Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-51
A nemzetgyűlés 51. ülése 1922. é Amig ez a helyzet fennáll, addig nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy egymást keserítsük. Nem engedhetjük meg azután sem, mert egy testvértelen, maroknyi nép vagyunk, amely maroknyi népnek minden egyes fia a legszigorúbban egymásra van utalva. Mi csak egyet engedhetünk meg, épen a krisztusi törvény alapján, azt, hqgy egymást szeressük. (ügy van ! Ügy van !) Álljunk össze, fogjunk össze, tartsunk össze és vállvetett erővel készüljünk arra a nagy munkára, amely előttünk áll : ezeknek a megfertőztetett szentélyeknek megtisztítására. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök : A vallás- és közoktatásügyi minister ur kivan szólni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Amikor kiemelkedtünk a szerencsétlenségeknek azokból a mélységeiből, amelyekbe a forradalmak és a proletárdiktatúra taszitottak bennünket, akkor minden magyar ember jóleső érzéssel látott több igaz értéket kiemelkedni a káoszból. Ezek között az értékek között egyik, miránk nézve legbecsesebb volt az, hogy teljesen eloszlottak azok az ellentétek és félreértések, amelyek korábban a katholikus egyház és a protestantizmus között is még fennállottak, és vállvetve dolgoztunk valamennyien magyar hazánknak újból való felépitésén. Azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, hogy abban valamennyien egyetértünk, hogy ezt a szent békességet megzavarni bűn lenne a nemzet ellen. Eőri-Szabó Dezső : Bűn is ! Aki megzavarja, bűnt követ el ! Haller József : Azt mondja a minister is. Haller István : Ebben egy véleményen vagyunk ! Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister : Természetesnek fogják tartani azt is, hogy a tényállás tekintetében a másik fél meghallgatása nélkül nem nyilatkozhatom ; azt tisztázni kell. Itt azonban valami félreértésnek, talán az ünnepély rendezése körül elkövetett hibának kellett lennie, ismerve a tábori püspök ur izzó hazafiságát és nemes egyéniségét. Hiszen nagyon sokan azok közül, akik ebben a teremben ma egybegyűlve vannak, ott voltak a legutóbbi vitézi avatáson, ahol a tábori püspök is misét celebrált,- amely után három protestáns egyház papja egyházi és hazafias beszédeket tartott. Tehát maga a tábori püspök ur már bizonyságát adta annak, hogy nemzeti ünnepélyeinken igenis, más felekezetek papjaival is egymásután működni hajlandó. Az természetes, hogy az államhatalomnak, a világi hatalomnak, hatáskörén kivül esik az imperativ rendelkezés abban a tekintetben, hogy az egyes felekezeteket szertartások végzésére szorítsa; természetes azonban az is, hogy magasabb politikai tekintetekből kötelessége a kormánynak, hogy a felmerülhető i szeptember hó 15-én, pénteken. 379 ellentéteket lehetőleg már eleve kiküszöbölje; kötelessége, mondom a kormánynak az, hogy a kiegyenlitésnek módjait mindenképen keresse, s én remélem, hogy meg is fogja találni a kormány annak módját, hogy nemzeti ünnepélyeink zavartalan és méltó lefolyása ^minden körülmények között biztosittassék. (Élénk helyeslés.) Hiszen az én megGyőződésem szerint az uj egyházjogi kódex is teljes mértékben megadja a lehetőségét annak, hogy itt nálunk, a mi vegyes vallási viszonyainkkal számolni lehessen. Én ebben a tekintetben keresni fogom az érintkezést Magyarország hercegprímásával, aki ismételten tanújelét adta annak, hogy mennyire szem előtt tartja azokat a különleges felekezeti viszonyokat, amelyekkel Magyarországon számolni kell. Meg vagyok róla Győződve, hogy a m. kir. kormány egyetértésben a bíboros hercegprímással, meg fogja találni a módját annak, hogy nemzeti ünnepélyeink méltó lefolyását minden körülmények között biztositsa. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök : A népjóléti és a munkaügyi minister ur kivan szólni. Vass József népjóléti- és munkaügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy ehhez a kérdéshez, nem az eset részleteihez, hanem inkább elvi szempontból egynéhány szóval én is hozzászólhassak. Engedelmet kérek erre nem azon a címen, hogy a katholikus egyháznak vagyok tagja és papja, következőleg kötelességemnek tartom azt, (Helyeslés a baloldalon.) hogy amikor a mi protestáns testvéreink részéről sérelmeztetik egy ilyen eset, megvilágítsam az esetnek katholikus részről, kánonjogi részről vezető gondolatai mögött lévő hátteret, vagy inkább a katholikus egyház felfogásának mélyében rejtőző intenciókat. Nem akarok most az esetre magára kitérni. Foglalkoztam ugyan a pusztaszeri Árpád-ünnepség esetével, és az a privát megGyőződésem, hogy itt, mint a kultuszminister ur nagyon helyesen mondotta, tulajdonképen valami félreértést vagy tapintatlanságot kell sejteni, talán inkább a rendezőség részéről és azt gondolom, hogy nem lehet a tábori püspök ur személyét és eljárását a sérelem középpontjába beállítani, azért, mert hiszen ő abban a megGyőződésben volt, hogy őt egy katholikus egyesület katholikus ünnepségre hivja meg, és amikor az ő távirata lement, hogy nem vehet részt az ünnepségen, ennek előzménye az volt, hogy a katholikus tömegek, a szervezetek részéről jött fel hozzá ide, Budapestre egy tiltakozásféle, felkérésféle, amely abban az értelemben szólt, hogy ilyen körülmények között nem kérik lejövetelét. Ebből is látszik tehát, hogy valami félreértésnek kell lenni, valami nincs rendben ennél az esetnél — megrendezés dolgában. Viszont azonban nem akarok az eset részleteire kitérni, csak mégis szeretnék örömömnek kifejezést adni, miután itt csendesen végig figyeltem, hogy minő 48*