Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-52

408 A nemzetgyűlés 52. ülése 1922. évi szeptember hő 16-án, szombaton. Drozdy Győző : Nem én állítottam ! Miért vitatkozik velem ! Huszár Károly: Akkor kár vult fogadatlan prókátorává válni ennek az emigrációnak. (Igaz ! Ugy van ! jobbról és a középről !) Tetszett volna erről beszélni, mert én figyelmeztetem a képviselő urat arra, hogy annak az emigrációnak egyik tagja pl. a következőket irta. E pillanatban az újság nincs a kezemben. Horváth Zoltán: Neveket tessék mondani. Huszár Károly: Megfogom mondani, kicsoda. Ne legyen olyan borzasztóan ideges, egy kis türelmet kérek. Horváth Zoltán: Sohse mondanak nevet! (Zaj. Elnök csenget.) Huszár Károly : Miután a képviselő ur olyan borzasztó módon kíváncsi, nem az első; hanem a második esetet mondom el először. Hock János pl. ezelőtt 14 nappal vezércikket irt, amelyben a kisententenál feljelentette Magyarországot, hogy itt bizonyos katonai szervezkedés folyik. (Nagy zaj jobbról és a középen. Felkiáltások : Hazaárulás !) B. Podmaniczky Endre: Ilyen embert véd maga ! Szégyelje magát ! (Ellenmondás a szélsöbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak ! Huszár Károly: Ily adatot ezret lehetne felhozni. Azt irja továbbá, hogy olyan pártot akarnak ők összehozni, amely nem személyek ellen, nem rezsimek ellen akar működni, hanem ... (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek. Kérnem kell Huszár Károly képviselő urat, hogy amennyiben a házszabályok 215. §-ának a) pontja személyes megtámadtatás visszautasítása címén ad jogot a felszólalásra, méltóztassék kizárólag ennek a keretében maradni. Huszár Károly: Befejezem ebben a pillanatban ! (Halljuk ! Halljuk !) Ezer és ezer adatot lehet felhozni, amikor ezek az urak pénzért, megfizetett Judásbérért hazájuk ellen rakják a petárdákat és folytatják Bécsben az aknamunkát. Ezt egyetlenegy önérzetes nemzet el nem tűrheti. (Elénk helyeslés jobbról és a középen. Zaj a szélsóbaloldalon.) Horváth Zoltán : Hol van Lovászy és Garami ! Karafiáth Jenő (a szélsöbaloldal felé) : Ön is irt olyan cikket! Huszár Károly: Méltóztassék tudomásul venni, hogy ezek az urak állandóan kontrakarirozzák a kisententenál a külügyministert, a hivatalos magyar külpolitikát, és hogy egyáltalában nem tudunk elérni eredményt, az ezeknek az uraknak a bűne, akik biztatásaikban azt adják elő, hogy ők azt hiszik, hogy erőszakkal tudnak Magyarországon egy rezsimváltozást előidézni, egy uj kormányt létrehozni, amellyel ők ugy csinálják a dolgokat, ahogy a kisentente kormányai kívánják. (Mozgás a jobboldalon^ Farkas István: Tessék tehát likvidálni. Huszár Károly : De hogy befejezzem beszédemet, egyetlen egy körülményt kívánok még a t. képviselő ur figyelmébe ajánlani. Ennek az emigrációnak egyik tagja... Horváth Zoltán : Neveket sohasem mond ! Huszár Károly: Tessék türelemmel lenni: Kunfi Zsigmond ! (Zaj.) Podmaniczky Endre : Az ön barátja. Horváth Zoltán: Nem az én barátom. Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Huszár Károly : Kunfi Zsigmond a Világosság című lapban — e pillanatban az újságcikk nincs nálam, lakásomon, Íróasztalomon fekszik — cikket irt. Talán egy-két jelzővel vagy nagyon halvány satirunggal tévedhetek, de gondolati tartalmát el tudom mondani. Nekünk emigránsoknak, — irja ez a cikk — egy uj listánk van a Magyarországon kivégzendőkről és a lista legelőkelőbb helyén Horthy Miklós neve áll. Aláírva Kunfi Zsigmond. (Nagy zaj jobbról és a középen. Felkiáltások : Gyalázat ! Gazemberek ! Hazaárulók ! az ő barátjuk !) Karafiáth Jenő: Kié? Drozdy Győző: Az enyém nem! Épugy az öné, mint az enyém ! Soha életemben nem láttam ! Nagy Ernő : Engem Kunfi ki akart végeztetni. Horváth Zoltán: Vicziánt az a kormány nevezte ki, amelyben Kunfi minister volt. (Zaj.) Viczián István: Hazudik! Nagy Ernő : Viczián Kunfi barátja volt. Engem Kunfi ki akart végeztetni. Viczián István : Kinek barátja volt ? Bolond beszéd ! Elnök : Nagy Ernő képviselő urat másodszor is rendreutasítom. Csendet kérek ! Huszár Károly : Én önnek válaszolok, de ez a válasz tulajdonképen kifelé is szól. Vegyék tudomásul azok, akik igy mernek beszélni és ilyen szemtelen hangon irnak a nemzetről és ilyen szemtelen hangon irnak Magyarország törvényes államfőjéről, hogy velük a megbékülés lehetetlen. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps, jobbról és a középen) Elnök." Viczián István képviselő ur személyes kérdésben kért szót! Viczián István: T. Nemzetgyűlés! Mikor Drozdy képviselő ur egyes kijelentései ellen felháborodással tiltakoztam, Horváth Zoltán képviselő ur azt kiáltotta felém, hogy én másképen beszéltem 1919. márciusában, mikor államtitkárnak kineveztek. Nem tudom, hogy mit ért ezalatt a képviselő ur, hogy én másképen beszéltem, mert tény az, hogy a képviselő ur engem beszélni sohasem hallott addigiamig itt a nemzetgyűlésen nem találkoztunk. Én biztosíthatom a képviselő urat, hogy ezekről a dolgokról mindig igy beszéltem és mindig ez volt a felfogásom. Tény az, és itt a nemzetgyűlésen már volt szerencsém előadni azt, hogy engem valaki megrágalmozott. Ezért az én felettes hatóságomtól