Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-47

166 A nemzetgyűlés 47. ülése 1922. évi szeptember hó 7-én, csütörtökön. most, amikor ezeket a földjavaslatokat tárgyaljuk, különös érdeklődéssel vártam, néztem, és figyeltem azokat a beszédeket, amelyeket a pártnak földmi velő tagjai tartottak, különösen mikor a párt jobboldali árnyalatából Szijj Bálint képviselőtársam beszédében egy lyukkal beljebb vonta össze nadrágszíját és keményen rámutatott azokra a feltételekre, amelyek mellett hajlandó majd harmadszori olvasásban megszavazni a földadójavaslatot. Azonban hogyan, hcgyan nem történt, ezelőtt két nappal egy enyhe ujsághirecske jelent meg a sajtóban, amelyben közölve volt az, hogy az egységes pártnak azokat a képviselő tagjait, akik javaslatokat nyújtottak be a pénzügyminister úrhoz, meghívták értekezletre és ezen az értekezleten egységespárti kisgazda képviselőtársaink is megjelentek. Hogy ott mi történt, mi nem történt, nem tudjuk, mi, ellenzéki politikusok nem voltunk oda meghiva, mert nem tartanak talán minket jó fiuknak, ellenben mégis valami csoda történt ott. Az a csoda történt, hogy a pénzügyminister ur, akit igazán, különösen mostani szereplése, a második nemzetgyűlésben tanúsított magatartása valószínűleg Hoffmann csodadoktorának szerepére és méltóságára predesztinál, varázsszavával, varázshatalmával annyira elbűvölte, leszerelte és megváltoztatta túloldalon levő kisgazda képviselőtársaimat, hogy ezek indítványaikat visszavonták és mire a pártvezér, a minísterelnök ur, villámlással és mennydörgéssel a kezében, mint egy Pallas Athene, kimondta, hogy a pá rtf egy elemre való hivatkozással követeli azt, hogy mindnyájan elfogadják a földadójavaslatot. . . Kállay Tibor pénzügyminister : Az ország érdekére, nem a pártfegyelemre való hivatkozással. Kiss Menyhért: Koncé dalom, hogy az ország érdekében történik, de tény, hogy megtörtént ez és ennek megtörténte után enyhe szivárvány jelent meg Szijj Bálintnak és társainak magyaros ábrázatán és ugy látszik, megelégedtek azokkal a kis enyhítésekkel, amelyeket az igen t. pénzügyminister ur a javaslatokon, a végén ugy látszik hajlandó megengedni. Szijj Bálint: Nagyon kedélyes. Maliciózus. Kiss Menyhért : Ne m t udo m, n. ilyen mért ékig, hány százalékig ment el az igen tisztelt pénzügyminister ur, hol vonta meg az ő engedékenységének határát, mindazonáltal szükségesnek tartom ama üdgazdák részéről, akik más véleményen vannak és akiket például magam, lemenvén a kerületembe, megkérdeztem minden községben, felolvasva nekik a 11. §-t, hogy mit szólnak élihez a törvényjavaslathoz és mi az a teljesítőképességi maximum, ameddig el tudnak rrenni, mondom, ezek részéről szükségesnek tartom ezt a kritikát gyakorolni. Nem kívánom a világért sem obstrukciós beszéddel vagy olyan szigorú kritikával megakadályozni ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre való emelkedését, azonban meg's szükségesnek tartom elmondani ezeket a megjegyzéseket, mert minket nem köt a páitfegyelem. Pártonkívüli képviselő lévén, pártomnak semmiféle olyan szabályai nincsenek, amelyek azt diktálják, hogy most el kell fogadni a kormány javaslatát, vagy most meg kell szavazni a kormánynak valamityen adót, tisztán és kizárólag lelkiismeretemből vezettetem magamat. Amennyiben olyan javaslattal jön az igen tisztelt kormány, amelyet lelkiismeretemnél fogva elfogadhatónak, helyesnek és az országra nézve jónak tartok, abban az esetben azt feltétlenül megszavazom, amennyiben pedig olyan javaslattal jön, amely választókerületem lakosságának érdekeivel ellentétes, abban az esetben azt nem fogom megszavazni. Most látom és érzem, hogy ez a pártonfelüliség, párt önki vüliség tulaj donképen roppant nagy szabadság, és az volna az ország érdeke, ha a pártfegyelem nem volna olyan szigorú és ha a képviselők a pártfegyelem ellenére is mindig meggyőződésüket követnék, és nem kellene, hogy szemüket a pártvezér zord homlokán megpihentessék, aki arra való utalással, hogy majd a legközelebbi választáskor a hivatalos jelöléssel baj lesz, (Zaj jobhfelől.) egy szemöldökrezdüléssel . . . Kállay Tibor pénzügyminister : Mikor lesz a legközelebbi választás ? B. Podmaniczky Endre : Kortesbeszéd ! F. Szabó Géza: Ebben most nincs igazad, Menyus ! (Derültség.) Kiss Menyhért : Megnyugvással veszem tudomásul, hogy az igen tisztelt pénzügyminister ur azt mondja, hogy nem lehet tudni, mikor lesz a legközelebbi választás, azonban mégis ugy áll a dolog, hogy nekünk igenis kell törődnünk azzal, hogy egy törvényjavaslatról milyen véleménnyel vannak a választók. Hiába, Magyarország lakosságának 80 százaléka földmivelő elembői áll, nem lehet tehát rossz néven venni, ha mi a földmivelő nép érdekeit vizsgáljuk . . . F, Szabó Géza: Természetes. Kiss Menyhért : ... és ebből a szempontból akarjuk ezt a javaslatot kritika tárgyává tenni, ebből a szempontból kifogásoljuk ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedését. Kállay Tibor pénzügyminister: Irányítani és felvilágosítani kell őket ! Kiss Menyhért : Az irányítást és a felvilágosítást is szívesen elvállaljuk, és feltétlenül mondom azt, hogy a bolsevizmusnak egyetlen levezető útja a földreform becsületes végrehajtása és mondom azt is, amit — azt hiszem — megnyugvással vesz az igen tisztelt pénzügyminister ur tudomásul, hogy a konszolidáció megteremtéséhez feltétlenül szükséges az, hogy adórendszerünk megváltoztassék. Azonban abban vagyok vele .ellentétes véleményen, hog;y miért veszi elő legelőször épen a földmivelő társadalmat, azt a társadalmat, amelynek a vállain pihen ma az állami, politikai és társadalmi életnek egész horizontja, miért nem veszi elő azt a társadalmat, amelyet mi már olyan sokszor emlegettünk, a háborúban szerzett vagyonúknak tulajdonosait, ugy a földbirtokosokat, mint az ingó értékeknek tulajdonosait. Ott óriási felhalmozott vagyonok vannak és ezek a vagyonok