlávia és Románia a maga részéről szükségesnek tartotta, hogy a, maga üzleti világát egy ilyen abnormális körülménnyel szemben, mint a cseh korona emelkedése, moratóriumrendelettel is megvédje, ez elől a magyar kormánynak sem lehet ridegen kitérni, hanem mindenesetre megfontolás tárgyává kellene azt tennie. Nagyon jól tudom, hogy az ilyen moratórium-rendelet meglehetősen kétélű fegyver, de ha Jugoszlávia és Románia az adott viszonyok között szükségesnek látták és mertek is ezzel a fegyverrel élni, azt hiszem, hogy a sokkal nehezebb viszonyok között élő magyar kereskedelmi világot is meg kellene ebben a tekintetben védeni. Ezeket a kérdéseket voltam bátor felvetni abban a reményben, hogy az igen t. pénzügyminister ur talán lesz olyan kegyes és röviden precizirozza álláspontját, megnyugtatva ezáltal a meglehetős súlyos gondok előtt álló kereskedő világot. Elnök : Az előadó ur kivan szólni. Temesváry Imre előadó: T. Nemzetgyűlés Javaslom, hogy méltóztassék az 1. § utolsó bekezdésében a következő szavak helyébe »és egyéni cégnek törlésére« a következő szavakat iktatni : »és kizárólag őt megillető cégének törlésére«. A bizottsági tárgyaláson az 1. § utolsó bekezdésébe az a kiegészítés került, hogy az