Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-32
A nemzetgyűlés 32. ülést, 1922. számolni és azt mondotta a végén, hogy egyegy ilyen háznak felépitése belekerül 120.000 koronába. Azok a házak pedig, amelyeket a nép saját erejéből az ő segítségével, az ő faanyagával épitett, amint ő elbeszélte nekem — hiszen az építkezés régebben volt — egyenkint 6000 koronába kerültek összesen. Tehát igy házilag, közös jóakarattal és buzgósággal megoldották azt a nagy kérdést, hogy a népnek földje és otthona legyen. Ezt a példát kellene a mi arisztokratáinknak a kellő időben követniők, mert ha igy marad minden Magyarországon, amint ma van, amint később illusztrálni kívánom, bekövetkezhetik az, hogy ezek a problémák meg lesznek oldva, de már akkor a megoldásba nekik nagyon kevés beleszólásuk lesz. Itt van aztán egy kérdés, amely szintén a nagybirtokosokat érdekli elsősorban, de érdekli az egész országot és az egész nemzetgyűlést is ; azt mondhatnám, hogy ez egy alkotmányos, vagy mondjuk egy gazdasági titok, amelyről beszélni óhajtok ; erről akarom elvonni a leplet. Ez pedig nem egyéb, mint amit már felhozott Dénes István t. képviselőtársam egy interpellációban : az ezer holdnál nagyobb földbirtokoknak természetben létesítendő vagyonváltsága, ennek a vagyonváltságnak kérdése és titka. A Pénzügyi Közlöny 1922 április 10-én megjelent számában a pénzügyminister közzétett egy rendeletet, amely szerint a vagy on váltságról szóló 1921. XLY. te. 58. §-ának 2. bekezdése értelmében az ezer katasztrális holdnál nagyobb földbirtokok tulajdonosa köteles a vagyonváltságot földben leróni akkor, ha a földmivelésügyi minister a pénzügyministerrel egyetértőleg erre kötelezi. A pénzügyminister a földmivelésügyi ministerrel egyetértőleg 1921. évi 177.792. számú rendeletével a földben való ilyen lerovást kötelezővé tette ezer holdnál nagyobb földbirtokokra nézve. Csak akkor bocsátja vissza a tulajdonosnak, ha a földvagyonváltság céljaira nem alkalmasak ; ez ese'ben búzamennyiségben kell a vagyonváltságot befizetni. A pénzügyminister azután, amint Emiltettem, jónak látta, hogy egy ujabb rendeletet bocsásson ki erre vonatkozólag, amely a régi kisgazdapártból azt az ismeretes ellenhatást váltotta ki, mikor az intézőbizottságban is a minister rendelete ellen tiltakoztak. Ez a rendelet t. i. kedvezményes kivételeket állapit meg az esetre, ha a földet több tulajdonos birja, vagy a birtokot haszonélvezet terheli, ha a földben váló leadás aránylag nagy terhet jelentene a más tulajdonosokkal szemben az ottani viszonyokat összevetve, vagy ha a föld értéke az ottani átlagot tetemesen meghaladja, vagy a tulajdonosnak háromnál több gyermeke van. ha Ezek a kivételek alkalmasak arra, ismerve az ilyen intézkedések végrehajtását és közigazgatásunk egész pszichéjét, hogy tetemesen lerontsák azt a reménységet, amelyet földmivelésügyi kormányzatunk a földvagyonváltságnak ehhez a fajtájához a földreform végrehajtását illetőleg fűzött. < évi július hó 28-án, pénteken. 75 Ennek a rendeletnek van egy pontja, amely az állam vagyonváltsági jogát, az államkincstárnak a vagy on váltsághoz való jogát 1921 szeptember 7-iki érvénnyel jelenti ki megnyilottnak. Igy folytatja a rendelet: »Ennélfogva minden olyan körülmény, amely a váltság fizetési kötelezettségre, a váltság mértékére és a lerovás módjára nézve a törvényszerű befolyással bir, az 1921 szeptember 7-én fennállott tényleges állapot szerint bírálandó el.« Eszerint a ministeri rendelkezés szerint helyzet állt elő, hogy az ország gazdatársadalma a vagyonváltságot már önként befizette, mig a nagybirtok vagyonváltság címén jóformán semmit le nem adott. Most kérdem a t. Nemzetgyűlést, mi történt azokkal a földterületekkel, amelyeket a nagybirtokosoknak vagyonváltság címén kellett volna leadniok és amelyekhez az államkincstár igényét a törvény 1921 szeptember 7-iki érvénynyel jelenti ki megnyitottnak? Azt mondja a minister egy legújabb rendeletében, hogy »a búzamennyiségben fizetendő hányadrésznek az Országos Földbirtokrendező Biróság által jogerősen történt megállapításáig a tulajdonos az egész váltságföld után tartozik hazonbért fizetni«. Tehát haszonbért fizet az államnak. Én azt a kérdést vettem fel és intézem a pénzügyminister úrhoz, vájjon van-e Magyarországon nagybirtok, amely ezt a haszonbért a magyar kincstárnak már eddig megfizette ? Nem gyermekjátékról van szó. Schandl államtitkár ur t. képviselőtársam annak idején, amikor a kérdés szőnyegre került, azt mondotta, hogy ilyen a nagybirtokok által leadandó földvagyonváltság révén a földbirtokreform céljaira valami 400 vagy 500 ezer holdat vár a földmivelésügyi kormány. Vegyünk 400.000 holdat : ha ezután a nagybirtokosok csak egy métermázsát fizetnek haszonbérbe, akkor ez 400.000 métermázsa búza, amely a mai buzavaluta mellett két milliárdtól, két milliárd és négyszáz millióig ingadozó összeget jelent. Tisztelettel kérdem a pénzügyminister urat: Gondoskodott-e arról, hogy a nagybirtokosok ezt a haszonbért az államnak befizessék? Milyen egyszerű dolog volna az ellátatlanok, a földmíves szegények kielégítése anélkül, hogy az államkincstárt megterhelnők ! (Helyeslés a balés a sséísöbalóldalon.) Itt van a fedezet, nem kell adó javaslatokat beterjeszteni, nem kell az emberek teherviselési képességét roskadásig igénybevenni, itt van a nagybirtok törvényben megállapított kötelessége, ha ezt teljesiti, meg van a 400.000 métermázsa fedezet és az ellátatlanok igényeit ki lehet elégíteni. De tovább megyek. Nem ismerem el a nagybirtokos jogát, hogyha már egyszer a törvény kijelentette, hogy 1921 szeptember 7-iki érvénnyel nyilt meg az államkincstár joga ezekhez a földvagyonváltságban leadandó nagybirtokterületekhez, hogyha az állam részére a megnyilási időpont megállapittatott, akkor ő 10*
