Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-47
À nemzetgyűlés 47. ülése 1922. évi szeptember hó 7-én, csütörtökön. Î05 szakkal lehetett oda bevonni. Ami tetszetős van ebben a törvényjavaslatban, az az indokolásban rejtőzik, amely szerint az igen t. pénzügyminister urnák a főcélja az volt, hogy kivetkőztesse ezeket az adónemeket a hozadéki jellegükből és közelebb hozza a jövedelemadóhoz, hogy a tényleges jövedelem legyen megadóztatva. Ezt azonban egyáltalában nem viszi keresztül, amit a legjobban az bizonyít, hogy ez az adónem a létminimumot és a progresszivitást egyáltalában nem ismeri. Sőt még ott is, ahol mint külön adónem szerepel, — hiszen most is az — de ahol nem volt igy besorozna és begobozva egy általános fogalom alá, sőt mondom, még ott is, ahol a progresszivitás és a létminimum megvolt, azt ehhez ,az adónemhez való besorolással elvesztette. Értem itt a járadék- és a tőkekamatadót, melynél megvolt a létminimum és a progresszivitás. Aztán a negyedik kereseti osztály alá tartozó adóalanyoknál sem viszi keresztül azt a szoros progresszivitást, amely azelőtt megvolt a negyedik osztályú kereseti adónál. Ugy hogy ezt inkább eltávolították a tulajdonképeni jövedelemadótól, nemhogy ahhoz közelebb hozták volna. Ami most már a házadót illeti, ez az adó a legterhesebb adó. Ezt még a szociáldemokraták is elismerik. Gaal Gaston: Mert van házuk! (Derültség.) Strausz István : A ház vagyon a háború alatt is a legtöbb áldozatot hozta a szociális konszolidáció érdekében, a legjobban meg volt a ház haszonkihasználása szorítva. Ugy is állítja be ezt az adót az egységesítés köpönyege alatt — hogy ugy fejezzem ki magamat — az igen t. pénzügyminister ur, hogy ezt az adót leszállította. Egy példát hoz fel erre vonatkozólag az indokolásban, amelyben kimutatja, hogy eddig 14% volt ez az adó, s most 20%, de ez a 20% kevesebb, mint volt a 14%... Gaal Gaston : Mert ez 21 ! (Derültség.) Strausz István : ... mert elengedte a betegápolási és az általános jövedelmi adót. De elfelejtette mint tényezőt beállitani oda a példát kigondoló, — pedig ezt nagyon jól tudhatta — hogy a régi törvények szerint a tartozásokat, a terheket, le lehetett vonni, nevezetesen a kamatterheknek 10%-át, ami 16.8% volt; most pedig jelentékeny emelés történt, ami a fővárosban legalább 5%-ot tesz ki Ez ennél a horribilis adónál igen nagy adótöbbletet jelent. Propper Sándor : Ez a kunszt.- leszállítani látszat szerint, s mégis több legyen ! Strausz István: A házadóknál még egy különös felemlítendő körülmény van. Minden adónemnél a tiszta hozadékot adóztatják meg, itt pedig a nyers hozadékot ; a rezsiköltségek itt nem vonatnak le, ez mutatja azt, hogy milyen terhes ez az adónem most is s hogy milyen terhes marad ezután is. Igaz ugyan, hogy csak helyhatósági pótlékok járnak utána. Végeztem volna is a házadóval. Csak kodifikátori munka szempontjából mutatok rá egyes dolgokra. Rámutatok mindjárt az 1. §-ra. Először is elolvasom az 1. §-t, mert ez igen jellemző. Az 1. § igy szól (olvassa): »Házadó alá tartoznak a lakóházak és más állandó jellegű épületek, ha falazatuk a földben vagy a földön nyugszik.« A lakházról tehát elismeri, hogy az is állandó jellegű épület, csakhogy az egészen más, mint más állandó jellegű épület, amelyről csak azt tudjuk, hogy csak akkor tartozik házadó alá, ha falazata a földben vagy a földön nyugszik. B. Podmaniczky Endre: Nem a levegőben? (Derültség.) Strausz István : Természetesen ebből az következik, hogy a lakóház is más állandó jellegű épület, ha a falazata nem a földben, sőt nem is a földön nyugszik, s akkor ez máshova fog tartozni? Ez valószínűleg a légvárak közé fog tartozni. (Derültség.) Még jellemzőbb példáját adja a fogalmazásnak, amely bizonyosan jogászok, technikusok és pénzügyi tisztviselők munkája a 2. §, amely ekként szól. (Olvassa): »Nem esnek hazadó alá... a vizén úszó, de állandóan a parthoz kötött építmények.« Ezeket, valamint az ezekhez hasonló épületeket azért kellett kivenni — mondja — a házadó alól, mert sokan azt hitték volna, hogy a vizén úszó épületeknek a falazata a földben van, mert egy olyan épületről, amely állandóan a parthoz van kötve és mégis úszik, sok mindent fel lehet tételezni. (Derültség.) Ezt én csak a kodifikáció jellemzésére hoztam fel. Magam is hivatalnok ember voltam s tudom, hogy készülnek az ily szövegezések. A velőkig kiadták minden erejüket, ugylátszik, hogy mind jogi, mind műszaki, mind pedig pénzügyi szempontból körülírják a mentességi alapját. Sokkal jobb lett volna, ha a kondifikátori munka nagyobb figyelmet fordít arra, hogy a vagyonadótárgy-mentességek és az ideiglenes adómentességek nem vonhatók egy megítélés alá. Ha valamelyik ház vagy építmény nem adóköteles, az más, mintha az adóköteles ugyan, de adómentes. Ez olyan messzemenő tévedés, amelynek súlyos konzekvenciája lehet az adóztatás szempontjából, amelyre majd a részleteknél leszek bátor visszatérni. Szinte külön közigazgatási bíróságot kell majd az itt felmerülő esetek panaszosainak felülvizsgálására szervezni. Ez az uj házadó azért is terhesebb, mint a régi házadó volt, mert az ideiglenes házadómentesség köre sokkal szűkebbre szorult. Haller István igen t. képviselőtársam már rámutatott arra, hogy a gyári munkásság és a tanoncok otthonai sincsenek mentesítve a házadó alól. Nem mentesiti továbbá a törvényjavaslat, illetőleg bevonja az adókötelezettség alá tartozó épületek közé a kolduló szerzetek és a betegápoló rendek házait, amelyek eddig adóménte25*
