Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-46

108 A nemzetgyűlés 46. ülése 1922. javaslatot elfogadásra. ( Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az idő előrehaladván, a tárgyalást megszakítjuk. Az ülést d. u. 4 óráig felfüggesztem.. (Szünet után.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Ki követ­kezik szólásra ? Hébelt Ede jegyző: Nemes Bertalan! Nemes Bertalan : T. Nemzetgyűlés ! Csak egész röviden akarom megindokolni állásfoglalá­somat a szőnyegen lé\6 adójavaslat tárgyában. Engem a gönci választókerület közönségének parancsa állított ide azon Ígéretem ellenében, hogy minden szavam és minden tevékenységem, az ország érdekében való lesz. Ezt az újraépítést én pénz nélkül elképzelni nem tudom. Ennek egyik forrása a tárgyalás alatt lévő adójavaslatok. És akkor, amikor én ezeket vizsgálom, nem azt nézem, hogy én mennyi adót fogok fizetni vagy a másik kisgazda mennyit fog fizetni, hanem azt nézem, hogy annyi terhet ró-e ránk, amennyit mi el tudunk viselni. (Helyeslés.) És tekintettel arra, hogy ugy látom, hogy a teljesítőképesség határait ez a javaslat sehol sem szárnyalja túl, ennek következ­tében én ezt megszavazom. Megszavazom, jóllehet, hogy az eddigieknél nevezetesen több adót ró az adózó polgárságra. De azután nem vizsgálom, hogy ezeket az adókat egyik vagy másik foglal­kozási ág fogja-e túlnyomó részben viselni, tekin­tettel arra, hogy a foglalkozási ágakat és a meg­élhetést lehetetlenné nem teszi, végül, mivel három­évi átmeneti időről van szó, egészben véve én azt az általános tárgyalás alapjául elfogadom. Elfogadhatom ezt annyival könnyebb lelkiisme­rettel, mert nemcsak én tettem ígéretet választóim­nak, hanem Ígéretet kértem választóimtól is, kifejtvén előttük, hogy az országnak felépítése minden egyes embertől nagyon tetemes áldozatot fog igényelni, és mikor ők ennek dacára bizalmuk­kal megtiszteltek, egyben felhatalmazást adtak arra, hogy én a terhesebb a dó javaslatokat meg­szavazzam. Ez az oka annak, hogy én épen ellenkező álláspontra jutok a javaslatok bírálásánál, mint Gaal G-aston t. képviselőtársam, aki rövidesen azzal az indokkal tagadta meg ezeknek a javasla­toknak megszavazását, hogy nem akarja magát a lengyeltóti választói által agyonüttetni. Gaal Gaston : Ezt én nem mondtam. Hegymegi-Kiss Pál: Nem mondta! Nemes Bertalan : Mélyen t. képviselőtársam, én nem félek attól, hogy engem a gönci választóim meg fognak kövezni, de abban az esetben, ha fel­tevésemben csalódnám, nehéz szívvel, de felemelt fővel vállalnám a megkövezés dicsőségét abban a tudatban, hogy ez az áldozatom hazánk helyre­állitása érdekében történt, őszintén sajnálom, hogy Gaal Gaston t. képviselő ur ezeknek a javaslatok­éi;« szeptember hó 6-án, szerdán. nak elfogadását magára nézve lehetetlennek tartja. Sajnálom különösen azért, mert az ő harminc esz­tendőre visszamenő közéleti szereplése, köztisztelt egyénisége, logikus gondolkodása és közismert hazafisága (Igaz! Ugy van!) olyan embereket is gondolkozóba ejt, akiknek hazafias áldozatkész­ségéhez kétség nem fér. Ez a gondolkozás esetleg gyengitheti azt a tekintélyt, amelyre ennek a nem­zetnek újraépítésénél elsősorban hivatott kor­mánynak feltétlenül és igen nagy mértékben szük­sége van. Gaal Gaston : Nem gyengítette ! (Derültség.) Nemes Bertalan : Örömmel konstatáltuk, hogy ez az állásfoglalás nem gyengítette olyan mérték­ben, mint ahogy azt t. képviselőtársam talán re­mélhette. Elvártuk volna különben azt, hogyha ő széjjelszedi ezeket a javaslatokat, ideáll egy el­fogadhatóbb, méltányosabb, egyenlőbb tehervise­lést tartalmazó javaslattal. Gaal Gaston : Majd meglesz a részleteknél. Nemes Bertalan : Ezt azonban nem tette, pedig őtőle — természetes dolog — a kritikánál egyebet is kellett, hogy várjunk. Tudom azt na­gyon jól, hogy ezt a kritikát őneki a lelke legjobb meggyőződése sugalta, azonban, hogy ugy mond­jam, nem tudok nemcsak felfogásában osztozni, de kell, hogy rövidesen két nagyon komoly, alapos tévedésére mutassak rá. Az egyikben azt mondja, hogy ez a javaslat a gazdától arany valutát, búzát követel, mig a többi foglalkozási ágak rongy papirkoronával róják le adójukat. Ez olyan hangulatkeltés, amely alkalmas le­hetne a gazdákban aggodalmat kelteni, pedig mél­tóztassanak megengedni, ha a búzát termelő gazda búzában adózik, az egészen természetes, viszont a rongyos papír koronákat kereső másfoglalkozásu ember nem fizethet sem búzában, sem koronában, ellenben fizeti a búzának megfelelő koronát. Ha a búza ára magasabb, akkor többet fizet a gazda, . .. Gaal Gaston : Ha terem ! Nemes Bertalan : ... de természetes dolog, hogy többet fizet az a másfoglalkozásu ember is, mert a búza magasabb ára esetén kénytelen ugy a szellemi-, mint a testi munkás, a munkadíjakat magasabban értékeim, és ebben az esetben több jövedelem esetén neki is több az adója. A javaslatok második kirívó, gazdaellenes rendelkezésére abban mutatott rá, hogy minden más foglalkozási ág csak 1923 január elsejétől kezdi a magasabb adózást, mig a gazda már 1922 július elsejétől kezdve. Gondolkozva ezen a dolgon, arra a meggyőződésre jutottam, hogy ez a gazdára semmiféle lényegesebb terhet nem hárít, nem pedig azért, mert az 1922 július 1-én kez­dődő adóját a gazda az 1922-es termés árából fizeti, és az 1923 január 1-én kez­dődő adóját ugyanabból fizetvén, a végered­mény az, hogy fegfeljebb három esztendő múlva lehet félesztendei hátránya, amelyet a remélhető kedvező termések, de talán az idő is annyira el­simit, hogy az lényeges terhet a gazdára nem hárít. Ellenben van rendkívül nagy előnye ennek a ren-

Next

/
Thumbnails
Contents