Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-52

À nemzetgyűlés 52. ülése 1922. évi szeptember hő 16-án, szomhaton. 415 minisztrativ költségeik, amint általában a közületek adminisztratív költségei, igen megnövekedtek, hogy ők nagyszámú alkalmazottal kénytelenek számolni, akik megmaradtak még a régi Magyarország idejéből s akiknek életigényei, adott viszonyai épugy, mint a közületeknél, náluk is folytonosan a fizetés nagyobb és nagyobb összegben való megállapítására van szükség. Ezeket a körülményeket nem szabad figyelmen kivül hagyni és szem elől téveszteni akkor, amikor ezeknek az intézményeknek nyereségéről, anyagi helyzetéről beszélünk. Azonkívül Emiltett még a képviselő ur valami csodálatos, valami misztikus dolgot, amit nem tud biztosan, de ami valószínűleg érezteti a maga hatását, a maga befolyását a korona értékének alakulásában, és azt mondta erről a témáról szólva, hogy van itten valami, amit a pénzügyminister talán nem lát, de amit a ministerelnök bizonyosan nem lát. Én erre a kitételre nem óhajtok reflektálni, mert nem értem. De mindenesetre kérem a képviselő urat, méltóztassék megjelölni, hogy tulajdonképen mit ért ez alatt? Amennyiben — amint feltételezem és hiszem — nem kívánt ez alatt semmi olyasmit érteni, ami bármi tekintetben valami homályt feltételezne az én pénzügyi politikámban . . . Ulain Ferenc : Nem, nem ! Kállay Tibor pénzügyminister :. . . ugy azt kívánom neki mondani, hogy viszont ne lásson rémeket abban a homályban, amely az okok és következmények komplikáltsága folytán a korona.alakulás kérdésében mutatkozik. Bizonyos sötétség, bizonyos homály körülvesz dolgokat, amelyeknek minden egyes részletét, minden egyes okának hatását és az okozatok összefüggését nem tudjuk mindig, minden pillanatban teljesen áttekinteni. Egy ilyen homályban azonban nem szabad mumusokat látni t. képviselő ur. Ilyen mumusok nincsenek. Méltóztassék erről megGyőződve lenni, és hogyha azt méltóztatik mondani, hogy szívesen beszél velem és ad felvilágosításokat, amennyiben ezekért hozzá fordulok, ugy én is azt mondom neki és arra kérem, hogy jöjjön, fogja meg a kezemet, én majd bevezetem abba a sötétbe, amelyet most maga előtt lát és meg fogja látni, hogyha együtt megyünk be ebbe a homályos szobába, el fognak tűnni a rémek és tényleg nem fogunk mumusokat találni. Nagyon kérem azonban, hogy akkor, amikor erről megGyőződik és ezt látja, ugy maga se féljen többé ezektől, és másoknak se mondjon olyanokat, hogy azután maguk is mumusokat lássanak. Ezeket kívántam általánosságban előadni és kérem a javaslat elfogadását. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a Jcözé/pen.) Elnök : Az előadó ur nem kivan szólni ; a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést : méltóztatik-e a fizetési eszközökkel elkövetett visszaélésekről szóló törvényjavaslatot a pénzügyi- és igazságügyi együttes bizottság szövegezésében általánosságban, a részletes vita alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes vita alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás, elsősorban a cím. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Bodó János jegyző (olvassa a elmet). Elnök: Kíván valaki a címhez hozzászólni? Senki sem kivan szólni, a cím meg nem támadtatván, elfogadtatik. Következik az 1. §. Bodó János jegyző (olvassa az 1. §-t). Horváth Zoltán! Horváth Zoltán : T. Nemzetgyűlés ! Mint az előadó ur megjegyezte, nincs ennek a Háznak egyetlen tagja sem, aki ne üdvözölné örömmel ezt a törvényjavaslatot. Nagyon helyesen jegyezte meg az előadó ur azt is, hogy ebben a törvényjavaslatban olyan mellékbüntetések kreáltatnak, amelyek tulajdonképen súlyosabbak, mint a főbüntetés. En a mellékbüntetések közül különösen nagy fontosságot tulajdonítok a publicitásnak, tehát hogy az a büntetés, amelyet kiszabnak, minél nagyobb mértékben és minél jobban kerüljön a nyilvánosság elé, s ezért bátor vagyok egy stiláris módosítást ajánlani és pediglen az 1. § 5. pontjának negyedik bezdéséhez. Az 5. sorban az foglaltatik (Olvassa) : »A külföldi elitéltet az országból ki kell utasítani s a viszszatéréstől örökre el kell tiltani, a belföldit öt évig terjedhető időre ki kell tiltani abból a községből, amelyben a cselekményt elkövette, ha ez a község nem illetőségi helye; el kell rendelni az ítéletnek vagy rendelkező részének az elitélt költségén« — itt most ezt a két szót »falragasz vagy hirlap utján« kihagynám és helyette indítványozom, hogy ezt méltóztassék bevenni (Olvassa) : »külföldire nézve a Hivatalos Közlönyben, belföldire nézve pedig ezenfelül a lakó- és illetőségi helyén szokásos módon« — most ismét jönne a törvény szövege : »való közzétételét.« Ezt azért tartom felveendőnek, mert bizonyára lesznek falun tartózkodó egyének is, akik irni, olvasni nem tudnak. Ha tehát ezt falragaszon fogják kifüggeszteni, akkor a törvény nem fogja elérni célját, ellenben ha elrendeljük, hogy a szokásos módon, akkor majd a falvakban ki fogják dobolni, ki fogják publikálni és mindenki tudomást fog majd róla szerezni. A külföldire nézve pedig nincs intézkedés, a külföldire azonban szintén szükséges ez a publicitás, azért tartanám helyesnek, ha elméltóztatnának rendelni, hogy az pedig a hivatalos közlönyben tétessék közzé. Halász Móric : Senki sem olvassa ! Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző: Ulain Ferenc!