Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-50

346 A nemzetgyűlés 50. ülése l'J22. hogy az a kis kézműiparos, akinek az egész évi keresete, melyet adó alá felvesznek, ki fog tenni — — mondjuk 60—70.000 koronát, ugyanazon kulcs szerint adózzék, mint az a gazdag, nagy gyáros, aki milliókat keres egy esztendőben? Itt semmi akadálya nincs a progressziónak. De ezt igen jól érzi maga a minister ur is, hiszen a t. minister ur a teljesen hasonló jövedelmek után adózó társulatokat progresszív adó alá vette. Most már azt kérdem, hogy ha egyszer jogos a progresszió a társulatoknál, amelyek tudvalevőleg jogi személyek, — több ember tulajdona — akkor mi különbség van aközt, ha milliókra menő jövedelmet egy ember dug zsebre vagy pedig 300—400 részvényes? A minister ur a társulati adót hozza be, amely épugy hozadéki adó, legalább is annak nevezi — én tudom, hogy nem az, de a t. minister ur annak nevezi, pedig ez is épugy nem hozadéki adó, mint ahogy csak a neve hozadéki adó — ; teljesen, tökéletesen egy és ugyanazon jellegű adó mind a kettő, tulajdonképen jövedelmi adó; a különbség csak az, hogy az egyiknél több a tulajdonos, társulatba alakult embereké a jövedelem, a kereseti adónál pedig azokat csopor tositja a t. minister ur, akik egyetlenegy emberből álló üzlet- vagy keresettulajdonosok. Mindezen okoknak alapján, amelyeket itt előadni szerencsém volt, tisztelettel inditványozom, hogy a szakasznak eredeti szövegét méltóztassanak törölni és méltóztassanak ehelyett szóróiszóra ugyanazt a szöveget bevenni, amelyet a mélyen t. minister ur a társulati adó megfelelő szakaszánál bizonyos arányban progresszív alapon alkalmaz. Tiszteletteljes indítványom az, hogy méltóztassanak az első mondat második sorának »kulcsát« szavától kezdve a szakasz szövegét törölni és helyébe az alábbi szöveget beiktatni. Ez a szakasz tehát a következőképen szólana: »Az 1. §-nak 1., 2, 5, 7., 8. és 9. pontjában felsorolt jövedelmek után az általános kereseti adó kivetési kulcsa, ha az adóköteles jö.edelem 150.000 koronát meg nem halad, 5%, 150.000 koronától 200.000 koronáig 6°/o, 200.000-től 400.000-ig 8°/o, 400.000-01 600.000-ig 10°/o, 600.000-tői 800.000-ig 12%, 800.000-től egymillióig 14°/o, egymilliótól 1*5 millióig 16%, 15 milliótól 2 millióig 18%, 2 millión felüli jövedelemnél 20%. Ezt a kulcsot nem én találtam ki, a jogosságáért sem vállalom a felelősséget, de fel kell tételeznem, hogy valamilyen logikus alapból indult ki az, aki csinálta, hiszen a minister ur ezt alkalmazza a társulati adó jövedelmeire nézve. Amint előbb is Emiltettem, tökéletesen mindegy az adózás szempontjából, hogy az a jövedelem egy sereg embernek, részvényesnek zsebébe folyik-e be, vagy pedig egy magánvállalkozó jövedelme. Az előadottak alapján tisztelettel ajánlom módosító indítványom elfogadását. Elnök: Kivan valaki szólni? (senki sem.) évi szept. hó 14-én, csütörtökön. Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan szólni. Kállay Tibor pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! Két körülmény tétetett a 16. §-nál észrevétel tárgyává. Az egyik az, hogy a községekre való bízása annak, hogy 5%, illetve maximálisan 10% legyen-e a kereseti adó, nagy eltéréseket idézhet elő a különböző községek és városok között, a másik az, hogy nem állapittatik meg progresszió ebben a szakaszban, hanem fix 5%-os, illetve 10%-os tételekkel dolgozunk tekintet nélkül a jövedelem, nagyságára. Legyen szabad megjegyeznem az első tételre vonatkozólag azt, hogy ha aránytalanságról, igazságtalanságról lehet szó abban az Emiltett vonatkozásban, ugy ez az aránytalanság és igazságtalanság ezidőszerint áll fenn, és nem evvel a törvénnyel teremtetik. Ez a törvény épen arra irányul, hogy azokat az igazságtalanságokat és méltánytalanságokat, amelyek ezidőszerint fennállanak, kiküszöbölje és lehetővé tegye azt, hogy megszűnjenek az 500, 600 sőt 1000%-os pót adók. Ez a helyzet ma van, ez ma indíthatná az embereket arra, hogy meneküljenek a fővárosba, vagy általába olyan helységekbe, ahol csekélyebb az adó és semmiesetre sem ez a törvény fog hozzájárulni ahhoz, hogy a helyzetet e tekintetben elmérgesitse, hanem ellenkezőleg épen azt célozza a javaslat, hogy a helyzetet e tekintetben megjavítsa és orvosolja. Közbevetőleg megjegyzem, hogy az a körülmény, hogy a fővárosba jön fel a népesség egy része, hogy bizonyos általános vándorlást lehet hosszabb idő óta megfigyelni, nem ennek az oknak következménye. Ezt láthatjuk más országokban is. Ez olyan jelenség, amely sajnos, amely ellen küzdenünk kell, de adóügyi rendelkezésekkel ezt alig tudnánk megszüntetni. Ami azt a körülményt illeti, hogy a jelenlegi rendelkezésekkel sem lesznek teljesen kiküszöbölhetők ezek a különbségek az egyes községek megterhelései között : ez tényleg igy lesz. Ezt nem fogjuk a legteljesebb mértékben megszüntethetni, de ugy hiszem, hogy ezt teljes mértékben megszüntetni nem is lehetséges. Elvégre, amig külön közületi életet élnek egyes községek és városok, teljesen külön közületi életet attól, amelyet az államban élünk, reájuk kell biznunk bizonyos budget-megállapitási jogot, a kiadások és bevételek szabad meghatározását. Ha pedig ilyen szabad meghatározás, ilyen budgetjog adatik a községeknek és városoknak, ez szükségszerűen maga után vonja azt, hogy egyes helyeken e megterhelés nagyobb legyen. Természetes, hogy a kormányzatnak és az államnak, amely összefoglaló közületé mindezeknek a kisebb közületi életeknek, törekvése és feladata kell, hogy legyen az, hogy megszüntessen bizonyos, már messzemenő különbözőségeket, hogy az államéletben, az állami közületben való egyforma adózásnak és terhelésnek kívánságát érvényre juttassa azáltal, hogy bizonyos mértékig