Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-47

206 A nemzetgyűlés 47. ülése 1922. évi Rothenstein Mórr; Külön parlament! Rassay Károly: Az előadó ur menjen a helyére Î Elnök '• Tessék folytatni beszédét. Hegymegi-Kiss Pál: Tudjuk, hogy ezt hivatalból is el lehet rendelni. Mi a községi képviselőtestületet elégséges szervnek nem tartjuk arra nézve, hogy az 1000 holdon felüli birtokoknak osztályozása, ott hol kell, újból megtörténjék. A községi közigazgatás mai szervezettségében a képviselőtestület a virilizmus alapján áll és abban tulajdonképen nem is vesznek részt azok a gyengébb rétegek, azok a törpebirtokosok és kisgazdák, akiknek különösen is kifogásuk lehet az ilyen osztályozással szemben. Mi azt kivánjuk, hogy igenis ez az uj földadótörvény ne menjen vissza a régivel szemben. A régiben ugyanis volt ilyes rendelkezés. Az 1909 : Y. te. — igaz, hogy csak a dűlő és.a határok osztályozása tekintetében — feljogosított 20 községbeli földadókötelest arra, hogy az osztályozást kérhesse. Ugyanezt a jogot akarjuk mi is. (Zaj jobbfelölj Elnök:' Csendet kérek képviselő urak, ne méltóztassanak a szónokot zavarni. Tessék folytatni Hegymegi-Kiss Pál: Ugyanazt akarjuk mi, itt ennél a földadójavaslatnál is, hogy 20 községi földadókötelesnek joga legyen az osztályozás tekintetében kérelmet benyújtani, amelynek alapján az osztályozás el volna rendelhető. Az adóigazgatás egyszerűsítése iránti kívánalmat nézve, az adójavaslatok egyáltalában nem viszik jelentősebb mértékben előre adóztatási rendszerünket. Itt vannak a legnagyobb hiányok. Ebben a tekintetben azonban be kell látnunk, hogy mivel e javaslatok alapján befolyó jövedelmekre sürgős szükség van, most rögtön az adóigazgatást egyszerűbbé, áttekinthetőbbé és könynyebbé tenni nem lehet. Bizonyos tekintetben az önkormányzat felé halad a minister ur. T. i. nagyobb mértékben igénybe veszi a községek és a városok adóadminisztrációját, Most már különösen a városokat illetőleg kérdem a pénzügyminister urat, hogy amikor a helyhatósági háztartásoknak rendezéséről majd gondoskodik, gondoskodni fog-e arról is, hogy a városoknak ebből folyó terheit, amelyek az adóhivatalaik bővítésével járnak és a nagyobbmérvü igénybevétele folytán előálló költségeit fedezze ? Mert mit látunk ebben a tekintetben? A belügyminister ur benyújtotta az 1912. évi LyiII. te. alapján a városi közigazgatási tisztviselők illetményeinek rendezéséről szóló törvényjavaslatot. Én már a bizottsági ülésen szóvátettem azt a lehetetlen helyzetet, hogy az adóhivataloknál a hosszú szolgálatoknak más eredménye nem lehet, mint hogy valaki I. osztályú adótiszt legyen a IX. fizetési osztályban élete végéig. A belügyminister ur azt felelte, hogy a pénzügyminister ur nem járulhat hozzá ahhoz, hogy szeptember hő 7-én, csütörtökön. ezek előbbre jussanak, mert az ilyen kiadások most indokolatlanok és jelentős mértékben terhelnék meg az államháztartást. Ha a pénzügyminister ur még inkább igénybe akarja venni ezeket az adóigazgatási szerveket, hozza meg ezt az áldozatot — mert hiszen ez jelentéktelen és csekély — és engedje meg, hogy ezek az adóhivatali tisztviselők jelentősebben is előhaladhassanak és olyan illetményekben részesüljenek, hogy bizonyos mértékben — legalább is ugy, mint a többi tisztviselők — fedezhessék szükségleteiket, ne maradjanak mindig a IX. fizetési osztályban. Az adóigazgatás érdeke is megköveteli azt, hogy ezeknek a tisztviselőknek előhaladása biztosítva legyen. Rá kell mutatnom arra is, hogy mikor a régebbi adótörvényeket hozták, — ez az 1886. évi közigazgatási törvények előtt volt — akkor a fegyelmi jogkör még nem volt teljes mértékben szabályozva, mert hiszen a közigazgatási tisztviselők helyzetét fegyelmi tekintetben az 1886. évi XXII. és XXIII. te. rendezi. A régi adótörvények a 70-es évekből valók, akkor a hatósági közegeknek, az adókivetésnél és beszedésnél elkövetett mulasztásai miatt bizonyos rendbírságot alkalmaztak, amelyet a pénzügy igazgatóság, végső fokon pedig a pénzügyminister egyoldalú lag kiszabhat anélkül, hogy ebben a tekintetben fegyelmi eljárást vagy a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot folytatnának le. A 70-es évekből való ez az intézkedés természetesen nagymértekben ellentétben állott az 1886: XXII. és XXIII. te. rendelkezéseivel, ahol a tisztviselők helyzete fegyelmi tekintetben már rendeztetett. Ezeket a 70-es évekből való intézkedéseket a pénzügyminister ur — itt az Önkormányzati igazgatás szerveiről beszélek — most is átveszi, és olymérvü rendbírság szabható ki, amely jóval meghaladja azt a pénzben fizethető fegyelmi büntetést, amelyet a belügyminister ur most a közigazgatási törvényjavaslatokban javasol, amely 10.000 K, holott — amint visszaemlékszem — ezekben a javaslatokban 20.000 K-ig mehet a birság. Barthos Andor : Azért lex speciális ! Hegymegi-Kiss Pál : Nem lehet lex speciális, még pedig azért nem, mert mi a közszolgálati alkalmazottaknál egy pragmatikát követelünk, a szolgálati pragmatika pedig magával vonja azt, hogy ne egyoldalú hatósági határozattal intéztessék el a tisztviselők mulasztása, felelősségre vonása, hanem szabályszerű eljárás utján. (Helyeslés balfelöl.) Az ilyen lex speciálisra, amely tulajdonképen a 70-es évekből való ósdi intézmény, amelynek magyarázata az, hogy a pénzügyi és a belügyi referens nem jöttek össze, hogy ezt egymással végre tisztázzák, az ilyen lex speciálisra nekünk egyáltalában nincs szükségünk. A társulati adót illetőleg rá kell mutatnom arra, hogy itt a 20. §-ban nincs további progresszivitás. Már pedig mi azt óhajtjuk, hogy a, pénzügyminister ur végre valahára gondos-