Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-46

156 À nemzetgyűlés 46. ülése 1922. az árdrágítást, milyen árat szabad a kereskedőnek számítani ? Kétféle lehetőség van, az egyik a beszerzési ár, a másik pedig az utánpótlási ár. A kereskedők abba is belemennek, ha a kereskedelemügyi minister ur azt fogja mondani, hogy a beszerzési ár az irányadó. Csakhogy ennek a következménye az lesz, hogy három hónap múlva a kereskedők kénytelenek lesznek üzleteiket becsukni, mert a beszerzési áron ujabb árut vásárolni képtelenek. A másik módnak, hogy az utánpótlási árat számítsák, az a célja, hogy az államnak megmaradjanak az adóalanyok. Az adóalanyok pedig csak abban az esetben maradhatnak meg, ha a kereskedő minden egyes alkalommal, mikor árut ad el, továbbra pótolni is tudja az eladást, ugy, hogy továbbra is áru álljon rendelkezésére. Az első esetre vonatkozólag, ha a beszerzési áron adnak el, csak a következőket vagyok bátor megjegyezni. Ennek következménye elsősorban az lesz, hogy nem a szegények, nem a köztisztviselők fognak vásárolni nagy tömegekben, mert azoknak nincs pénzük arra, hogy egész esztendei szükségletüket előre beszerezzék, hanem azok fognak vásárolni, akik az állam védelmére igazán nem szorultak rá: a Bajza-utca, a Bulyovszkyutca és a nagybirtokosok. A legutóbbi napokban fordult elő épen egy budapesti nagykereskedőnél egy eset arra, hogy megjelent az egyik üzletben egy ember, akiről a kereskedő, ugylátszik, azt hitte, hogy detektív és gyümölcskonzervet akart venni. A gyümölcskonzerv ma 250 koronába kerül magának a kereskedőnek. Ez az ember bejött és megkérdezte: kérem, van-e gyümölcskonzerv ? Igen. Mennyibe kerül ? 100 korona, mondta ijedten a kereskedő. Erre az illető rögtön kiválogatott 200 darabot és elsietett. A kereskedő vesztett ennél az eladásnál 50.000 koronát. Az nem lehet senkinek sem érdeke, hogy olyan emberek, akik gyümölcskonzervbe vagyont fektetnek, itt különös védelemben részesüljenek az államkormányzat részéről. A szegény embereket kell megvédeni, a szegény emberek tömegfogyasztási cikkeit. De akármiképen áll a dolog, a kereskedelem itt ugy érzi, hogy már nem is a vagyonáról, hanem a becsületéről van szó. Méltóztassék egyszer már határozottan nyilatkozni arról a kérdésről, hogy mi az az ár, amelyet a kereskedő felszámithat, mert ebben a tekintetben a legteljesebb jogbizonytalanság uralkodik. A kereskedelemügyi minister ur — örülök, hogy jelen van — megmondhatja azt, hogy hetek óta járnak hozzá és az árvizsgáló bizottsághoz a kereskedők és különféle érdekképviseletek és kérnek, könyörögnek: méltóztassék már megmondani, hogy melyek azok az árak, amelyeket fel szabad számitani, de sehonnan erre választ nem kapnak. Irányárak egyáltalában nem adattak meg és ha arról van szó, hogy a vásárcsarnokokban bizonyos cikkekre vonatkozólag vannak irányárak, én erre vonatkozólag azt évi szeptember hó 6-án, szerdán. vagyok bátor megjegyezni, hogy a vásárcsarnok igazgatósága maga azt irja alá ezen tábla alá, hogy »az itt megjelölt árakért nem vállal felelősséget az igazgatóság.« Ez az egyik, a másik pedig az, hogy a vásárcsarnok ezen árait csak délben 12 órakor közlik. Mit csináljon a kereskedő reggel 7 vagy 8 órától kezdve, mikor üzletét megnyitja, milyen árakat számítson. Mondom, ón csak ebben az egy irányban kérek a kereskedelemügyi minister úrtól határozott választ. Lehetetlenség, hogy itt emberek állandóan azzal az érzéssel nyissák meg üzleteiket reggel, hogy nem tudják, hogy nem kerülnek-e egy feljelentés következtében még ugyanaz nap vagy a következő napon az árdrágító bíróság elé. Kérem a kereskedelemügyi minister urat, hogy nyilatkozzék, hogy teljes jogbizonyosság legyen abban a kérdésben. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Halljuk az interpellációt ! Nincs időnk ismétlésekre l) melyek azok az árak, amelyeket a kereskedőnek fel szabad számitani. Még egy kérésem van a kereskedelemügyi minister urhoz

; Nem a bíróság iránti bizalmatlanság vezet. En a legteljesebb tisztelettel viseltetem a bíróság iránt ós megbízom a bíróság ítélőképességében, de én magam is nagyon jól tudom és mindenki nagyon jól tudja, hogy egyetlen ember sincs ezen a világon, nem volt és nem lesz, aki olyan szakértelemmel birna, hogy minden egyes árucikkre vonatkozólag meg lenne neki megfelelő szakértelme, tekintet nélkül arra, hogy szakértőket alkalmaz-e vagy nem ? Nekem kérésem, hogy ha a bírósági eljárásra jelenleg sem a kereskedelemügyi minister urnák, sem az igazságügyi minister urnák befolyni módjában nincs, mert hiszen a bíróságnak utasítást nem adhat, mégis módja van arra, hogy az előzetes eljárás folyamán a rendőrségtől az árvizsgáló-bizottsághoz áttétessenek a feljelentések és ott megvizsgálják a feljelentést abból a szempontból, vájjon tényleg elkövettetett-e ott árdrágítás, igen vagy nem? Az idő előrehaladottságára való tekintettel (Helyeslés a jobb oldalon) nem akarom továbbra is igénybe venni a nemzetgyűlés idejét s csak interpellációmat olvasom fel. (Olvassa): 1. Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy a magyar kereskedelem jó hírnevéhez méltatlan formák között naponkint kereskedőket állítanak elő ós büntetnek meg árdrágításért, minden előzetes szakértői vélemény meghallgatása nélkül. 2. Yan-e tudomása a minister urnák arról, hogy a kereskedők körében ugy a vásárlási irányár, mint az eladási ár tekintetében a legteljesebb jogbizonytalanság uralkodik, mert az illetékes tényezők részéről a kereskedők állandó kérelme és sürgetése dacára semminemű határozott kijelentés vagy intézkedés nem történik ? 3. Hajlandó-e a minister ur nyilatkozni, mely árakat adjon meg és számítson fel a kereskedő a vételnél és eladásnál, hogy az árdrá-