Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-49

260 A nemzetgyűlés 49. ülése 1922. évi szeptember hó 13-án, szerdán. helyzet a községi adóztatás tekintetében ugyanaz marad, ami eddig volt. Ami a készülő községi törvényre vonatkozó határozmányokat illeti, tisztelettel megjegyzem, hogy az a körülmény, hogy átengedtetnek a kereseti adók a községek javára, semmi esetre sem jelent hátrányt, vagy megterheltetést a falura nézve. Minden esetre előnyt és kedvezményt jelent az, ha valakiknek valamit adunk. Abból, hogy abból, ami egyidejűleg adatik mindenkinek, talán nagyobb darab jut másnak, mint egyeseknek, senki magára nézve sérelmet és jogtalanságot nem állapit hat meg és nem konstruálhat. Nézetem szerint az összes községek kivétel nélkül kedvezőbb helyzetbe jutnak azáltal, ha átadatik részükre a kereseti adó, amely mint tegnapi beszédemben is hangsúlyoztam, nem csupán annak a néhány szatócsnak adóját jelenti, hanem jelenti a bérlőknek, a munkásoknak és a fix fizetéseknek adóját is, ami a legkisebb helyen is elég jelentékeny összeget fog kitenni. Ami már most a készülő törvényjavaslat egyes, egyéb rendelkezéseit illeti, nevezetesen a fogyasztási adókkal kapcsolatban, megjegyzem, hogy már bejelentettem volt azt, hogy a bores husfogyasztási adót teljesen a községeknek kívánom átadni. Mindenesetre gondoskodni kívánok azután a fogyasztási adók terén más oly rendelkezésekről is, amelyek ren'det teremtenek a jelenlegi állapotokban, amikor csak bizonyos városok részére a hozam bizonyos átengedéséről van szó a fogyasztási adók nemeinél. Azt hiszem, itt tényleg minden tekintetben abban az irányban lesz helyes eljárni, amelyet a t. képviselő ur volt szives megjelölni. A közelebbi megbeszélés azonban csak akkor lesz helyénvaló, amikor a javaslatot már előterjesztettük, megjegyezvén, hogy annak előterjesztése előtt alkalmat és módot fogok keresni arra, hogy a városoknak és az összes egyéb érdekeltségeknek kiküldötteivel a kérdést megbeszéljem és azután ezen megbeszélés alapján kialakult formában terjesszem a javaslatot a nemzetgyűlés elé. Kérem ennek a bejelentésemnek tudomásulvételét. Elnök : Következik a határozathozatal. A 7. §-hoz egyetlenegy indítvány adatott be : Farkas Tibor képviselő ur indítványa, mely a szakasz törlését kívánja. Ezt az indítványt szembe fogom állítani a szakasz eredeti szövegével. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e elfogadni a 7. §-t eredeti szövegezésében, szemben Farkas Tibor képviselő ur indítványával, igen vagy nem? (Igefii! Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják, szíveskedjenek feláliani. (Megtörténik.) Többség. Ily értelemben mondom ki a határozatot. Következik a 8. §. Forgács Miklós jegyző (olvassa a 8. §4.) Elnök: Az előadó ur kivan szólni Temesváry Imre előadó : T. Nemzetgyűlés! A 8. §-hoz bátorkodom uj második bekezdés javaslatba hozni. Ugyanis a közforgalmú vasutak által kisajátitott területek eddig a kataszteri birtokivekben ugy szerepeltek, mint olyan művelési ágak, amelyekből ezen vasutrészek alakultak. Miután azonban ezek a területek teljesen ki vannak véve a művelés alól és kizárólag a vasút céljaira használtatnak fel, szükséges volna, hogy ezek a területek, amelyek ma a vasúti pályatesttel, valamint az épületek helyével vannak elfoglalva, a földadó alól mentesek legyenek, hiszen más adóval úgyis meg vannak terhelve. Ezért tisztelettel bátorkodom a következő konkrét indítványt tenni (olvassa) : A 8. § uj második bekezdése : »A közforgalmú vasutak által kisajátitott és ezen vasutak kataszteri birtokivébe felvett azok a földrészletek, amelyek a vasúti pályatest és pályaudvarok céljaira közvetlenül ós állandóan szolgálnak, tehát mezőgazdaságilag egyáltalán nem használhatók, a földadó tárgyát nem képezik.« Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Gaal Gasion! Gaal Gaston : T. Nemzetgyűlés ! Mindenekelőtt méltóztassanak megengedni, hogy az előadó urnák most elsőizben hallott javaslatával foglalkozzam. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy az előadó ur felfogásában és javaslatában osztozhassam, mert mint vidéken lakó ember nagyon jól tudom, hogy a vasúti pályatestek legnagyobb részét igenis mezőgazdasági célokra használják. Kizárólag azt a részt nem használják fel ilyen célra, ahol a sinek futnak, ahol maga a tulajdonképeni pályatest fekszik, ellenben attól jobbra és balra azok a területek, amelyek állandóan füvei vannak benőve, rendesen kaszálóképen használtatnak fel és a vasúti vállalatok többnyire alkalmazottaiknak adják ki ezeket, akik ott szénát kaszálnak, amit vagy saját teheneik részére értékesítenek, vagy pedig igen magas áron el tudnak adni. Azonkívül a vasúti pályatestek mellett elterülő területek nagy része használtatik a vasúti alkalmazottak által mezőgazdasági célokra, kukorica-, krumplitermelésre, kertekre, igen nagy része gyümölcsfákkal van beültetve, ugy hogy azt állítom, mint aki a gyakorlatból ismerem a kérdést, hogy a vasutak által kisajátított területnek legalább kétharmad része ma is mezőgazdasági célokra és mezőgazdasági üzemekre használtatik fel. Kizárólag az a rész nem használtatik fel, ismétlem, ahol a sinek szaladnak, továbbá a pályaudvarok belső területe és azok a területek, ahol az épületek vannak. Nagyon jól tudjuk azonban, hogy a vasutak is tulajdonképen hasznothajtó vállalkozások, amelyek ugyan nem minden esetben válnak be, de hiszen a mezőgazdaság sem termel minden esetben nyereséggel. Az a körülmény, hogy a vasutak esetleg nem mindig zárják nyereséggel mérlegeikeit, még nem indo-