Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-48

A nemzetgyűlés 48. ülése 1922. évi szeptember hó 12-én, hedden. 217 változtathatjuk meg, oda a mi kezünk sem a megalkotandó törvénnyel, sem a devizaközpont­tal el nem ér. Általában véve, nem szabad ugy felfogni a dolgot és nem lehet azt mondani, hogy a devizaközponttal már meg volna oldva minden kérdés, hogy ilyen rendszabályokkal, amelyek többé-kevésbé inkább csak a szimpto­mák ellen irányulnak, orvosoljuk már magát a betegséget is. Tovább kell mennünk, Uendet kell teremtenünk azon a két téren, amelyet az imént Emiltettem : elsősorban az államháztar­tás terén, amelyet igyekezünk' épen most, épen ezekkel az adójavaslatokkal rendezni; igyekez­nünk kell továbbá megjavítani pénzügyi mérle­günket és nevezetesen annak legnagyobb tételét, a kereskedelmi mérlegét, még pedig azzal, hogy lehetőleg korlátozzuk az importot, megakadá­lyozván minden felesleges, viszonyaink között nem indokolt behozatalt (Helyeslés.) és ezzel szemben forszírozzuk az exportot mindenütt, ahol ez belső szociális életünk érintése nélkül lehetővé válik. Ezekkel az intézkedésekkel és ilyen irányban való működéssel remélhető, hogy ha lassan is, de remélhetőleg nem túlhosszu idő múlva eredményt fogunk elérni. Kétségtelen, hogy az utóbbi időben koro­nánk értéke sajnálatosan leromlott, ennélfogva fokozódott az árak emelkedése és a drágaság. Ez a drágaság hozza magával természetszerűleg azt, hogy a forgalom ellátására jóval több pénzre, több pénzjegyre van szükség. Ha mél­tóztatnak megnézni azokat a számokat, amelyek a t. képviselő ur kimutatásaiban is szerepelnek és méltóztatnak azután a bank jegymennyiséget, a forgalomban lévő cirkuláció értékét átszámí­tani svájci frankokra, azt méltóztatnak találni, hogy a cirkuláló bankjegymennyiség, mely má­jus havában még 170 millió svájci frank érté­ket tett ki, a bankjegyeknek igen nagymérvű, azóta bekövetkezett szaporítása óta augusztus 31-ikére már körülbelül 130 millió svájci frankra szállott alá, mutatva azt, hogy tulaj­donképen a több papiros ellenére kevesebb érték van circulációban. Ez magyarázza meg azt, hogy minden ipar­nak, minden kereskedelmi és egyéb vállalkozás­nak és általában a forgalomnak több pénzre, több fizetőeszközre van szüksége. De hozzá­járul ehhez még az a körülmény is, hogy egy agrár államban, aminő mi vagyunk, ősz idején, a gabonakampány lebonyolításakor, a mező­gazdasági termények értékesítésekor mindig sok­kal nagyobb a bankjegyigénylés és a cirkuláció iránti kívánalom. Láttuk ezt annak idején az osztrák-magyar monarchia fennállásának idejé­ben is, amikor az eredeti jegyforgalommaí szemben körülbelül 40°/o-kal emelkedett az őszi cirkuláció. Az emelkedés ennél jelentékenyebb, nagyobb lesz most. Ennek oka részben az, hogy az árakban is igen jelentékeny eltolódás állott elő. Ily körül­mények között szükségszerű az, hogy az egyes vállalkozások nagymérvben óhajtják igénybe NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1922—1926. — IV. KÖTET. venni a bankokat és ezek viszont a maguk ré­széről csak ugy képesek e kívánalomnak meg­felelni, ha az utolsó forrásunkhoz, a jegy intézet­hez folyamodnak. Semmi esetre sem öröm ez részükre, mert hiszen ez az utolsó rezerva, amellyel rendelkeznek és igazán nem mondható, hogy ma igen- könnyen, és igen olcsón lehetne pénzhez jutni. De az az igény és az a kívána­lom, amely igen magas kamatlábat is képes megfizetni, mindenesetre nagyon erős és mutatja azt, hogy ennek a kívánalomnak kielégítéséről feltétlenül gondoskodni kell, (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) mert hiszen különben még nagyobb nehézségek, még nagyobb bajok állhatnak elő. Rassay Károly: Anélkül hogy az árak le­mennének ! Kállay Tibor pénzügyminister : Kétségkívül van bizonyos hitelinfláció ezidőszerint Magyar­országon, amely káros hatású és amelyet meg­szüntetni törekednünk kell. Ez azonban csak akkor lesz teljes mérvben lehető, ha a korona stabilizálódik illetve, amikor az ehhez szükséges előfeltételeket megteremthetjük egyrészt belső intézkedésekkel, másrészt ezeknek alapján és a külpolitikai helyzetnek remélhető változásával egy kiadós külföldi kölcs.ön biztosításával. Addig ilyen nehézségek, ilyen bajok mindenesetre fog­nak jelentkezni és nekünk feladatunk ezekkel szembeszállanunk, feladatunk mindent megtenni ezeknek orvoslására, és ami speciálisan épen a jegyintézet vezetését illeti, ott e tekintetben teljesen meg lehetünk nyugodva, mert hiszen olyan férfiú áll annak élén, akinél kiválóbbat Magyarország bizonyára nem tehetett volna arra a helyre. (Igazi Ugy van! jobb felöl.) Ami pedig az értékpapírokban beállott nagy áremelkedést illeti, tisztelettel megjegyzem, hogy hiszen ezt a körülményt ugyancsak a korona­elértéktelenedés, ugyancsak az áraknak minden téren mutatkozó nagymérvű emelkedése indo­kolja. Amint nem tehetünk kifogást, amint indo­koltnak és szükségszerűnek kell tartanunk azt, hogy a gabona ára felemelkedett, ép ugy nem tehetünk észrevételt az ellen sem, hogy ha más értékeknek, más cikkeknek ára is emelkedik addig a nívóig, ameddig nincsen indokolatlan, más emberek kihasználására irányuló törekvé­sekről és jogtalan manipulációkról szó. Ha pedig végignézzük azt a tabellát, amely az értékpapírokra nézve bemutattatott, akkor azt látjuk, hogy az emelkedés egészen racionális. A bankoknál, a takarékpénztáraknál olyan különös emelkedés nem látszik, épen arra való tekintettel, mert a publikum figyelembe veszi és megfelelően értékeli azt a körülményt, hogy ezeknek a bankoknak, sajnos, igen jelen­tékeny tartozásai állanak fenn a trianoni béke­szerződésből folyólag. Iparvállalataink értékei azonban emelkedtek, emelkedtek annak az ipari fejlődésnek megfelelően, amelyben vagyunk és amelyre mindenesetre, mint egyik erős tényező­jére a fejlődésnek, alapítjuk a jövőbe vetett

Next

/
Thumbnails
Contents