Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-47

 nemzetgyűlés 47. ülése 1922, évi egyik vagy földbirtokos, a másik vagy háztulajdonos ... Drozdy Győző : Jó lenne, ha lenne. (Derültség balfélől.) B. Prónay György : ... a harmadik a társulati adók révén van érdekelve, a negyedik tisztességes, kereső ember, a napszámosokat kivéve . . . • Drozdy Győző: Azok nem tisztességesek? B. Prónay György : . . . legfeljebb lehetnek olyanok, akik könyöraclományokból vagy kegydíjból élnek és akkor csak ezek maradhatnának itt ezt a javaslatot megtárgyalni. (Zaj.) Sokan kifogásolták azt, hogy nem lehet addig adójavaslatokat tárgyalni, mig költségvetési tervezet vagy költségvetési javaslat nincs. Elismerem annak a tételnek igazságát, hogy költségvetési tervezet vagy költségvetési javaslat nélkül tulajdonképen nehéz adójavaslatot tárgyalni. A költségvetés adja meg az állami gazdálkodásnak azt a rendszerességet, amelynek alapján az állami pénzügyek áttekinthetők és ellenőrizhetők. Normális, konszolidált közgazdasági viszonyok között a költségvetés az alapja az államhitelnek is. Örömmel veszem tudomásul a pénzügyminister urnák a múltkori értekezleten tett kijelentését, hogy ő igenis hajlandó az ősz folyamán költségvetéstervezetet, költségvetésjavaslatot terjeszteni a Ház elé. A mai viszonyok között azonban nem lehet ennek olyan nagy fontosságot tulajdonítani, mint konszolidált viszonyok között, mert meg vagyok győződve róla, hogy bármilyen helyes alapokon van összeállítva ez a költségvetés, a mai valutáris viszonyok mellett, midőn a korona egyszer húsz, máskor negyven Zürichben, ez a költségvetés hamar fel fog borulni és ha reálisan is lesz összeállítva, a realitását a végrehajtásban talán nélkülözni fogja. Megnyugvással kell azonban tudomásul vennem azt, hogy egy tekintetben egyhangúság van ebben a Házban és ez az egyhangúság az, hogy bármily helyes, bármennyire ideális és bármennyire az összes adórendszerek között a legmegfelelőbb az egyetlen jövedelmi adórendszer, a mai viszonyok között erre áttérni nem lehet. Legyen szabad csak azt megemlítenem, hogy a jövedelmi adóra való áttérés hosszú idő kérdése; a jövedelmeknek megfogása, a jövedelmek kimunkálása éveket vesz igénybe. Angliában már Pitt alatt hozták be a jövedelmi adót 1798-ban vagy 1799-ben. A porosz jövedelmi adóreform visszanyúlik — ha jól tudom — 1888-ra vagy 1884-re és effektuálva lett 1894— 1895-ben. Ausztriában 1897-ben hozták be a jövedelmi adót. Nálunk, igaz, hogy teóriában már 1909-ben elfogadták a jövedelmi adót, de csak a háború alatt lett végrehajtva, vagyis nem konszolidált viszonyok között. Merem állítani tehát, hogy ha mi a hozadéki adók és az egyenesadók rendszerével szakitanánk és áttérnénk az egyetlen jövedelmi adórendszerre, ezzel az állami pénzügyeket nemcsak hogy rendezni nem lehetne, de szeptember hó 7-én, csütörtökön. Í75 a legelemibb állami szükségletet sem tudnók fedezni. A mai viszonyok között, midőn az emberek erkölcsei minden tekintetben romlottak, az adómorál is nagymértékben romlott. A jövedelmi adó egy fejlettebb, magasabb adómorált tételez fel. Ennek az adómorálnak kifejlesztéséhez évek és évek kellenek. Elismerem, hogy a lehelyesebb lett volna az egész adórendszer reformját együtt megcsinálni. Hallottunk itt kifogásokat az adójavaslatok ellen. Azt mondják sokan, hogy a földadó rendkívül súlyos, igazságtalan és aránytalan. Ezekre a kérdésekre majd későbben fogok rátérni. Az én nézetem szerint — és véleményem szerint ez az egyedüli objektiv nézet — az adózás igazságtalanságát, aránytalanságát és általában az adóterheket csakis az adórendszerből, az adófizetőre súlyosodó összes adókból lehet megállapítani. Nem lehet kiragadni egy adót és megállapítani, hogy ez adó súlyos s a teherviselési képesség határán túlmegy. Ha igazán objektiv alapra akarunk helyezkedni, akkor igenis az egész adórendszert kell kritika tárgyává tenni, és igy kell megállapítani, hogy igazságos-e vagy arányos-e ez az adó. A pénzügyminister ur kilátásba helyezte, hogy ezeken az adókon kívül még az ősz folyamán a nemzetgyűlés elé terjeszti a jövedelmi adónak revízióját is. Annak dacára, hogy talán ezekben az adójavaslatokban vannak igazságtalanságok és aránytalanságok, a magam részérői — mint már megjegyeztem — általánosságban elfogadom ezeket az adójavaslatokat, de épen egy többes adórendszernél a jövedelmi adónak jut az a szerep, hogy az aránytalanságokat és igazságtalanságokat kiegyenlítse. Egy többes " adórendszernél tulajdonképen ez a nivellátor. Itt lehet a progressziót keresztülvinni és a létminimumot megállapítani. En azonban az arányosság és igazságosság szempontjából szükségesnek tartom, hogy ne csak a jövedelmi adó revíziójával jöjjön a pénzügyminister ur, hanem örömmel üdvözölném mindazokat az adójavaslatokat, amelyek a háború alatt szerzett vagyonuknak súlyosabb megadóztatását célozzák akár vagyonváltság alakjában, akár más alakban. Nagyon jól tudjuk, hogy itt egy hiba történt. Ezeknek megadóztatása nagy pénzügyi eredményre nem fog vezetni. Ezeket már a háború elején kellett volna megadóztatni, hogy pénzügyileg eredményt tudjunk elérni. De az adózásnak nem mindig a pénzügyi eredményeit, hanem az etikai, erkölcsi eredményeit is kell nézni. ( ügy van ! balfélől) A legsúlyosabb adókat is sokkal szivesebben fogják viselni az adófizetők, ha tudják, hogy azokat, akik vagyont szereztek azalatt, amíg ők a harctéren voltak és vérüket áldozták a hazáért, szintén a legsúlyosabb adókkal sújtják, (ügy van! balfelöl.) En nem várok olyan nagy pénzügyi eredményt ezeknek a háborús vagyonoknak megadóztatá-