Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-52
400 A nemzetgyűlés 52. ülése 1922. év fiatalember ott ültem abban a szerkesztőségben öt esztendőn keresztalj aboi a főszerkesztőm volt. Urbanics Kálmán: Meglátszik! Drozdy Győző: Láttam és csodáltam az ő hatalmas bátorságát és nagy erényeit, amelyeket Magyarországgal szemben mindenki ismer. (Nagy zaj és ellenmondások jobbfelöl és a középen.) Hedry Aladár : Igen, Magyarországgal szemben. Gyalázat ilyeneket beszélni. Temesváry Imre : Látszik az eredmény ! Drozdy Győző: Lovászynak rögtön megmondottam — ez volt témáink közül a legelső, — hogy ő vele kissé nehéz először találkoznom, mert egy vád súlya nyomja őt, az a bizonyos állítólagos pécsi beszéd. Lovászy tudta, hogy erről szó lesz, azonnal bebizonyította nekem, hogy az az állítólagos pécsi beszéd . . . (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelöl: Hazaárulás!) a legperfidebb rágalom ! (Nagy zaj jobb fel öl és a középen.) Urbanics Kálmán: 1918 októberét akarják újra megcsinálni! Horváth Zoltán : 1919 augusztusában ott hemzsegtek valamennyien körülötte! (Nagy zaj és ellenmondások jobbfelöl.) Ezt mindenki tudja. Nem volt egyetlenegy neves politikus, aki ne kereste volna a barátságát. Urbanics Kálmán : Közeledik megint október ! (Nagy zaj jobbfelöl. Közbeszólások a szélsöbaloldálon.) Barla-Szabó József : Rothenstein ur, ne fenyegessen! Móric fenyeget! (Derültség jobbfelöl. Zaj a szélsöbaloldálon.) Drozdy Győző : Bebizonyította Lovászy nemcsak a pécsi polgári lapokból, hanem a szocialista és kommunista lapokból is, amelyek a beszédnek eredeti szövegét tartalmazták, hogy az rágalom, amellyel őt be akarták feketíteni. Mindez nem felelt meg a valóságnak. (Zaj jobbfelöl.) Ezen találkozásunk alkalmával semmiféle komolyabb politikai témáról nem beszéltünk, hanem elhatároztuk, hogy ismét találkozni fogunk. • Urbanics Kálmán: Csak menjen oda! Hedry Aladár: És maradjon vele. Drozdy Győző : Ezen találkozásunkra az ő engedelmükkel meghívtam több képviselőtársamat is, mielőtt azonban ismét összejöttünk volna, megjelent nálunk, úgymint valamennyiünknél, akik Bécsben jártunk, több újságíró. A Bécsi Magyar Újság munkatársának én nyilatkozatot nem adtam . . . Temesváry Imre: Hisz magad mondtad, hogy adtál ! (Zaj. ) Drozdy Győző : . . . ellenben igenis adtam nyilatkozatot a Jövő munkatársának, amely nyilatkozatban többek között a következőket mondottam : (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon. Olvassa.) »Kétféle emigráns van. Az egyik a menekült . . . B. Kaas Albert : Hazaárulók azok, nem emigránsok! 1848-ban volt emigráció! i szeptember hó 16-án, szombaton. Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Báró Kaas Albert képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Drozdy Győző (tovább olvassa) : . . . akit bizonyos társadalom elleni vétek súlya nyom. Ezek a kommunisták. Náluk természetesnek találtam, hogy a büntetéstől való félelem külföldre kergesse őket. Az igazi emigránsok, akikhez egyébként élénk szimpátia füz, (Zaj.) azok, akiknek semmi bűnük sincs és csak azért hagyták el Magyarországot, mert megundorodtak a kurzus bűneitől.« (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelöl : Akkor miért akarnak visszajönni ? Egy hang balfelöl: Mert ez a hazájuk!) Temesváry Imre : Magyar képviselő létére szépen beszél ! (Igaz ! Ugy van ! Zaj és felkiáltások jobb felöl : Gyalázat !) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Drozdy Győző (tovább olvassa) : »Ha azt tekintjük, hogy a kétféle csoport az emigráció ideje alatt minő magatartást tanusitott, látjuk, hogy amíg az egyik .'. .« Horváth Zoltán : Viczián sem igy beszélt 1919 márciusában, mikor kinevezték államtitkárnak! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Drozdy Győző (tovább olvassa): »... a magyar szennyek kiteregetésével óhajtotta végét szakítani a kurzus politikájának, addig a másik csoport csak a kritikájával igyekezett bennünket meggyőzni a kormányzat helytelenségéről. (Egy hang jobbfelöl : Szép kritika !) En az emigráció kérdését kizáróan magyar szempontból, vagyis hazafias szempontból tekintem. Azt nézem, hogy az emigráció állandósítása hasznára válik-e az országnak vagy sem. A kurzus bölcsességét igen csekélyre taksálom, de még ilyen csekély bölcsességgel is könnyen rá kellett volna jönni arra, hogy az emigrációt minden áron meg kellett volna szüntetni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Még akkor is, ha a magyar kormány koncessziókat lenne kénytelen tenni. Mit jelenthetnek ezek a koncessziók? Azokkal szemben, akik nem kommunista bűncselekmény miatt kerültek ide, ki kellene jelenteni a kormánynak, hogy esetleges apró hibákért és jelentéktelen tévedéseikórt nem fog bosszút állni.« Urbanics Kálmán : Hazaárulás ilyen apró hiba? Szép kifejezés. Drozdy Győző : Gyilkosoknak is megbocsátottak már itt, hát egy cikkírónak csak meg lehet bocsátani ! Urbanics Kálmán : Hazaárulóknak azonban nem ! (Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Propper Sándor: Somogyi gyilkosai autón járnak ! Rothenstein Mór: Ja, az más! (Egy hang a szasöbalóldalon : llly Lászlót kieresztették!) Drozdy Győző (tovább olvassa) : »Ezek előtt az emigránsok előtt barátsággal kell kinyitnunk
