Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-49

278 A nemzetgyűlés 49. ülése 1922. évi szeptember hó 13-án, szerdán. Gaal Gaston : T. Nemzetgyűlés 1 A törvényjavaslat második szakaszának egy részéhez volna tiszteletteljes előterjesztésem. Amint méltóztatnak tudni, ez a szakasz sorolja fel azokat a házakat, amelyek bizonyos körülmények közt házadómentességet élveznek. A szakasz hetedik pontja a következőképen hangzik (olvassa) : »A gazdasági épületek, ideértve a cselédházakat is, a bányák, kohómüvek, közraktárak, gyárak és a gyárakhoz hasonló iparterületek területén az üzem céljaira szolgáló épületek és épületrészek.« En tisztelettel kérem, hogy e pontnak a »cselédházakat« szava után szurassék be a következő szöveg (olvassa): »...és az évnek csak egy részében lakott egy szoba, egy konyha, egy kamránál nem nagyobb úgynevezett tanyai lakásokat, továbbá a szőlőkben levő és az év legnagyobb részében lakatlan ugyanilyen nagyságú, úgynevezett présházakat, illetve borházakat...« (Helyeslés.) Legyen szabad inditványomat röviden megindokolnom azzal, hogy teljesen lehetetlennek tartom azt, hogy adóval sújtsuk ezeket az épületeket. Különösen az alföldi gazdáknál, akiknek vidékén tanyai rendszer uralkodik, fordulhat elő az az eset, hogy egy gazda benn a faluban, vagy a városban úgyis házat tart, amely után megfelelő házadót fizet, ele gazdasága miatt, amely sokszor félnap járóföldre van, (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) kinn is kénytelen egy tanyát tartani, és ott gazdasága érdekében heteket kell eltöltenie. Legtöbbnyire nem egész családjával tartózkodik ott, hanem csak maga a családfő, vagy gyermekei, akik ott a gazdaságban dolgoznak, vagy azt vezetik, laknak künn, de ezeknek mégis szükségük van egy tetőre, ahol az időjárás viszontagságai elől magukat meghúzhatják. Ezek az épületek azonban mégsem mások mint cselédházak, mert hiszen cselédi munkát végző embereknek szolgálnak ideiglenes menhelyük gyanánt. Természetesnek találom tehát, hogy az ilyen kicsiny tanyai menhelyeket házadó alá külön ne vonják. Ugyanez még sokkal nagyobb mértékben vonatkozik az úgynevezett borházakra, vagy présházakra is. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy a szőlők többnyire távolabb feküsznek a községtől, és minden gazda kénytelen présházat tartani. Minthogy azonban a szüret két-három hétig is eltart, erre az időre magának családjával ki kell mennie oda, és mivel a szőlőmunkásokat élelmezni is kell, főzni is kell odakinn : ezeket a lakásokat azonban a gazda egész esztendőn át nem lakja, legfeljebb két-három hétig a szüret idején. Már most azért, mert van odakinn egy ilyen présház, amely egy s?obából esetleg konyhából és kamrából áll, ahol főznek, illetve az élelmiszert tartják két-három héten át, külön megadóztatni a gazdát s ezt az épületet rendes házadó alá vonni, részemről helyesnek és igazságosnak nem tartom. Igaz, tudom az ellenérvet is, hogy ezek a házak a múltban is házosztályadó alá estek. Csakhogy a múltban egyegy ilyen lakásért egy esztendőre 15 korona házosztályadót fizettek. Tizenöt koronát tudott fizetni az illető s azért nem jajgatott, bár akkor is igazságtalan volt ennek megadóztatása. Most azonban, amidőn a régi házosztályadónak legalább tízszeresére emelik fel az adót már az első esztendőben — az van a törvényben, hogy maximum tízszeresére, tehát holt bizonyos, hogy annyira emelik — de ez az állapot csak egy évig tart, s azután szabadon működik a kivető fináncközegek fantáziája, s ugy állapítják meg a házbér egyenértékét, ahogy nekik tetszik s a szegény parasztember a megfelelő orvoslatot ezzel a megállapítással szemben nem tudja gyakorolni, legfeljebb ügyvéd utján, ami már költségbe kerül, az lesz a helyzet, hogy akármit vetnek ki ezekre a házakra, amelyek tulajdonképen gazdasági épületek, azt mégis meg fogják fizetni, s ez ellen óhajtok én ezzel a módosításommal intézkedést tenni. Minthogy pedig ez a szöveg minden visszaélést eleve kizár, mert kimondja, hogy egy szoba-, egy konyha- és egy kamránál nem nagyobb és csak az év egy részében lakott úgynevezett tanyai lakásokra, másfelől pedig a szőlőben lévő és az év legnagyobb részében lakatlan ugyanilyen nagyságú úgynevezett présházakra, illetve bérházakra vonatkozik, azt hiszem, hogy ebben teljes mértékben megnyugodhatik a pénzügyminister ur is. Végre is nem olyan borzalmasan sok adót kapna ezeknek az épületeknek megadóztatásából. Nagyon szépen kérem, méltóztassék ezt a klauzulát a második szakasz 6. pontjában megjelölt szavak után pótlásként felvenni és indítványomat elfogadni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Csik József jegyző: Batitz Gyula! Batitz Gyula: T. Nemzetgyűlés! A 2. § 5. pontjához volna indítványom, bár nagyrészben az előadó ur megelőzött indítványaival, mert én hasonló természetű indítványokat szándékoztam tenni. Egy tételt nem vett át az előadó ur, de azt hiszem, hogyha ezt bemutatom és megindokolom, maga az előadó ur is magáévá fogja tenni. Nevezetesen ebbe a pontba beszurandónak tartanám a munkások nyugdíj- és rokkantegyesületeire való utalást. Ugyanis, amint közismert tény, Megyarországon van egy ilyen egyesület. A Munkások Rokkant- és Nyugdíjegyesülete, amely kizárólag nyugdíjintézmény és segélyezéssel foglalkozik. Ennek székháza, ugy tudom, hogy a József-utcában van. Ennek hálózata kiterjed az egész országra s nagyon kevés olyan község van, ahol egyáltalán munkások vannak, ahol ne volnának fiókjai ennek az intézménynek. Igen nagy szociális ténykedést fejt ki, mert az egyetlen intézmény Magyarországon, amely kizárólag csak a munkások, illetőleg rokkantak segélyezésével foglalkozik. Ez az intézmény állami szubvenciót is kap. Indokolt tehát, hogy ennek a testületnek objek-