Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-48

A hemzeigyülés 48. ülése 1922. évi szeptember hó 12-én, kedden. 229 30°/o-ra ; közkereseti társaságoknál pláne az adó­kulcs csupán 6—20°/o. A kulcsok tekintetében igy bánik el a mi­nister a földadóval és akkora kedvezést nyújt a többi kereseti ágaknak akkor, mikor az állam­nak sok pénzre van szüksége, és mikor az volna szükséges, hogy minden adózót egyformán fogjon meg, ezeknek mégis ennyi engedményt ad a múlttal szemben akkor, mikor a földnek adóját a Csimborasszóig emeli. Nézzük meg, mi az igazság a különböző adózók között a pótadó tekintetében. A föld­adónak minden póíadóját meghagyja a minister ur. A házadónál már csak ott lesz községi pót­adó, ahol a kereseti adókból a városok háztar­tási költségei már ki nem kerülnek, mert amennyi­ben a kereseti adóból ezek kikerülnek, a pótadó kivetésére nem kerül a sor, és azokban a váro­sokban, ahol ilyen a helyzet, a házak pótadó alá egyáltalában nem esnek. A falu házainál ez egé­szen másként lesz : azok feltétlenül pótadó alá kerülnek, mert hiszen a falunál kereseti adó alig lesz, annak a pár kis mesterembernek, aki a falun van, a pótadója nem teszi ki ezredrészét sem a község kiadásainak, szóval pótadó megint lesz a földbirtok után is, a házbirtok után is. A ke­reseti adót pedig ugyanakkor pótadómentessé teszi a minister ur. Ha egy faluban van egy gyárigazgató, aki milliókat kap fizetésképen az illető gyártelepen, igaz, hogy a kereseti adója, amely azonban — amint annak idején rá fogok mutatni — roppant alacsony, bemegy a községi közpénztárba, mert azt mint állami bevételt át­engedi a minister ur a községnek, de ez a gyáros, akinek milliókra menő fizetése van, a községi pótadókban, amelyeket ott még abban a község­ben ki kell vetni, egy fillérrel sem vesz részt, holott ugyanakkor a legkisebb birtok és a leg­kisebb háztulajdonos is feltétlenül pótadót fog fizetni. A társulati adó pótadójára vonatkozólag azt mondja a minister ur a javaslatában, hogy azt majd később fogja szabályozni. De hogy miképen szabályozza, az még titok, ezt egyelőre nem tudom összehasonlitani a minister urnák azzal a tényével, amelyet a földbirtok pótadója tekintetében végez. Ami a jelzálogos terhek kérdését illeti, méltóztatnak tudni, hogy a múltban a föld terhei között egy olyan tétel szerepelt, amelyet a földnek és a háznak pótadójáből, mint a jel­zálogos terhek évi kamatját az illető adózó le­vonhatott. Ezzel szemben az uj javaslat eltörli ezt ugy a földadónál, mint a házádónál is; ellenben a kereseti adónál és a társulati adónál az illetőknek minden terhe figyelembe jön, mert azok nem a hozadék, hanem a kimutatott tiszta jövedelmük után adóznak, azok tehát nagyon természetesen a mérlegek összeállításánál összes terheiket beállítják, azok mind levonatnak és azok csak a tiszta keresetük után fognak adózni. Ezzel szemben ugy a földbirtok, mint a ház­birtok a jelzálogos terhek után is fogja fizetni ezután is az adót, mert az uj javaslat szerint e címen a minister ur levonást nem engedélyez. , A késedelmi kamatok tekintetében ugyan­csak megkülönböztet a minister ur. A földnél a rendes késedelmi kamatokon felül a t. minister ur még 2°/o külön büntetési kamatot is meg­állapit. Ez a bizonyos büntetési késedelmi kamat hiányzik az összes többi törvényjavaslatoknál, tehát itt megint egy igazságtalansággal állunk szemben, amellyel csak a földet kivánja sújtani a minister ur. A művelési ágak tekintetében szintén egy igazságtalanságot kivan a minister ur. T. i., ha a legkisebb változás történik valakinek, egy parasztgazdának szántóföldjével vagy rétjével, egy ideiglenes, egy esztendőre szóló legkisebb változás, ha azt nem jelenti be és a finánc rá­jön erre, akkor az illető eltitkolt adójának még 25%-át tartozik büntetésképen lefizetni. Végül a hatálybalépés időpontja tekinteté­ben sincs meg az igazság az egyes törvény­javaslatok között, mert hiszen — amint már az 1. §-nál is tárgyaltuk és ott már rá is mu­tattam erre — a földadót már 1922 július 1-én visszamenőleg életbeléptetik, az összes többi adónemeket pedig csak 1923 január 1-én. Vizsgáljuk már most azt, hogyan fog ugyanazon jövedelmezőség mellett adózni az ebbe a négy adótörvény-javaslatba felvett adó­alany. Erre vonatkozólag egy összehasonlítást csináltam, ahol összehasonlítok egymással gyár­igazgatót, or. ost, ügyvédet, közkereseti társasá­got, iparvállalatot, pénzintézetet, budapesti ház­tulajdonost, vidéki városi háztulajdonost, és egy ugyanolyan jövedelemmel felvehető birtokost. Lássuk, most miként fognak ezek adózni. Mind­ezeknél a tételeknél ellenőrizhet a mélyen t. Nemzetgyűlés, nehogy megint abba a gyanúba essem, amelybe a múltkor Prónay t. képviselő­társam juttatott, hogy talán rosszul számitok. A mélyen t. Nemzetgyűlésnek módjában lesz a megfelelő adókulcsok alapján ellenőrizni ada­taimat. Feltéve, hogy egy gyár- vagy bankigazgatónak évi fizetése 960.000 K, az illető a kereseti adó­törvény megfelelő szakasza alapján fog fizetni 45.600 K évi adót, természetesen ez csak a ho­zadéki adó, a jövedelmi adó külön esik, de ez minden egyes más vagyonkategóriánál is külön esik. Itt csak a hozadéki adóról lesz szó. Szóval a gyárigazgató 960.000 K évi jövedelem után fizet 45.600 koronát. Ha az illetőnek ilyen jövedelme van, s az illető orvos, ügyvéd, mérnök, keres­kedő, szóval szabad foglalkozási ághoz tartozik és nem alkalmazott, fizet 48.000 koronát. Hogyha az illető közkereseti társaság, amelyik 960.000 koronát ér el egy esztendőben, fizet 130.400 ko­ronát, ha iparvállalat vagy pénzintézet, fizet ugyanezen tiszta jövedelem mellett 153.600 ko­ronát, ha budapesti háztulajdonos, ugyanezen tiszta jövedelem mellett fizet 230.400 koronát, ha

Next

/
Thumbnails
Contents