Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-48

SÍ2 À nemzetgyűlés 48. ülése 1922. évi szeptember hó 12-én, kedden, katasztrális jövedelemig az önálló gazdákat 30%, 200 K katasztrális jövedelemig pedig 20% kedvezményben részesítsük. (Helyeslés a jobboldalon.) Kétségtelen, hogy ősszel és tavasszal történnek ezidőszerint az adőlerovások, tehát ezeknek a terminusoknak a betartását részesítenénk az Emiltett kedvezményben, és pedig annál nagyobb kedvezményben, minél inkább olyan gazdasági egyedről van szó, akinek ezt a segítést, ezt a támogatást, ezt a kedvezményt azért, hogy állampolgári kötelezettségeinek jókedvvel megfelelhessen, indokolt és célszerű nyújtani. A kedvezmény, mint mondottam, ezeknél a gazdálkodóknál kiterjedne nemcsak arra az esetre, ha az illető egyszerre fizeti le az egész adóját, hanem arra az esetre is, ha felét az első negyedben fizeti le, amely első negyed tartamát négy hónapban kívánjuk megállapítani, — a másik felét pedig a harmadik negyedben. Pallavícini t. képviselő ur rámutatott arra, hogy a progresszió, a nagyobb vagyonok megadóztatása mennyire érvényesül máris mai adórendszerünkben. Felhozta, hogy az ezerholdasok a vagyonváltság lerovásánál milyen áldozatokat hoztak. Kétségtelen, hogy ezzel az egyszeri, egyszersmindenkorra szóló leadással ezen nagybirtokok tulajdonosai olyan áldozatokat hoztak, melyekhez hasonlót a többi, kisebb vagyonnal biró emberektől nem kívánunk, ós amely nagy áldozatok csak a kivételes céllal, azzal indokolhatók, hogy a földbirtokreformot akarjuk becsületesen és a lehetőséghez képest sürgősen keresztülvinni. (Helyeslés.) Nincs tehát egyáltalában létjogosultsága és a magam részéről egyáltalában nem fogadhatom el azokat a beállításokat, amelyek hangulatkeltés céljából mindig a nagybirtokra mutatnak rá, hogy az nem veszi ki megfelelően a maga részét a közterhek viseléséből. Igenis az adott esetben, akkor, amikor a földbirtokreform megvalósításáról van szó, a nagybirtokosoktól nagy áldozatokat kértünk és ezen nagy áldozásokat jelentő szolgáltatások teljesítése épen ezidő szerint van folyamatban. Észrevétel tárgyává tétetett és mindig nagyon hangulatosan hangzik, hogy a, létminimum nincsen biztosítva a javaslatokban. Ámde nagyon nehéz belevinni a létminimumokat olyan törvényjavaslatokba, amelyek a jövedelemnek és a keresetnek csak egyes kiszakított részeivel foglalkoznak, amelyek egy jövedelmi forrást, vagy keresetet fognak és adóztatnak meg, tekintet nélkül arra, hogy van-e az illetőnek más kereseti forrása, vagy jövedelme, vagy nincs. Mindazonáltal ott, ahol ezek az adótörvények olyan esistenciákra vonatkoznak, kikről kétségtelen és bizonyos, hogy egyéb jövedelmük nincs, ahol tehát a törvény tulajdonképen a jövedelemadó, törvény jelentőségével bir, belevettük a létminimumot is. olyan kivételek megalkotásával, amelyek a napszámosokat, az időszaki gazdasági munkásokat mentetik az adó alól. Ebben a tekintetben a magam részéről még egy lépéssel tovább is mennék a részletes tárgyalások során, amennyiben hajlandó volnék a kereseti adótörvényben ott, — ha jól emlékszem, a 17. §-ban, — ahol a szolgálatadótól húzott keresetekről, a különböző járadékot élvezőknek jövedelméről van szó, elhagyni az első két sort és megállapítani ezzel egy bizonyos olyan minimumot, amely biztosítja azt, hogy azok az egészen kis járadékélvezők, azok a mások által eltartott egészen kisemberek teljesen mentesittessenek ezen kereseti adó alól is. (Helyeslés.) Ugyanitt, — az elhangzott kivánalmakra és az észrevételekre való tekintettel, viszont meg óhajtom nyújtani az ott lévő progressziónak a skáláját, bár megjegyzem, hogy azok az Összegek, amelyek ott mint maximálisak szerepelnek, tudomásom szerint egészben véve máris kimerítik azt a havi, illetőleg évi jövedelmet, amelyet ez idő szerint Magyarországon bármily foglalkozásban, vagy alkalmazásban húznak. Ami a földadónak és a házadónak kérdését illeti, természetes, hogy akkor, amikor ezeknek a jövedelemforrásoknak a speciális megadóztatására vonatkozó törvényről van szó, ott létminimumot biztosítani nem volna helyénvaló. Hiszen azok a költségek, amelyek adó címén fizettetnek, a dolog természeténél fogva beleolvadnak, a rezsiköltségbe, azok részét képezik az üzemi költségeknek, ugy hogy ép olyan kevéssé mellőzhetők és szakithatók ki, mint bármely más, a gazdálkodással vagy a háztartással egybefüggő rezsiköltség. Több kifogás hangzott el a kataszter ellen a földadótörvenyjavaslat tárgyalása során. Először a hibákra mutattak rá egyesek, később azután olyan megállapítás történt radikális oldalról, hogy ez a földadókataszter abszolúte és egészbevéve rossz. Ebben a felfogásban, ebben a megállapításban a magam részéről egyáltalában nem tudok osztozni és én sem fogadhatom el. Felhozatott a kataszter ellen, hogy az régi. Az én szememben a régiség mindig csak előnyt ad, hogyha más körülmények azután le nem rontják ezeket az előnyöket. Felhozatott'az, hogy voltak esetek, amikor a kataszteri alkalmazottak az annakidején végzett munkájuk után együtt vacsoráltak, együtt töltötték az időt egyes birtokosokkal. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De arról nem beszélt senki, hogy azok az emberek, akik ezt a katasztert annakidején végrehajtották, nemcsak vacsoráltak egyszer-egyszer, hanem az egész munkabírásukat, az egész lelküket és tudásukat belevitték abba a munkálatba, amelyet igyekeztek hivatásuknak megfelelően a legjobban és a leghelyesebben megcsinálni. Én ugylátom, hogy általában mindenkor igen destruktiv felfogás és irányzat az, amely meglévő alapokat igyekezik aláaknázni . . . Drozdy Győző: Rosszai is azok!