Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-51

392 A nemzetgyűlés 51. ülése 1922. évi szeptember hó 15-én, pénteken. állítanom, hogy amikor ez a két nagy bankkolosszus nincs hendikepéivé a külföldi tartozások által, akkor engem nem érdekel, hogy a többi kis pikkoló bank terhelve van-e, mert az ütemet a pénzügyi piacon ez a két nagy bankkolosszus adja meg. De felteszem, t. Nemzetgyűlés, hogy tévedek, hogy azok az információk, amelyeket a piacon suttognak, nem valók, és hogy a két nagy intézet ma is angazsálva van frankban és egyebekbekben. Felteszem ezt, és akkor még mindig azt kell mondanom : ha azt látom, hogy a trianoni szerződés értelmében az én nemzetem garanciákat vállalt arra nézve, hogy a külföldi tartozásokat ő fizeti, ha ezeken nem hajthatók azok fel, akkor ebből csak egy konklúziót vonhatok le. Mit törődik a magyar pénzintézet azzal, hogy a korona ér-e valamit, mert hiszen a magyar állam kell végeredményben hogy fizessen, és ha a magyar állam fizetett, majd akkor ellene fordulhat ugyan regresszussal, de azt csak nem lehet elképzelni, hogy akad Magyarországon olyan kormány, amely azért, hogy visszakapja azokat a pénzeket, amelyeket a bankokért kifizetett Parisnak vagy másoknak, ezért a visszafizetésért tönkretegye az egész magyar bankrendszert. Tehát egy ilyen okoskodással meg van a lehetősége annak, hogy azok a bankok igy filozofáljanak: Nem baj, rontsuk csak a koronát tovább, ugy sem a mi bőrünkön fogják azt felhajtani. Nem mondom, hogy ezt teszik, de tehetik, és hogy tehetik azt abból következtetem, hogy — méltóztatnak tudni — egész nemzetek vannak, — a németekre mutatok — amelyek ugy okoskodnak : tegyük tönkre magunkat, mert akkor a franciáknak nem lehet rajtunk a kártérítést behajtani ; jobban járunk. Ha egész nemzetek etikájában elfogadható egy ilyen okoskodás, miért ne volna elfogadható a meglehetősen spekulativ észjárású bankoknál? Meskó Zoltán : A franciák állítják a németekről ! Ulain Ferenc : De abból indulok ki, hogy sem ez, sem az amit eddig a bankokkal kapcsolatban elmondottam, nem helyes, nem igaz. Akkor van egy másik szempont, amelyre megint fel kell hivnom a figyelmet cáfolatául annak, amit a pénzügyminister ur mondott. T. i. majdnem minden bank, már legalább is a nagyobb bank, vállalattal is rendelkezik. A vállalat abból, hogy a korona esik, hasznot húz, mert spekulál. Ha a vállalat gazdagodik, akkor, miután a bank rendszerint bankárja is a vállalatnak, a vállalat gazdagodásán keresztül a bank is gazdagodik. Tehát amit ő, mint bank veszít abból, hogy a korona esik, azt a másik oldalon, ahol t. i. a vállalat spekulatív nyereségei emelkednek, behozza. (Egy hang a jobboldalon : Busásan!) Természetesen busásan. De ha ettől a szemponttól is eltekintenék, akkor is van még egy kérdésem, amelyet én ezekhez a bankpolitikusokhoz intézek és amely azt mondja: ha ők valóban komolyan vették azt, hogy a korona feljavítása az ő érdekük, miért van az, hogy épen ők voltak, a magyarországi financiális, kereskedelmi élet volt az, akik a múlt esztendőben Hegedűs Lóránt ellen fordultak. Hegedűs Lóránt igazán az ő vérükből való vér, az ő húsukból való hus volt, hiszen bankár volt. Amikor Hegedűs Lóránt 1920-ban megérkezett, hozsannával fogadták. Kezdte emelni a korona értékét; ele amikor Hegedűs Lóránt bizonyos eredményeket el is ért és az inflációnak határozott ellensége volt, akkor megkezdődtek a lapokban, elsősorban a liberális lapokban Hegedűs Lóránt ellen a támadások és Hegedűs Lórántot egész politikájában elgáncsolták. Rassay Károly: Mivel gáncsolták el? (Felkiáltások a baloldalon: Frázis!) Ulain Ferenc: Akkor nem kellett volna nekik őt elgáncsolniuk, ha nekik a korona árfolyamának feljavítása lett volna érdekük. Rassay Károly: Meg kell mondani, hogy mivel gáncsolták el. Ez egy fontos vád, nem lehet csak igy tételeket felállítani ! (Zaj.) Ulain Ferenc : Egy kis türelmet kérek, rögtön befejezem. (Halljuk ! Halljuk !) Yolt azonban a pénzügyminister urnák még egy megjegyzése az én felfogásommal szemben, t. i. azt mondotta, hogy hiszen a vállalatoknak kell adnia pénzt kommerciális szempontból, hogy a termelést fokozza. Rettenetes hamisságot mondottak a pénzügyminister urnák azok, akik igy állították be a kérdést és pedig a következő okoknál fogva. Méltóztatik mindenki a képviselő urak közül, aki ezelőtt egy esztendővel künn járt Bécsben emlékezni arra, hogy ezelőtt egy esztendővel mindenki azt mondta, hogy Bécsnek hallatlan fellendülése, csupa üzlete volt... (Ugy van ! Ugy van! Barla-Szabó József: Sándor Pál mindig mondta! Ulain Ferenc :... Mert táplálkozott a rossz pénzből és az egész kereskedelem és a termelés kihasználta a konjunktúrát spekulációs szempontból. Ha most méltóztatnak kimenni, látni fogják, hogy ott minden összeomlik. Miért? Mert az nem a termelés fokozása, ha injekciószerüen egyik napról a másikra hajtják fel a termelési lehetőséget, mert eljön az időpont, amely eljött most Bécsben, amikor azért az osztrák koronáért nem adnak portékát, ha posztót vesznek, szokolért kell venni, ha egyebet vesznek, márkáért kell venni stb. Eljön egy időpont, amikor kiderül, hogy a termelésnek az az úgynevezett elősegítése nem volt egyéb, mint a beteg számára egy injekció, hogy még egy kicsit kínlódjék, hogy ne ma haljon meg, hanem holnap. Az én feiíogásom szerint tehát a magyar infláció sem fog a magyar termelés javára szol-