Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-44
28 Â nemzetgyűlés 44. ülése 1922. meg is jelent, és a munkaadók egy része meg is kezdte az adó levonását, és ennek az adónak a levonása, beszolgáltatása többe került, mint amennyi adó e réven befolyt. így tehát a vállalaton keresztül való megadóztatás nem ment, azt félbehagyták. Mcst itt ugyanezt a rendszert kontemplálja a tervezet és, mondom, egészen kihagyja a létminimum kérdését, amely nélkül ilyen adónemnek bevezetése egészen lehetetlenség és képtelenség. Meit hetenkinti fizetés mit jelent ma ? Azt-hiszem, ezt nagyon könnyű elképzelni. Mit jelent különösen annál a szerencsétlennél, akinek családja is van ? Viczián István: A pártadónál van-e létminimum ? Farkas István ; Azt nem a kormány hajtja be ! Szervezzen ön is pártot, ha találkozik ember, aki fizet önnek pártadót és az elvét vallja, akkor meg lehet elégedve önmagával és a pártjával. (Mozgás.) Propper Sándor : És a mozi ! Urbanics Kálmán ; Nem kell vizet prédikálni és bort inni. Farkas István : A pártkassza egészen más kérdés. Elnök: Csendet kérek ! — A szóló képviselő urat kérnem kell, hogy amennyiben sürgősség alatt tárgyalunk, és a tárgyalásra szánt idő már letelt, méltóztassék beszédét röviden befejezni. Farkas István: Rövidesen befejezem. Rassay Károly: Mellőzd a pártadót, az nem egészen idetartozik. (Derültség a széhcbaloldalon.J Propper Sándor : Hozzanak arról is törvényt ! Farkas István : Ér» csak egy példával akarom megvilágítani azt, amit az előbb mondtam, hogy ugyanis ennek az adónak, ennek a létminimum adónak behajtása még az adminisztratív költségeket sem fizeti ki, mert hiszen a behajtása lehetetlen: De van egy bizonyos létminimum, amelyet a nyugati államokban sehol sem adóztattak meg, ez a létminimuma, bennünket környező államokban mindenütt megvan . . . Rassay Károly : Ugy van ! Farkas István : ... megvan a nyugati államoknál mindenhol, és itt is be akarják vezetni más adónemeknél, csak a munkásoknál nem akarják. Erdélyi Aladár : Hát a földnél ? Farkas István: Megjegyzem, hogy azt a statisztikát, amelyet most felhozok, nagyon sok munkáltató szervezet elfogadja az ármegállapításnál, a munkabér megállapításánál bizonyító erőnek. Ez a szakszervezeti tanács statisztikája és a statisztika szerint egy öttagú munkáscsalád heli élelmezési szükséglete 1922. évi július 31-én 71,400 kalória mennyiségű élelmiszernek megf el előleg 2715 korona 80 fillér volt. Augusztus 16-án tudvalevőleg megszűnt a munkások kedvező ellátása, ami azt jelentette, hogy azoknak a szükséges élelmiszereknek, amelyeket kedvezményképen kaptak, az elmaradása 1265 koronával drágította meg a háztartásukat, vagyis az egész háztartást 45'67 évi augusztus hő 25-én, pénteken. százalékkal, ugy hogy az öttagú munkáscsalád élelmezésének az összege 2715 korona 80 fillérről felemelkedett 3954 korona 5 fillérre. Hát kérdem én ezzel szemben, hogyan jöhet akkor ide a minister ur egy munkásnak ezer koronáig való megadóztatásával és létminimum megállapítása nélkül, mikor 4000 korona kell a legszükségesebb élelmiszerekre ? Mert hiszen ebben a statisztikában még sok egyéb nincs is benne, mert akkor, ha a munkásnak minden szükséglete föl volna véve, ez a statisztika még nagyobb volna; itt csak a marhahús, disznóhús, szalonna . . . Propper Sándor : Azt is esznek a munkások ? Farkas István : ... kenyér, burgonya, kápcszta, száraz bab, tojás, tej van csak felvéve és itt nincs felvéve a lakás, pedig lakni is kell a munkásnak, sem a ruházat, csupán a legszükségesebb élelmiszerek összege, és pedig a vásárcsarnoki jegyzések alapján, holott az árak a gyakorlatban ennél magasabbak is, mert hiszen az, aki pl. a központi vásárcsarnokban vásárol, olcsóbban vásárol, mint az a munkás, akinek nincs meg hozzá a megfelelő összege, hogy elmehessen egy hétre való élelmiszert bevásárolni a vásárcsarnokba, hanem ott vásárol a kis grajzlernál, a kis kofánál a szomszédban, és drágábban fizet az áruért, mint aki a vásárcsarnokban nagyobb bevásárlást tud eszközölni. A munkásnak tehát ezeknél az összegeknél nagyobb összegre van szüksége az élelmiszerek beszerzésére. Itt tehát egy egészen furcsa, egészen sajátságos magyar specialitás az, hogy a minister ur ennél a kérdésnél nem is gondolt arra, hogy a munkások létminimumát meg ne adóztassa. Bogya János: Miért mondja, hogy magyar specialitás ? Farkas István : Azért, kérem., mert az egész nyugaton és körülöttünk minden államban megvan az adólétminim.um. és ha mindenhol megvan, akkor egészen nyugodtan mondhatom, hogy nálunk ez magyar specialitás. Propper Sándor : Még a konzuloknak is megvan a létminimuma ! Bogya János: Igen ? Erdélyi Aladár: A földadónál nincs! Farkas István : Láttuk tehát e rövid fejtegetésemből is, hogy a nagybirtok itt nem. viselte azt a terhet, amit viselhetett volna; láttuk, hogy a teherbíró osztályok nem voltak ugy megadóztatva, mint ahogyan elbírták volna, és ezzel szemben mcst megadóztatják a munkásokat olyan mértékben és olyan arányban, amit nem. tudnak elviselni. Erdélyi Aladár: És a nagyipar ? Farkas István : Adóztassák meg a nagyipart, tessék a telekérték forgalmi adót behozni, akkor az a nagy gyár, a Ganz-gyár és a többi épen ugy fcg fizetni, mint a földbirtok. Mi nem. akarunk kivételt, tessék megadóztatni azt, aki birja, itt csak nemzetgazdasági érdek jöhet figyelembe. B. Prónay György : A telekértékadó megvan ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Papiron ! Nincs végrehajtva !)