Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-51

A nemzetgyűlés 51. ülése 1922. év\ Haller István: Ezt már ott elintézték! Abszolút semmi szükség nincs rá, hogy ezt itt intézzük el. (Zaj.) Szolgál ez valami célt? Elnök (csenget) : f Csendet kérek ! Janka Károly: Én abban a megGyőződés­ben vagyok, hogy sokkal jobb ezt a kérdést idejében és itt elintézni, mint engedni, hogy künn titokban sorvassza a lelkeket. (Igaz! Ugy van! Zaj. Halljuk! Halljuk!) T. Nemzetgyűlés ! így állván a helyzet, az egyházközség vezetősége a következő távratot intézte a szórványbei; református lakosokhoz : »A felsőpusztaszeri Árpád-ünnepélyen a refor­mátus isteni tisztelet közbejött, rajtunk kivül eső akadályok folytán elmarad.« Egyidejűleg a Magyar Távirati Iroda szegedi kirendeltségé­nél a szegedi lapok számára a következő köz­leményt adta le. Egész terjedelmében fogom fel­olvasni (olvassa) : »A református egyház érte­sítései a felsőpusztaszeri Arpád-ünnepélyen terv­bevett és a programmba hivatalosan beállitott református isteni tisztelet a katholikus papság érthetetlen tiltakozása folytán elmarad.« Meg kell állapitanom t. Nemzetgyűlés, hogy ebből a közleményből két szegedi lap, hogy előzetes ünneprontás ne legyen, nézetem szerint egész helyesen csak ennyit közölt le: »A református isteni tisztelet közbejött akadályok miatt el­marad.« T. Nemzetgyűlés! Ez a tényállás. Méltóz­tassék most megengedni, hogy ebből levonjam a konzekvenciákat. A szegedi református egyház a pusztaszeri emlékünnepen szereplést nem keresett. Felhívásra vállalta a közreműködést, a részvételt. Vállalta abban a tudatban, hogy egy ilyen közös ünneplés alkalmas a lelkek egybeforradására, alkalmas a keresztény és nemzeti egység erősítésére, mélyí­tésére és dokumentálására... (Ugy van ! Ugy van !) Kuna P. András: Joguk volt hozzá! Janka Károly : ... alkalmas ezt ország-világ előtt kifejezésre juttatni. Sajnos, ezen az egysé­gen ez által az eset által érzékeny csorba esett, Távol legyen tőlem, hogy ilyen nehéz körülmé­nyek között, milyenekben most vagyunk, de bármikor is, r sérelmi politikát akarnék kez­deményezni. Epolyan szerencsétlen és végzetes cselekedet volna ez részemről, mint azoknak a magatartása, akik az ilyen szellemet felidézték. Csik József : Kár volt a Ház elé hozni ezt az egész dolgot ! Haller István : Mit fog szólni a képviselő ur, ha követjük ezt a példát? Mi tudunk hall­gatni ! De lesz rá gondunk ! Janka Károly : Én nagyon jól tudom, hogy a Jézus azt mondja: Jaj a botránkoztatónak, de azt is mondja ő, hogy jaj a botránkozónak is. Én nem keresem a botránkoztatást. Szivemre tett kézzel itt a nemzetgyűlés előtt merem mondani azt, hogy én magamban mindig külön tudtam választani, a legszigorúbban el tudtam NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1922—1926. — IV. KÖTET. i szeptember hó 15-én, pénteken. 377 és el tudom különiteni a felekezet papjától nemcsak a törvényhozót, de elsősorban és min­denekfölött a magyar embert. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Más formában mondva egyesíteni tudom a lelkemben azt az oltárt, amelyen az Isten-, a haza- és az emberszeretet tüze ég. De ebben a megGyőződésben élve, épen ezért, én nem a sze­gedi reformátusok sérelmét látom ebben az esetben, nem is a református állampolgárok sé­relmét; ez a nemzet sérelme, ez a keresztény egység és a nemzeti egység sérelme. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Ezen az egységen csorbát ütni nem szabad, ' mert ehhez az egységhez ne­künk minden megGyőződésünk, minden erőnk szerint ragaszkodnunk kell. Az én megGyőző­désem az, (Mozgás és zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) hogy mindent el kell kerülni, mindent ki kell küszöbölni, ami ennek az egységnek teljes érvényrejuttatását akadá­lyozza. (Egy hang a középen : De minden oldalról.) Haller István: Mindent, de mindent! Szomjas Gusztáv : De akkor miért izgulnak ? Nem tudom megérteni. Haller István : Én tudom, hogy miért. Na­gyon szívesen fogom felvilágosítani, hogy miért. Nem lesz kellemes, ha folytatjuk! Elnök : Haller István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésiigyi minister : Nemcsak neked van jogod közbeszólni ! Meskó Zoltán : Senkinek sincs joga közbe­szólni ! Elnök : Kérem Meskó Zoltán képviselő urat méltóztassék csendben maradni. Kérem méltóz­tassanak a szónokot minden oldalon nyugodtan meghallgatni. Janka Károly : . . . ami ezen egység teljes érvónyrejutásának útjában áll és ami a meg­lévő egységet csak csalóka ködképpé és látszattá teheti. Látszatok alatt nem élhetünk ; nem le­hetünk mi ennek a beteg nemzetnek gyógyító orvosai, ha az egységnek a halvány pirja alatt nem merjük, nem tudjuk, nem akarjuk meg­állapítani a szeretetlenség elsorvasztó lázát. (Ugy van!) A nemzetnek minden erőt és értéket tö­mörítő egységre van szüksége. Lelki megGyőző­désem az, hogy ehhez az egységhez oda kell hivni minden alkotó, minden alkotásra kész be­csületes erőt, hogy abból kifejlődjék hovatovább ennek a nemzetnek egész egysége, a magyar egység. (Ugy van! Ugy van jobbfélol.) Ezt az egységet a mellékes érdekekről való lemondás­sal, azok félretételével, ha kell, még azok félre­tolásával is érvényesíteni kell. Ehhez ragasz­kodnunk kell egész a végső kétségbeesésig. Mél­tóztassék megengedni, hogy megállapítsam azt, hogy annyival inkább kell ezt tennünk, mert énnekem ugy tetszik, hogy egy történelmi pil­lanat az ajtónk előtt, a közelben, talán a kü­szöbön, amely történelmi pillanat alkalmas lehet 48

Next

/
Thumbnails
Contents