Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-46

138 A nemzetgyűlés 46. ülése 1922. jenek a kereskedelem kezébe, nehogy fokozott árakon legyenek kényszerülve megszerezni, vagy pedig azon kényszerhelyzet elé kerüljenek, hogy állataikat kénytelenek legyenek eladni, elpocsékolni. A számitó gazda jól fog járni — ha már a takarmányhiányon nem áll módunkban segíteni — hogy mielőbb eladja állatait, még mielőtt csontvázzá asznának, mert akkor már semmi haszna belőlük sem a fogyasztóközönségnek, sem a gazdáknak. A takarmányszükséghez hozzájárult az, hogy a magyar kir. pénzügyministerur 235.154 számú rendelete a kiviteli illetékekről szóló 1920. évi XXXI. te. végrehajtása iránt tett intézkedését módosította annyiban, hogy a külföldről átmenetileg a budapesti állatvásárra érkező idegen állatállományt illetékmentesen és minden külön engedély nélkül lehet az országon keresztül szállíttatni. Nincsen szándékomban kritizálni ezt az intézkedést, csak arra kívánom felhívni a földmivelésügyi minister ur figyelmét, hogy ez előreláthatólag oly nagyarányú idegen állatforgalmat fog az országban előidézni, hogy, amennyiben Budapest lesz az átrakodóállomás, akkor kénytelen lesz az idegenből hozott állatállományt is a mai csekély takarmánykészletből ellátni, aminek következtében még fokozottabb mértékben fog a takarmány hiány fennállani. Ennek ellensúlyozására szükségesnek tartanám, ha a földmivelésügyi kormány intézkednék aziránt is, hogy ezek az átvonuló idegen állatok a magukkal hozott takarmánnyal takarmányoztassanak, és ne fogyasszák amúgy is csekély készletünket. Mindezeket tovább fejtegetni nem óhajtom és ezért előterjesztem a következő interpellációt (olvassa) : »1. Tett-e a minister ur intézkedéseket a szálastakarmány kivitelének eltiltásán kívül arra nézve, hogy a korpa, malátacsira, olajpogácsa s egyéb póttakarmányok — még a tengeriszárat is beleértve — kivitele szintén eltiltassék, s ezek a takarmányok a gazdák részére lehető legelső kézből megszerezhetők legyenek, a tengeriszár pedig vidékenkint szokásos módtól eltérőleg, szintén annakidején levágassék, hogy takarmányul az is felhasználható legyen? 2. Tett-e a minister ur intézkedést arra nézve, hogy a vidékenkint mutatkozó szálastakarmány, ugy a malmokban, gyárakban található póttakarmányok pontosan összeirassanak s azok minőségre, árra és mennyiségre nézve nyilvántartassanak és takarmányhiányban szenvedő vidék gazdáival széles körben tudatva legyenek ? 3. Kiván-e a minister ur intézkedni aziránt, hogy a ni. kir. pénzügyminister által 235.154. számú rendelkezésnek a kiviteli intézkedésekről szóló 1921. évi XXXI. te. módosítása iránt tett intézkedése következtében a Budapest székesfővárosi vágóállatvásár telepéről a kiviteli állatvásárról kivitelre bocsátható külföldi származású vágómarhák részére szükséges évi szeptember hó 6-án, szerdán. takarmányok, tekintve az ország takarmányínségét, s ezen rendelet folytán előálló előrelátható nagy tranzité kivitelt, a külföldi marhák, juhok részére is rendelkezésre bocsáttassanak, nehogy ezeket a főváros takarmánykészletéből kelljen takarmánnyal ellátni ? 4. Kiván-e a minister ur az összministeriumnál odahatni, hogy a takarmányinségben szenvedő vidékekre szállítandó takarmányneműek kellő igazolás alapján kedvezményes szállítási díjtételek alapján legyenek a gazdaságok által szállíthatók?« Elnök : A földmivelésügyi minister ur kivan nyilatkozni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! A t. képviselőtársam interpellációjára egészen .röviden a következőket válaszolom. Teljesen igaza van t. képviselőtársamnak abban, hogy a szárazság következtében takarmányhiány és pedig erős takarmányhiány van, hogy az állattartó gazdák nagyon szorult helyzetben vannak. Ezen a takarmányhiányon, mint az interpelláló képviselő ur is jelezte, nem lehet olyan könnyen segíteni, mint a régi időben, amikor Nagymagyarország különböző területeiről, hegyes-völgyes vidékeiről lehehetett takarmányt szállítani. Ezt tudjuk valamennyien, a kormány is foglalkozott a kérdéssel és a képviselő ur első kérdése az, hogy a takarmányneműek kivitele megakadályoztassák. Erre vonatkozólag kijelentem, hogy a kormány megtiltotta minden takarmánynemű kivitelét Magyarországból. (Helyeslés.) Kijelentem, hogy dacára annak, hogy Nyugatmagyarországon és északkeleti Magyarország egyes részein, különösen Szatmármegye északi részén takarmánykészletek vannak, de a szállítása nehézségbe ütközik, mert 60 kilométerre van a vasút, kértek is kiviteli engedélyt, azonban nem adtam meg. Kijelenthetem azt is, hogy ha esetleg valaki spekuláció céljából összevásárolná a takarmányneműeket, arra számítva, hogy majd később fog a kormány kivitelt engedélyezni, ebben a számításában csalódni fog, mert később sem fogjuk megengedni. Arra a kérdésre, tett-e a kormáuy intézkedést, hogy az esetleges takarmányfeleslegek összeirassanak, kijelenthetem, hogy a gazdasági tudósítók, de különösen a gazdasági felügyelők révén igenis, intézkedés tétetett és tétetik a jövőben még erősebben, hogy ahol elszállításra alkalmas feleslegek vannak, azok a földmivelésügyi ministerium tudomására hozassanak, azok eladásáról a földmivelésügyi ministeriumhoz forduló gazdákat értesítsék és meg fogom kise- % relni a kereskedelemügyi minister urnái, a takar- • mánynemüekre a kedvezményes szállítás kieszközlésót, bár az utóbbira még nem tudok határozott választ adni, én mindenesetre megkísérlem. Ami azt a kérdést illeti, hogy a transitóállatok, amelyek leginkább Romániából szálli-