Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-47

20f A nemzetgyűlés 47. ülése 1922. évi szeptember hó 7-én, csütörtökön-. megvoltak az ilyen hajlandóságok a magyar parlamentben. A 70-es évek idejében Irányi Dánielnek a javaslatára elfogadtak egy bizonyos számú fényűzési adót, igy többek között a kocsitartási adót, amelyet azután pár esztendő múlva visszafejlesztettek abból az indokból, hogy ez nagy mértékben zaklatással jár és a gyártási ipart is súlyosan érinti. Körülbelül ezt a hangulatot látom én itt, holott nagyon természetes, — ezt már nagyon sokszor meg is indokolták —, azoknak a fényűzési adóknak a visszafejlesztésére abban az időben szükség egyáltalában nem volt. Különösen mutatkoznak azok a szociális hiányok, amelyek pótlását mi óhajtjuk, a jövedelmi és a vagyonadónál, amely adó ma a pénzügyminister ur eljárása folytán még eddig lepel alatt van. Tulajdonképen csak a földadó kivetéséről szóló törvényjavaslatnak egy bizonyos szakaszában, a 2. §-ában tudunk róla annyit, hogy ez az általános jövedelmi- és vagyonadó-javaslat is jönni fog s itt a minimum 100,000 korona lesz, GS íl legmagasabb kulcs évi 40 millió korona jövedelemnél 44%-ban lesz megállapítva. Mi a magunk részéről a mai időben, a mai valutáris viszonyok között e tekintetben feltétlenül egyetértünk a Gazdaszövetség javaslatával, s a 100,000 koronás minimumot kifogásoljuk, kicsinynek tartjuk, (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Viszont azonban miért áll meg ez a javaslat a 40 milliónál és miért áll meg a 44°/o-nál? Hiszen azon túlmenőleg még mindig dolgozhatna a progresszióval, azon túlmenőleg is vannak ma már jövedelmek, sőt, ha ilyen lesz a valutáris helyzet, még inkább lesznek jövedelmek, (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) tehát ilyen hamar lezárni a progressziót és ilyen hamar elérni azt a határt, ahol a vagyon már »konszumálva« lesz : ezt mi a mai időkben teljesen indokoltnak nem látjuk. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Helyes intézkedése a négy adójavaslatnak az, hogy a pénzügyminister ur a fényűzési lakásadót hozza be. Helyes, lakásínség mellett teljesen indokolt a nagy lakások megadóztatása. A magam részéről ón ezt annyival is inkább helyeslem, mert ezt a jövedelmet már a pénzügyminister ur a helyhatóságoknak kívánja adni. De rá kell mutatnom arra is, hogy ebben a tekintetben a fényűző lakás, a nagy lakás fogalma nincs teljesen helyesen precizirozva, és rá kell mutatnom arra is, hogy a pénzügyi bizottság ebben az igazságot voltaképen visszafejlesztette akkor, amikor a 100%-ot 60%-ra lemérsékelte. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Egész nyugodtan maradhattunk volna mi itt a 100%-nál, mert akinek módja van ilyen nagy lakásban, ilyen fényüzőleg élni, az megfizetheti a 100%-ot. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De fölhozok én itt mást is, amit szociális szempontból a pénzügyminister ur eljárásával szemben kifogásolnom kell. Miért adja a pénzügyminister ur a helyhatóságok közül a törvényhatóságoknak ennek az adónak jövedelmét ? Ne beszéljünk a városi törvényhatóságokról, hanem a megyékről. Hol fordulnak elő az ilyen nagy lakások elsősorban? A városokban. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Es a városok nagy része rendezett tanácsú város, amelyek a javaslat szerint ezt az adót tulajdonképen kivetik és amelyeknek ezt a megyéhez kell beszolgáltatniuk. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hát, ebben a tekintetben egyáltalában nem igazságos az intézkedés, mert ez az adó feltétlenül a várost illeti és nem a megyét, tehát a rendezett tanácsú városokat (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) nekik kell azt beszedniök és megtartaniuk, ő náluk van lakásínség (Ugy van! a szélsöbaloldalon.), különben is a fényűző lakás elsősorban a városi élet tartozéka. A városok pedig az igy szedett adót városfejlesztésre és más irányban felhasználhatják. Hiszen nagyon jól tudom, hogy ebből nem lesz olyan bőséges és nagy jövedelem, de egy pár százezer korona városonként mégis befolyik. Amint a földadónál visszamentek az 1922. évre, ennek az adónak a kivetésénél is módot kellene a helyhatóságoknak nyújtani arra, hogy az 1922-ik évre is kivethessék ezt az adót, annál is inkább, mert a lakbérek ujabb emelése is tulaj donképen ebben az időben következett be. Mi természetesen a földértekadó alapján állunk. Teljes a meggyőződésünk, hogy annak a törpebirtokosnak, annak a kisbirtokosnak nemzetfentartő erejét feltétlenül kímélni kell s hogy a falu és a város között a kisember érdekei szempontjából egyáltalában nincs különbség. Teljes a meggyőződésünk, hogy annak a kisbirtokosnak az a föld, amelyet munkál, a megélhetésre egyáltalában nem elégséges. Ezért csak helyeselhetjük azokat a kívánalmakat, amelyek itt e Házban, felmerülnek, hogy olyanokra nézve, akik maguk művelik földjeiket, s föld megélhetésükre nem elégséges, s igy még más munkát is kell vállalniuk, az olyanokra nézve bizonyos degressiő állitassék be. Elvben helyeselhetjük például ebből a szempontból, Szijj Bálint képviselő ur javaslatát is. Meg kell jegyeznem azonban azt, hogy a mi megérzésünk szerint a 20 és 50 hold s az 50 és 100 hold között is nagy különbség van. Igazságosnak tartjuk azt, hogy a földadó legyen a hozadéki adók közül az, amely a legsúlyosabb terhet jelenti. Megköveteli ezt a földnek fundáltsága, járadékot adó tulajdonsága, a termelésben kiváló helyzete. De a föld bizonyos tekintetben munka nélkül is adhat jövedelmet. Én földbirtokomat haszonbérbe adhatom, a föld tehát olyanoknak is nyújt jövedelmet, akik tulajdonképen munkájukkal a termelésben részt nem vesznek. Azután azt is el kell ismerni, hogy épen a földtulajdon az, amely ma a tulajdonost az áralakulás folytán előálló nehézségek tekintetéből megkíméli.