Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-51
38 ír A nemzetgyűlés 51. ülése 1922. évi szeptember hó 15-én, pent éhen. tesitő társulatnak a Pestmegyei Sárközi Ármentesitő társulatnak is, mely a 70-es években alakult, amely milliókat és milliókat költött már ármentesitésre és lecsapolásra, mely szivattyútelepet, nagy csatornahálózatokat épített és ennek ellenére idegen vizektől, úgynevezett felső vizektől károsodik. Ez a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy ezen érdekeltség az idegen vizektől is mentesittessék. Elsőrendű érdeke ez a pénzügyi kormányzatnak is, mert nemcsupán adóalanyokat lesz az hivatva megmenteni a megsemmisüléstől, hanem igenis hivatva lesz uj adóalanyokat is teremteni. Nem megvetendő körülmény sem, hogy ínséges tél előtt állunk és épen ezen társulat munkálatai lesznek hivatva arra, hogy a szegény földmunkásoknak megélhetést, munkát és kenyeret adjanak. Ezen szempontok tekintetbevételével arra kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy a törvényjavaslatot, ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Bodó János jegyző: Szabó Géza! (Nincs itt!) Halász Móric ! Halász Móric: Mólyen t. Nemzetgyűlés! Azok után a szép szavak után, amelyekkel az előadó ur ezt a törvényjavaslatot előterjesztette, igazán kevés mondanivalóm van. Örömmel üdvözöljük ezt a törvényjavaslatot, amely mintegy első lépés a földmivelésügyi ministerium programmjában arra vonatkozólag, hogy az építőmunka immáron felvétessék. Többé nem romok eltakarításáról van szó, hanem arról, hogy valami ujat és maradandót alkossunk. A multkorában, éj)en a földmivelésügyi kormányzatot támadta meg a túloldal amiatt, hogy nem kielégítő a programmja, illetve, hogy nincs is programmja. Ez már nem programm, ez több, ez valóságos cselekedet. Ennek a lecsapolótársulatnak az ügye olyan sokáig húzódott, amint majd bátor leszek elmondani, hogy a földmivelésügyi ministerium közbejötte nélkül talán soha megvalósítható nem lett volna. Múltkori beszédemben Emiltettem egy közbeszólásra válaszolva, hogy vannak dolgok, amelyek nem szaporíthatok. Ilyen többek között a föld is, mert természetes, hogy ugyanaz marad a föld hozadéka, mint volt. íme, alig hogy ezt elmondottam, máris rámcáfol a földmivelésügyi minister ur avval, hogy ő még a lehetetlent is úgyszólván valósággá változtatja, (Felkiáltások a Sízélsobaloldalon: Ez nem lehetetlenség!) Horváth Zoltán : Már rég megcsinálhatta volna ! Halász Móric: Méltóztassék megengedni, hogy ahelyett, hogy a törvényjavaslattal részletesen foglalkoznám, elmondjam mi volt ez a vidék, mi ma és mi lesz a lecsapolás következtében, (Halljuk! Halljuk!) ez a vidék akkoriban, mikor a magyarok bejöttek, egyike volt Magyarország legdúsabb, legszebb területeinek. Anonymus krónikája és egyéb krónikák nagyon szépen elmondják, hogy a honfoglaló ősök miért épen ezen a területen telepedtek meg. Akkor, mikor az őskorban a Duna Dömösnél áttörte a védgátjait — hiszen látjuk .a pozsonyi és az esztergomi hegyek tetején az ottlévő Jtagylókból az óriási beltengert — akkor szétzudult az Alföldön, lerakodta Szentlőrincnél a törmelékkúpjait, amelyek megvannak a szentlőrinci kavicsbányákban és onnan több ágban folyt lefelé, épugy mint manapság a Csallóköz vidékén. Ez a több ág óriási szigeteket kerített ki Pestmegye területéről, ugy hogy Pest városa maga is szigeten feküdt, amint Péter tárnokmesternek 1281-ben kelt levele mondja. Marsiglinek a Duna folyóról irt nagy tanulmányában fel vannak emlitve ennek a Dunának különböző ágai, ezek között a Surcsava Yoda volt az egyik, a Mastonka bara volt a másik és a Sykus bara volt a harmadik. Ez a mostani Szittyó volt. A mostani Szittyó völgyének felhasználásával készülne ez a most tervbe vett csatorna, a régi Sárvíz bevonásával. Ezen az óriási területen, amely — mondom — akkoriban, amikor a magyarok bejöttek, a legtermékenyebb része volt az országnak 3 lassanlassan 28 nagyközség alakult. Ezekből a törökök pusztítása után nem maradt meg egyetlen egy sem, csak imitt-amott állanak a puszta templomok és megmaradtak az egyes dűlők elnevezésében a községek nevei. Lementem a képviselőház könyvtárába és a régi iratokból kikerestem a .következőket : Bankháza, Szúnyog-Szentimre, TJrbö, Peszér, Adács, Apaj, Baracs, Sarlósár, Homok, Yarsány, Halom, Ladány, Méntelek, Hynárcs, Bessenyő, Bobád, Ráda. Ezek mind nagy és népes községek voltak, amelyek eltűntek a föld színéről. 1527-ben, mikor a török kitakarodott az országból, Pest vármegye krónikájában nagyon szépen lehet napról-napra követni, hogy augusztus 5-én elpusztították ezt a községet s amint fokozatosan lejjebb mennek, úgyszólván naptárilag meg lehet állapítani, melyik község mikor pusztult el. Mikor a törököket az 1600-as évek végén kiűzték, óriási lakatlan puszta terület volt itt, amelyet III. Károly annak idején a német lovagrendnek zálogosított el. Itt összekapcsolódik a kérdés a jászkun redempció kérdésével is. Akkor a német lovagrendtől visszaváltatván, hála jeléül Savoy ai Jenőnek ajándékozta az akkori uralkodó a terület nagy részét. Ma is a királyi család tulajdonában van. íme egy elpusztított országrész ! Most jön a csatorna. Ez a csatorna képesiti arra a földmivelésügyi ministert, hogy ezt az óriási területet, amely teljesen pusztává változott, újból megnyissa a kultúra számára. Ezen a területen, ha a csatorna meglesz, a legdusabban termő földek lesznek. Ma az érdekeltség a lecsapolás költségét nem bírja el, mert semmi néven nevezendő jövedelmet ezek a területek nem adnak.
