Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-49

2H8 A nemzetgyűlés 49. ülése 19,22. évi szeptember hó 13-on, szerdán. az lesz, hogy mivel a község gyógyfürdő területén fekszik és a szakasz rendelkezése szerint a község egész területén a gyógyfürdő kulcsát kell alkalmazni, ezek a községek hátrányosabb helyzetbe kerülnek azokkal a szomszéd községekkel szemben, amelyek nem lévén gyógyfürdővel összekötve, nem 20, hanem csak 15 százalékos adót fognak fizetői. Est az anomáliát óhajtanám e szakasz rendelkezéseiből kiküszöbölni és ennek elérésére teljesei elégségesnek tartom, ha a 2. ponthoz pótlásképen méltóztatnak elfogadni indítványomat, amely esetben a második pont a következőképen szólna (olvassa) : »Az 1. bekezdésben megállapított adókulcsokat a község, város egész területén alkalmazni kell, kivéve a részben gyógyfürdőknek nyilvánított községeknek mindazon részeit, melyek a gyógyfürdő területén kívül esnek. Ezek adókulcs tekintetében a jelen szakasz 1. b) vagy c) pontja alá tartoznak. Ezekre a házbéregyenérték megállapításánál is a szomszédos (nem fürdőhely) más községek becslési adatai szolgálnak összehasonlítási, illetve becslési alapul.« Tisztelettel kérem az előadott indokok alapján pótlásom elfogadását. Elnök : A pénzügyminister ur kivan szólni. Kállay Tibor pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Arról a körülményről, amelyet Gaal Gaston t. képviselőtársam Emiltett. hogy t. i. vannak a Balaton mellett községek, amelyeknek egy része fürdőtelep, másik része pedig teljesen távol áll ettől a fürdőteleptől és az építkezést, az életet tekintve, egészen falusi jellegű, már annak idején beszéltünk a bizottságokban, illetőleg — gondolom — az egységespárt értekezletén. En ott azt válaszoltam Gaal Gaston t. képviselőtársamnak, hogy ezen az anomálián lehet segiteni és hogy a végrehajtási utasításban megfelelő módon gondoskodni kivánok arról, hogy a községnek az a része, amely falu és el van különítve a fürdőhelytől, más elbirálás alá essék az adóalap megállapítása és a becslés tekintetében. (3 azonban ebben — ugylátszik — nincsen megnyugodva és a törvényben is kifejezésre kivánja juttatni azt, hogy ne csupán az adóalap, hanem az adókulcs megállapítása tekintetében is tétessék megkülönböztetés. Az adóalap tekintetében való megkülönböztetéssel ugyanazt a célt lehet elérni, mint azzal, ha a kulcsot változtatjuk meg. De ha ez nagyobb megnyugvásul szolgál, én különös tekintettel arra is, hogy megnyugvással akartam szolgálni s ilyen kijelentést tettem, szolgálhatok megnyugtatással a törvényben is. Abba azonban, ami az ő módosításában foglaltatik, hogy t. i. ilyen esetben a szomszédos községek viszonyai szolgáljanak irányadóul az értékelésre nézve, nem megyek bele, és ezért vagyok bátor a következő módosítást javasolni all. §-hoz (olvassa) : »A szakasz második bekezdését a következő rendelkezésekkel kell kiegészíteni : kivéve az olyan községeket, amelyeknek egy része engedélyezett gyógyfürdőhely, amelyeknél csak a fürdőtelep esik az 1. bekezdés b) pontjában megállapított adókulcs alá, míg a többi része az 1. bekezdés c) pontjában megállapított adókulcs alá esik.« Ezzel akceptálva van Gaal Gaston t. képviselőtársamnak az a kívánsága, hogy az adókulcs leszállittassék, ellenben nincsen akceptálva az, hogy ilyen esetben ne az illető község, hanem valamely szomszédos község szolgáljon mértékül. Kérem a 11. §-nak ezzel az általam javasolt módosítással való elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) « Elnök : Szólásra következik ? Bodó János jegyző : Batitz Gyula ! Batitz Gyula: T. Nemzetgyűlés! A 11. §-hoz én is kivánok módosítást benyújtani. Javaslom, hogy az első bekezdés a) és b) pontjainak szövege helyébe a következő uj szöveg tétessék : »Budapesten és törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú városokban, valamint engedélyezett gyógyfürdőhelyeken 20 %.« A törvényjavaslat ugyanis Budapesten 24%-ban állapítja meg az adókulcsot, vidéki várcsokban és gyógyfürdőhelyeken pedig 20%-ban. Ezt a különbséget igazságtalannak tartom Budapesttel szemben, mégpedig azért, mert igaz ugyan, hogy bárki azt mondhatja, hogy Budapesten kövezett járdán járnak az emberek, Budapesten villany és gázvilágítás, villamosközlekedés van stb., tehát nagyobb luxust élveznek Budapest lakói, mint a vidéki lakók, — valószínűnek tartom., hogy ezzel indokolják a budapesti adókulcsnak 24%-ban való megállapítását •— de ezt igazságtalannak tartom már azért is, mert hiszen olyan városban, mint Budapest, ahol a közönségnek rendelkezésére áll a közvilágítás, a közút kiépítése, a közlekedés kiépítése, ezekkel már tulaj dónké pen a lakbérek is fel vannak emelve, ugy hogy a lakbérekben már kifejezésre jut mindaz a luxus, amelyet ezeknek az előnyöknek használatával az emberek élveznek, így tehát semmiféle indoka nincs annak, hogy Budapest ebben a tekintetben más elbirálás alá essék, mint a rendezett tanácsú városok, vagy pedig a gyógyfürdőhelyek. Épen ezért javaslom ezeknek egybefoglalását, vagyis Budapesten olyan adókulcsot tartok helyesnek, mint a vidéki városokban ; a kulcsot mindenütt 20%-ban kívánnám megállapitani. Elnök: Kíván még valaki szólni ? Farkas Tibor : T. Nemzetgyűlés ! Ali. §-hoz a következő módosítást bátorkodom benyújtani : »Az e szakaszban foglalt adókulcsok 8%-kal leszállítandók, ha a bér beadott épületek nyers bérjövedelme nem szabad egyezkedés által állapíttatott meg.« Ezáltal különbséget óhajtanék tenni aközött a két megállapítás között, hogy az épületek egyrésze szabad egyezkedés által adatik bérbe, másik része pedig rekvirálás, illetve korlátozó rendelkezések által. Azt hiszem, amidőn ilyen korlátozó intézkedések érvényesülnek, akkora jövedelemtől esik el a háztulajdonos, hogy méltányos ezt a különbséget megtenni. Ajánlom a módosításomat elfogadásra.