Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-47
168 A nemzetgyűlés 47. ülése 1922. évi szeptember hó 7-én, csütöf tökön. megtörtént, igazságtalan, hibás. Az egyik t, képviselőtársam Emiltette is azt az óriási eltolódást, amely azóta bekövetkezett az értékekben. 1906-ban a földadókataszteri érték a tényleges értéktől 295%-ig távolodott el, 1907-ben 335%-ig, 1908-ban 357%-ig, 1912-ben pedig már 400%-os volt az eltávolodás a való értékektől. Hogy ma mekkora lehet ez az eltávolodás, nem is merem számokban kifejezni, olyan nagy. Épen erre való tekintettel a pénzügyministernek el kellett volna rendelnie a kataszter kiigazítását, s ennek alapjára kellett volna bemutatnia a földadótörvényjavaslatot. A földbirtokreform végrehajtásánál tapasztaltam, hogy milyen könnyen lehet becsapni a gazdákat, és ha nem veszi magának az ember a fáradságot, hogy éjjel-nappal mellettük legyen és vigyázzon minden mozzanatra, ezek az emberek a legnagyobb zavarba jönnek, amikor a nagybirtokosok megjelennek ügyvédjeikkel és ugy állit ják őket falnak, ahogy akarják. Meskó Zoltán : Eájuk fogják, hogy földosztók. Kiss Menyhért: Rájuk fogják, amint hogy azokra a képviselőkre is ráfogták, hogy kommunisták, akik a földreform végrehajtását követelték. Épen azért, mert népünk nem áll azon a magaslaton, hogy látni tudná saját érdekét, szükséges volna, hogy a minister ur uj rendeletet bocsásson ki a földbirtokkataszter kiigazítására vonatkozólag, illetőleg a törvény tervezetébe egy intézkedést állitana be, melynek alapján igazságosan lehetne kivetni a földadót. Hà ugyanis ut ólag megt ort ennék a kat ászt erek kiigazítása, nyugodt 'lelkiismerettel fogadhatnók, ha a többség a 370-szeres földadóemelést magában foglaló törvényjavaslatot törvényerőre emeli, mert a nép megnyugtatására szolgálna az, hogy csak két-három éven keresztül kellene neki ezeket az adókat fizetnie, mert azután úgyis máskép alakulnak a viszonyok. Ha ugyanis most meg is hozza ezt az óriási áldozatot az ország érdekében, ha majd a kormány és az ország közvéleménye látni fogja, hogy a földmivestársadalom az őt terhelő adók súlya alatt összeroppan, 1925-ben az akkori pénzügyminister — remélem, a jelenlegi pénzügyministert lesz szerencsém itt akkor is üdvözölni — uj törvényjavaslatot fog majd benyújtani. Én nem védelmezem a nagybirtokot abból a szempontból, hogy az kibújjék az adózás alól ; nem védelmezem, mert nincs is védelemre szüksége és mert valóban a nagybirtok inkább elbirja ezeket a nagy adóterheket, mert óriási állatállománnyal rendelkezik, mert tőkéje van és mert mindenképen elég izmos ahhoz, hogy ezeket az áldozatokat meghozza. Akkor azonban, amikor Gáal Gaston t. képviselőtársam, akit nem tartok nagybirtokosnak, csak középbirtokosnak, ezeket a terheket elviselhetetleneknek tartja, csodálatosnak tartom azt, hogy Szijj Bálint, Pat ácsi Dénes és a többi túloldali képviselőtársaim a legnagyobb lelki nyugalommal vállalják a javaslatokért a felelősséget. Igazán tisztelettel haj lom meg előttük, hogy ők meg tudták hozni ezt &z áldozatot a pénzügyminist er ur felvilágosító szavára, és a végén megelégedtek azzal a csekély degresszióval, melyet a pénzügyminister ur nyújtani hajlandó. (Egy hang jobb felől : Az ország megérdemli I) Az ország mindenesetre megérdemli, hogy kikerüljünk a gazdasági csávából, de a teherviselésnek egyformának kell lennie; Ebben a törvényjavaslatban azonban én fetlétlenül egy gesztust látok a falu ellen és a kisbirtokosok ellen. Igaz ugyan, hogy a búza árát a tőzsdén felverték 7000 koronára, sőt még annál magasabbra, ez az ár azonban nem áll meg azon a magaslaton, hanem hullámozni fog, és ugyanakkor, amikor a kisgazdának és a ki sbirtoknak ilyen nagy j övédelme van a búzából, az ipari és kereskedelmi cikkek még jobban megdrágultak ; nem az aranyparitásig emelkedtek csak, vagy csak kissé ezen felül, mint a búza, hanem sokkal nagyobb mértékben drágultak meg. Itt van egy kimutatás, amelyet a kezemhez juttattak, és amely olyan statisztikai adatokat foglal magában, amelyeket feltétlenül hiteleseknek kell elfogadnunk. A kisgazdák eszerint aratórészben holdankint búzában a háború előtt fizettek 60 kilót, jelenleg fizetnek 64 kilót ; cséplőrészben fizettek 27 kilót, jelenleg fizetnek 30 kilót ; a cselédbér volt 120 kiló, jelenleg 130 kiló. Az időszaki munkásoknak nem fizettek semmit, mert kevésbé volt erre szükség, ellenben most erre is 76 kilót kellett felvenni. A régi gazdálkodásban tehát 297 kiló volt, jelenleg pedig 400 kiló az a búzamennyiség, amelyet nekik holdanként ki kell fizetniök. Ehhez hozzá kell számitani azt, hogy egyes ipari és kereskedelmi cikkek ára horribilisen emelkedett'. Csak egy párat sorolok fel ezek közül, mert nem akarom a Ház türelmét és figyelmét sokáig igénybe venni. A vaspatkó ára 100 kilogrammonként 24 koronáról 4920 koronára emelkedett. Gaal Gaston : Már 10.000 korona ! Kiss Menyhért: Szomorúan kell tudomásul venni azt az igazságot, amely Gaal Gaston t. képviselőtársunk közbeszólásában most elhangzott, hogy a vaspatkó 100 kilogrammonkénti ára ma már 10.000 korona. A gömbölyű vas ára, akkor, amikor ezt az összeállitást megszereztem, 100 kilogrammonként 24.55 koronáról 4920 koronára emelkedett. (Egy hang jobbfelől : Már 12.000 korona!) A fedővas ára a háború előtt volt 10 kilogrammonként 40 korona, akkor pedig, amikor ezt a kimutatást összeál\itották, annak ára már 9000 koronára rúgott. Ez annyira felette van az aranyparitásnak, hogy nem lehet azt a búzával összehasonlitani. A faanyagnak, amelyre a földmivelő munkásnak és a földmivesnek szintén nagy szüksége van, ára szintén óriási mértékben emelkedett. így a feldolgozott bognár-fa ára volt köbméterenkint 40 korona, ma pedig 8000 korona, sőt bizonyára már 10.000 korona is. Az épület- és deszkafa volt 60 korona, most 10.000 korona . Fábián Béla : Sokkal kevesebb, mint a búzáé, mert a búza volt 20 korona, most pedig 7500 korona, tehát sokkal magasabb az áremelkedés.
