Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-48

23(i A nemzetgyűlés 48. ülése 1922. eltérni a tárgytól és a szakasz keretében akarok maradni. Elnök : Nem akarok a képviselő úrral efelett vitába bocsátkozni, mint ahogy a képviselő urnák nincs joga az elnökkel vitatkozni. Ahhoz a klasszikus elnöklési módhoz akarok azonban alkalmazkodni, amelyet a képviselő ur akkor folytatott, amikor itt ült és kérném, méltóztassék magát ahhoz a mértékhez tartani, amelyet más képviselőtársaival szemben méltóztatott alkalmazni, amikor a képviselő ur elnökölt. (Helyeslés.) Bessenyey Zenó: Legjobb volna, ha G-aal felett G-aal elnökölhetne! (Derültség. Zaj.) Gaal Gaszton : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Mondom, iparkodni fogok az elnöki figyelmeztetésnek magamat feltétlenül alávetni, hiszen ez minden egyes képviselőnek kötelessége. (Ugyvan! Ugy van !) Ez azonban nem zárhat el engem az elől a jogom és kötelességem elől, hogy állásfoglalásomat azzal a komolysággal és alapossággal indokoljam meg, amelyet ennek a törvényjavaslatnak nagy hordereje feltétlenül szükségessé tesz. (Helyeslés) Még csak rá kell mutatnom arra, hogy amikor a paraszt, aki ezt az adót fizeti és akitől ezt az áldozatot követeljük, dolgozik hajnaltól késő estig, (Mozgás a bal- és a szélsobaloldalon.) ugyanakkor akadhatnak politikai vezérek, akik a termelés másik ágában, amely pedig korántsincs ugy megadóztatva, mint a mezőgazdaság, a munkásokat rávehetik arra, hogy szükség nélkül politikai sztrájkokba kezdjenek. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen. Zaj a széls'óbaloldalon.) Farkas István : Ez is demagógia ! Propper Sándor: Malom alatti politika! (Zaj a jobboldalon.) Halász Móric : Hazaárulás a mai viszonyok között! (Zaj a széls'óbaloldalon.) Ugron Gábor : Ép ugy, mint a mezőgazdasági sztrájk! Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Farkas István: Csak azért mondják igy, hogy kevesebbet fizessenek a munkásoknak a nagygazdák ! (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Gaal G-aston képviselő urat illeti csak a szó. Propper Sándor: Maradjunk csak a malom alatt! (Zaj.) Gaal Gaston: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Szólnom kell még ennél a szakasznál a minister urnák arról a megjegyzéséről, . . . (Zaj.) Elnök ; Csendet kérek, képviselő urak. Gaal Gaston : . . . amelyet ugyan nem a mai napon tett, amikor konstatálhatom, hogy iparkodott a lehető legtárgyilagosabban, a legmesszebbmenőén csak a törvényjavaslat keretein és annak indokolásán belül maradva a maga megjegyzéseit megtenni . . . (Zaj a Ház minden oldalán.) évi szeptember hó 12-én, kedden. Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni. Gaal Gaston : . . . azonban múltkor, az általános vitánál történt elszólalása alkalmával. Nekünk, akik nem fogadjuk el a javaslatot, nem fogadjuk el különösen ennek a szakasznak rendelkezései miatt, azt a szemrehányást méltóztatott tenni, ha jól emlékszem, csak közbeszólás alakjában, hogy »az önök kötelessége volna irányítani és felvilágosítani az ország gazdaközönségét, akkor majd a gazdaközönség ezeknek az adóknak terhéről nagy egészben másképen gondolkoznék«. Azt is méltóztatott ugyanakkor mondani, hogy a pénzügyministernek szüksége van ezekre az adóterhekre, mert hiszen nem lehet arra ítélni az ország közönségének egy nagy részét, hogy ne legyen képes megélni és bizony azoknak kell eltartaniuk azt a részét, — különösen az intelligenciára célzott és meg is mondta ezt a minister ur — amely ma rosszabb anyagi helyzetben van. Én elismerem, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés . . . Kállay Tibor pénzügyminisier : Tartsuk el egymást ! Gaal Gaston : / Nagyon helyes, mélyen tisztelt minister ur. Én hajlandó vagyok a magam részéről elmenni az áldozatkészség legvégső határáig ; ón sohasem mondtam, hogy a gazdaközönség ne áldozzon, azonban ne adózzon felesleges és igazságtalan módon. Hajlandó vagyok a legmesszebbmenőén dotálni a tényleges munkát, mert én magam is egész életemen át egyebet sem tettem, mint kora ifjúságomtól fogva hajnaltól késő éjszakáig törtem magam, dolgoztam és takarékosan éltem és dolgozik velem a családom is, én magam meg tudom becsülni azt a munkát, amely megfelelő díjazásért kiált. De, mélyen t. minister ur, annak a fontosságát már nem tudom elhinni, hogy lehessenek ebben az országban egész osztályok, amelyek a családfőnek — kizárólag a családfőnek — 3—4 óráig tartó olyan munkájáért, amely sok esetben újságolvasásban, tere-ferében, egymás látogatásában merül ki, . . . (Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon és a középen.) Hedry Lőrinc: Nem lehet a tisztikart általánosságban rágalmazni ! Gaal Gaston : Én nem azokról beszélek, akik agyondolgozzák magukat, mert ilyenek is vannak. Én azokról beszélek, akiket délelőtt 11 órakor még nem lehet és délután fél kettőkor már nem lehet a hivatalban találni. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon és a középen : Ki az ? Nevezze meg!) Azok, akik dolgoznak, a legmesszebbmenő tiszteletemre számithatnak. Állítom, hogy a képviselő urak közül senki sem viseli jobban a lelkén azoknak a sorsát, mint én, de csupán csak azért, mert valami népszerű, mert valami most kurzusszólam, nem vagyok hajlandó általam tudott és felismert igazságokat elhallgatni. A bajokat nem avval gyógyítjuk, ha legyezget-