Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-46

04 À nemzetgyűlés 46. ülése 1922. Hogy a földmivelésügyi Ministerium ebben a tekintetben milyen működést fejt ki, erre vonatkozólag kijelenthetem, bogy olyan vándortanítókat, amilyeneket a földmivelésügyi ministerium különösen téli időben mindig alkalmaz, sokkal nagyobb számban kívánok és fogok alkalmazni a jövő téli időben is, hogy igyekezzenek megmagyarázni a kisebb gazdaságokban nem az öntözés lehetőségét, hanem a szántásnak, a mély szántásnak és a porhanyósitásnak a módját. Ez nagyon egyszerű dolognak látszik, de ugy van, hogy ha például egy gazdaság tengerijét három szántásba vetik, az a tengeri kétszer annyi szárazságot kibír, mint az, amelyet egy szántásba vetettek. Az a gazdaság, amely a tengerikapálást többször folytatja és nem engedi a földet megszáradni, sokkal biztosabban termel tengerit, mint a másik. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Erre kell megtanítani a gazdaságokat ott, ahol még nem alkalmazzák a szárazság elleni védekezést, a trágyázást, a mély szántást és a földnek porhanyón tartását, mert az a föld, amelyet porhanyón tartanak, a harmatot beveszi, a kipárolgást megakadályozza ós így megmarad benne a nedvesség. ( Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Nekem, mint földmivelésügyi ministernek arra kell törekednem, hogy ezeket az egyszerűnek látszó, de nagyon fontos dolgokat minden legkisebb gazda ismerje és alkalmazza elejétől végig a maga földjének művelésében, mert akkor a többtermelés tekintetében mindenesetre előhaladás lesz. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Itt vannak a kertgazdaságok. Elismerem, hogy ebben a tekintetben még igen nagy feladatok farnak a földmivelésügyi ministeriumra. Magyarországon nemcsak arról van szó, hogy a nagyobb kertgazdaságokat még szaporítsuk, nemcsak arra kell törekednünk, hogy a városokat ellássuk kerti veteménnyel, hanem arra is, hogy kivitelünk legyen a kertgazdaságok terményeiből, ami Magyarország talaja szerint nagyon is lehetséges. A földmivelésügyi ministerium törekszik is erre és vannak intézményei, amelyek ezt elősegítik, de a ministeriumnak arra is kell törekednie —• és az akció folyamatban is van — hogy a kisgazdákat is kioktassuk a kertgazdaságok vezetésére. Ezt azért jelzem, mert én mint kisgazda legjobban tudom azt, hogy az ország minden vidékén egyes kivételektől eltekintve a kisgazdák nem fordítanak olyan gondot a kertgazdaságokra, saját kertjük kezelésére, amilyen gondot a kertgazdaság megkövetelés megérdemel. Rothenstein Mór: Tehát mégis! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Legyen nyugodt, ahol hibát látok, én ismerem el legelőször. A legtöbb kisgazdánál a kertet meghagyják megcsinálják, be is vetik s ha az időjárás kedvező, van is minden ; ha azonban jön az idei- és tavalyihoz hasonló szárazság, akkor úgyszólván semmi sincs. Itt kell a kisgazdákat mintakertévi szeptember hő 6-án, szerdán. gazdaságokkal és ilyen vándortanárokkal kioktatni arra, hogy az a befektetés, amit kisebb területű kertnél az öntözésre, való felszerelés jelent, sokszorosan megtérül. Én, aki ismerem a helyzetet, tervbe vettem, hogy ezen a téren a kisgazdákat a téli szakoktató tanfolyamokon a legszélesebb mértékben ki fogjuk oktatni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Hiszen a helyzet ma az, hogy ilyen száraz időben a vidéki lakosságnak sincs kerti veteménye és már tapasztaltam olyant is, hogy feljött a vidéki gazda Budapestre, hogy hagymát stbbit bevásároljon, (Ugy van! Ugy van! a jobbóldalon.) mert Budapesten olcsóbban kapta meg, vagy legalább is megkapta, mig vidéken egyáltalában nem jut hozzá. Én ezt a hiányt ismerem és a földmivelésügyi ministerium hatáskörében iparkodom ezen is segíteni. Azt hiszem, hogy a mi népünk, amelyet ez a szárazság újra meg újra a legerősebben figyelmeztetett arra, hogy a szárazsággal meg kell küzdeni lehetőség szerint, szívesen veszi ezeket a tanításokat. (Felkiáltások a jobboldalon : Várja is !) Meg kell azonban jegyeznem, hogy az a felfogás, amelyet a t. szocialista képviselő uraktól hallottam, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) hogy meg kell adóztatni a cseresznyefákat . . . (Zaj és élénk ellenmondások a szélsőbaloldalon.} Dénes István: Isten őrizz! A földet, nem a fát! (Zaj.) Peyer Károly: Senki sem mondta! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : A föld meg van adóztatva ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Rámutatok egy nagy tévedésre, amely a fogyasztóközönség körében, különösen a gyümölcs tekintetében, van. A fogyasztóközönség legnagyobb része azt hiszi, hogy a gyümölcs ingyen van, nem kerül a gazdának semmibe, tehát miért kér érte pénzt, vagy sok pénzt? Forgács Miklós: Jöjjenek hernyót szedni! (Zaj.) Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Nagyon tévednek, akik ezt hiszik, mert a gyümölcsfát ültetni kell, egy évtizedig kell ápolni és felnevelni, mig számbavehető gyümölcsöt ad. Ez költségbe kerül és földet foglal el. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Ez nem is annyira vicces dolog. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek a jobboldalon is, képviselő urak! Pakots József: Kaszinóznak! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Ezt a kérdést nem is kellene olyan viccesen felfogni.