Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-49

3"0 A nemzetgyűlés 49. ülése 1922. évi szeptember hó 13-án, szerdán. olyan társadalmi betegséget, mint a munkanél­küliség, nem lenét nyomorakciókkal megoldani. Halász Móric : Ebben igaza van ! Györki Imre: Szervezett szenny jelszóval! Szeder Ferenc î Szóvá tétetett itt, hogy az alföldön az utak járhatatlanok. Magam is láttam, hogy tavasszal nem voltak képesek az emberek kocsival járni az utakon. Tessék csak megnézni az utakat Csongrád, Békés, vagy Csanád megyében, mind járhatatlanok. De ez nemcsak alföldi speciális jelenség, hiszen épen tegnap Emiltette Gaal Gaston t. képviselő ur, hogy feléjük is ilyenek az állapotok. Itt van ' egy másik jelenség. Minden tavasszal csonka Magyarországnak igen jelentékeny részét árviz borítja, mert az ország nincs kellőkép csator­názva. A vasutak egész tömegét kell majd lassan­ként kiépiteni és évtizedek mulasztásait kell e téren pótolnunk. Adva van tehát a munka, megvan a munkaerő is, ámde nem nyomorakcióról van szó ezen az oldalon, hanem arról, hogy országunk újjáépítéséhez lassanként mégis csak hozzá kell fognunk, és pedig fokozott erővel. Én nem tudom elkép'zelni, hogy amikor járhatatlanok az utaink, amikor, mint magam is láttam, az alföldön utaz­tamban, hogy a kocsiról le kellett szállni, és hosszú kerülőutat kellett tenni, mert az alsövényig ért az ár az országúton, mondom, nem tudom elkép­zelni, hogy hol kezdjük az ujjáépitést, ha nem utaink és csatornahálózatunk rendbehozatalánál. Erre csak nem mondhatják, hogy ez ennek a párt­nak az érdeke . . . Halász Móric : Az országos érdek ! Szeder Ferenc : . . . mert ez egyetemes, orszá­gos érdek. Ha ezeket a munkálatokat végre vala­hára egy kissé gyorsabb tempóban kézbe vesszük, egyrészt a munkanélküliek jutnak munkához és kenyérkeresethez, másrészt egy lépést teszünk az ország újjáépítése felé. Ámde engedjék meg nekem, ilyesmit jótékony akciókkal elérni nem lehet, jótékony akciókkal nem lehet a nyomorúságot megszüntetni. Hallottam, illetőleg olvastam a bel­ügyminister ur nyilatkozatát, mely minden ember jószivüségére appellál és azt mondja, hogy a gazda­társadalom szivesen fog adakozni, mert a begyült összegből utakat és csatornákat fognak épiteni. Hát én azt mondom, hogy az ország csatornaháló­zatát és utalnak kiépitését nem jótékony adakozá­sok révén kell megcsinálni, hanem az épen meg­szavazott nehéz és súlyos adókból, melyeket nem a folyó kiadásokra kell elkölteni, hanem nemzet­gazdasági szempontból rendkivül fontos művek épitésére kell befektetni. Szomias Gusztáv : Egy fillért sem szava­zott meg;! Nem fizetnek adót ! Szeder Ferenc : Hogy mi nem fizetünk adót ? Arról sokat lehetne beszélni. Állandóan azt han­goztatják a túlsó oldalról, hogy nem fizetünk adót. Nagyon sajnálom, hogy én nem fizetek sem egy, sem öt, sem száz hold után adót, mert nincs földem, de higyjék meg, nagyon szivesen fizetnék adót, ha rendelkezésemre lenne az a földterület. (Egy hang a baloldalon : Legalább tízezer hold ! Derült­ség.) Nem akarom sokáig indokolni interpelláció­mat, hiszen lesz alkalmam erről még bővebben beszélni, csak általánosságban hoztam fel az üt­és csatornaépítés kérdését. Minthogy azonban tanulmányoztam egy kissé ezeket a kérdéseket és utánanéztem, hogy hogyan is állunk ebben a tekintetben, vagyok bátor még egynéhány adatot szolgáltatni az összkormánynak és felhivni figyelmét egyes művek kiépitésére. Itt vannak pl. a különböző vasúti vonalak, a buda­pest—kunszentmiklós—kiskőrösi második vágány, szolnok—füzesabonyi, gyöngyös—szurdokpüspöki, Szentendre—visegrádi vasút, gödöllő—aszódi vil­lamosvasút, nagytétény—érdi vasút és még egy csomó vasútvonal, mely részben épités alatt állott már, de beszüntették az épitését, részben pedig nem megfelelő erővel folytatták. Van ezenkivül egy csomó vizszabályozás, melynek egy parányi részét örömmel látom törvényjavaslat formájában a Ház asztalán, melyeknek sürgős megszavazását javasolja a bizottság. Az elérendő cél érdekében következő interpellációt intézem az összkormány­hoz (olvassa) : »Van-e tudomása az összkormány­nak a mezőgazdasági munkások rendkívüli munka­nélküliségéről és a munkanélküliség nyomában jelentkező erkölcsi és anyagi pusztulásról? Haj­landó-e az összkormány a nemzetgazdaság szem­pontjából rendkivül fontos ut-, vasút- és csatorna­hálózat haladéktalan munkábavétele által a munkanlküli mezőgazdasági munkásokat mun­kához és kenyérhez juttatni?« Elnök : Az interpelláció kiadatik az összkor­mány képviseletében a ministerelnök urnák. Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Farkas István ! Farkas István : T. Nemzetgyűlés ! Kérem in­terpellációmnak jövő ülésre való elhalasztását. Elnök : Méltóztatnak beleegyezni ? (Helyes­lés.) Az interpelláció elhalasztatik. Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Szabó Imre ! (Nincs jelen !) Elnök : Az interpelláció töröltetik. Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Peyer Károly ! Peyer Károly : T. Nemzetgyűlés ! Az előre­haladott időre való tekintettel igyekezni fogok rö­vidre szabni interpellációmat, bár meglehetősen bő anyagom volna hozzá. (Felkiáltások a jobbolda­lon ; Halasszuk el !) Félek, hogy nem lesz már ülés. Az egyesülési és gyülekezési jog a mindenkori kor­mányok kezében politikai fegyver volt, mert Ma­gyarországon- az egyesülési és gyülekezési jogot nem törvény szabályozza, hanem a mindenkori kormányok rendeletekkel szabályozzák és álla­pi tják meg. Természetes dolog, hogy a mindenkori kor­mányok a maguk politikai céljainak megfelelően igyekeznek megfelelő rendeleteket kiadni, s ezek­ben a rendeletekben az egyesülési és gyülekezési jogot a maguk politikai intenciója szerint szabá­lyozni. Legjobb példa erre a legutóbbi választások

Next

/
Thumbnails
Contents