Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-47
À nemzetgyűlés 47. ülése 1922. évi szeptember hő 7-én, csütörtökön. 177 megállapításban a tőzsdei árfolyamhoz igazodjék, akkor egy latitüdöt adunk neki és ő egy a mezőgazdákra nézve esetleg káros kiviteli politika esetén a búza árát is mérsékelhetné. Ha, mondjuk, az állatárak a nagy kiviteli illetékek vagy a kivitel lehetetlensége következtében csökkennek, akkor a pénzügyi tanács esetleg méltányosabb, alacsonyabb búzaárat is megállapíthat az egész országra szóló érvénnyel. Van azonban még egy dolog, amely bizonyos fokig aggályos és erre akarom a pénzügyi kormány .figyelmét felhívni. Ámbár a buzavalutát ilyen formában a magam részéről elfogadom, ennek mégis lesznek bizonyos következményei. Az egyik következménye az lesz, legalább azt hiszem, követelni fogják a jövőben, hogy az állami fizetések és fizetségek bizonyos fokig ezen bizonyos mozgó skála szerint rendezze be. A másik az ellátatlanok kérdése. Azt hiszem, az ellátatlanok részére szükséges gabona nehezebben fog a piacra kerülni, mintha nem buzavaluta alapján vetnők ki az adót. Mert természetes, hogy 'minden adófizető földbirtokos fedezni fogja magát az adóra vonatkozólag és a búza árának egy részét tartalékolni fogja. Ennek folytán a helyzet meg fog változni. Mig azelőtt a búzának és a kenyérmagvaknak a legnagyobb része ősszel került piacra, most több részletben fog a piacra kerülni. Foglalkozni akarok azzal a kérdéssel is, hogy teljesitette-e a földbirtokososztály, értve alatta a nagy- és kisbirtokososztályt, adófizetési kötelezettségét, igen vagy nem? Ha ezt a kérdést vizsgálat tárgyává akarom tenni, mindenesetre a háború előtti, háború alatti és a jelenlegi viszonyok szempontjából kell azt vizsgálnunk. Elsősorban hivatkozom belföldi szakemberekre, másodsorban külföldi adatokra és statisztikai adatokra. Nemcsak én hangoztatom, hanem már a 80-as években az ellenzéki képviselők, ha jól emlékszem a véderővita alkalmával hangoztatták, hogy igenis Magyarországon a földadó igen súlyos. Ha figyelembe veszem, hogy külföldi viszonylatban mit fizettek Magyarországon földadóban és mit fizettek a külföldi államokban, ugy megállapíthatom azt a tényt, hogy Angliában a XVIII. század végén, 1798-ban Pitt ministerelnöksége alatt a földadót eltörölték és megváltható dologi teherré változtatták át, Poroszországban a jövedelemadó behozatalával a földadót átengedték a községeknek, Svájcban pedig, valamint Eszakamerikában a földadó az állami költségvetés szempontjából alárendelt szerepet játszik. Ha összehasonlítom azokat a számokat, amelyeket Halász t. képviselőtársam hozott fel, abban a vonatkozásban, hogy mennyi adót fizetnek aranymárkában az egyes országokban, ezekből csak két adatot akarok kivenni és hivatkoznom kell arra, hogy mig Oroszországban összesen 133 millió aranymárka volt a földadó, addig NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1922—1926. — IV. KÖTET. Magyarországon 68 millió aranymárka; megállapítható ebből az, hogy összehasonlítva a külföldi államokkal, Magyarországon a háború előtt a földadó súlyos volt. Természetesen én itt agrár emberekre, agrár szakértőkre, nem akarok hivatkozni, mert meg vagyok győződve róla. hogy abban a pillanatban a túlsó oldalról azt kiáltanák ide, hogy az illető érdekelt volt. De Propper képviselő ur, ha jól tudom, tegnapi, vagy tegnapelőtti beszédében Fellner Erigyesre hivatkozott és bizonyítani akarta Fellner Frigyessel is, hogy Magyarországon a föld tulajdonképen milyen kevés adót fizetett a háború előtt. Propper Sándor: Nem azt akartam bizonyítani, csak azt, hogy a föld hozadéka tízszerese a bevallottnak, a megállapítottnak. B. Prónay György: Ez mindenesetre burkoltan azt jelenti, hogy a föld nem volt kellőkép megadóztatva... Propper Sándor: Természetes! B. Prónay György : Hogy pedig nem tízszeres volt a hozadék, arra is rá fogok térni. Fellner v Frigyesre hivatkozom, akiről mindent lehet állítani, csak azt nem, hogy agrárius, hivatkozom egyik munkájára, melyben a földadóra vonatkozólag a háború előtti állapotról a következőket mondja (olvassa): »A földadónak némi mérséklését szükségessé teszi annak rendkívül súlyos volta, melyet csakis a tiszta hozadéknak alacsonyan eszközölt becslése tesz elviselhetővé«. Tehát nemcsak az agráriusok állítják azt, hogy a föld a háború előtt súlyosan adózott, hanem Fellner Frigyes, a merkantilisták ezen kiváló tudósa és szakembere is. De mi nemcsak gyakorlati emberekre, hanem pénzügyi tudósokra is hivatkozunk. Méltóztassanak csak elolvasni megboldogult Mariska Vilmos könyvét és más pénzügyi tudósok könyvét is, hisz azok mind megállapítják, hogy Magyarországon a földadó tényleg súlyos volt a háború előtt, Propper Sándor: Hatvanegy millió egy évben! Nem erőltették meg magukat! (Zaj.) B. Prónay György: Olyan adatokkal nem lehet bennünket félrevezetni, mint amilyeneket Drozdy képviselő ur is felhozott, aki azt mondta, hogy hogy lehetséges az, hogy 1868ban a földadó az összes egyenes állami adók 60°/o-át tette ki, és a háború előtt közvetlenül csak 28%-át. Ez nem egyéb, mint hangzatos frázis, amellyel objektiv alapon dolgozó embereket félrevezetni nem lehet. Ha ugyanis tudjuk azt, hogy hány volt Budapesten 1868-ban és hány -a háború előtt, ha tudjuk, hogy az ipari vállalatok mennyire fejlődtek, ha tudjuk, hogy mennyire fejlődött a kereskedelem, akkor világos, hogy csak tudatlan embernél lehet ezekkel az adatokkal hangulatot kelteni, hatást elérni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) De áttérek a háború alatti viszonyokra is, és itt reflektálni kívánok Propper képviselő ur23
