Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-31

52 A nemzetgyűlés 31. ülése 1922. Csik József *. Kérem, ezt nem felülről kell kezdeni, ne tessék a kamarai elnököket előre kinevezni, hanem tessék előbb a községekben a mezőgazdasági bizottságokat megalakítani. Szabó István (sokoró'pátkai) : A mezőgazdasági bizottságok már egy éve meg lettek választva ! H

aller István : Épen most csinálják ! Szabó István ( sokoróf átkai) : Dehogy ! Egy éve elmúlt már ! Haller István : Most van folyamatban Győr megyében ! Csik József :• Én nem tudom, hogy Győr megyében hogyan van, de például Sopron megyében még nem igen alakultak meg ezek a bizottságok. Ezt nem azért mondom, mintha túlságos bünűl rónám fel a kormánynak, hanem azért, hogy a kormány iparkodjék e hibáját kiküszöbölni és törekedjék arra, hogy ha már törvényt, hozott 1920-ban a mezőgazdasági érdekképviseletről, azt a törvényt már hajtsa is végre, mert mezőgazdasági eleiünk, mezőgazdasági termelésünk szempontjából an a rendki vüli nagy szüksége van az országnak. Itt van még — hogy egészen rövid legyek — a lakásügy, a közegészségügy, adózás, népműveltség és a munkaköz vet it és kérdése is. Szerettünk volna e tekintetben szociális reformokat látni, a többi nyugateurópai államok mintájára. Mezőgazdasági állam vagyunk, minden erőnk és bizodalmunk a földben van, a kormánynak tehát ezekre a szociális reformok megvalósítására kell elsősorban törekednie. Néhány szót akarok még szólni a mezőgazdasági munkáskérdésről. Ha van clyan kérdés, amely nagy probléma ma az országban, ugy elsősorban a mezőgazdasági munkáskérdés az. A mezőgazdasági munkásság nagy hányadát alkotja ira az országnak, nagyobb hányadát csonka Magyarországon, mint egész Magyarországon alkotta. Mert amigegész Magyarországon 11,391.122 mezőgazdasággal foglalkozó egyén közül 3 millió volt földmunkás, vagyis 25%, addig csonka Magyarországon4,190.527mezőgazdasággal foglalkozó egyén közül majdnem másfél millió a földmunkás, vagyis 37%; tehát csonka Magyarországon 17%-kai több a földmunkások szarna, mint egész Magyarországon volt. Ha ehhez hozzászámitjuk, hogy mi g egész Magyarországon a békeidőben a mezőgazdasági munkásoknak körülbelül 20%-a nem. mezőgazdasági termelésbőlszerezte megakenyerét,hanem.akár vasútépítésnél, akár erdőirtásnál, akár külföldön, akár belföldön volt elfoglaha, addig m,a ez a 20% is rá van utalva a mezőgazdasági termelésre. Ennek eredménye, hogy Magyarországon a mezőgazdasági munkásoknak körülbelül 37%-a vagy legalábbis 30%-a arató- és cséplőrész nélkül maradt a múlt gazdasági évben. Hiába akarunk ezen olyan rendeletekkel segíteni, amilyeneket a földmivelésügyi minister ur kiadott, hogy aki aratómunkát vállal, annak a földbirtokos nem adja oda a cséplőmunkát, ilyen rendeletekkel célt nem fogunk érni, mert a nagybir

: tok védi annyira a maga érdekeit, hogy nem fog évi július hó 27-én, csütörtökön. áldozatokat hozni azért, hegy ezt a 30 vagy 37%-ot elhelyezze és ennek rregélheté£ét biztcsitea. Az ilyen rendeleteknek csak ugy van értelmük és értékük, ha ezeket büntető szankciókkal látják el

3 de amikor csak ajánlják ezt a közigazgatási hatóságoknak vagy akárkinek, egészen bizenyes, hogy ezek csak irott malaszt maradnak, amint ezt a gyakorlati példák és esetek is mutatják. A mezőgazdasági munkáskérdés olyan probléma, am.elyet, ha nem. tudunk megoldani, ez végzetes veszélyt hozhat országunkra. Jegyezzük m.eg, hogy destruktiv, nemzetközi, vallástalan tanok elsősorban azoknak az embereknek lelkébe fogamzanak m.eg, akiknek a gyomja korog. Elnök : A házszabályok értelmében kötelességem, figyelmeztetni a képviselő urat, hogy a tanácskozásra szánt idő lejárt. Miután a hátralévő félóra a házszabályok értelmében egyéb feladatokra van rendelve, kérem, a képviselő urat, szíveskedjék beszédét most már a lehető legrövidebb idő alatt befejezni. Csik József : Nagyon fontos tehát, hogy a mezőgazdasági munkáskérdés megoldására minden erőnket összpentositsuk. Nagyon fontos, hogy annak a veszélynek, mely erről az oldalról fenyegeti az országot, üdvös reform.okkal elejét vegyük. Az idő előrehaladottsága miatt a reformokat csak megemlitem. Az első és legfontosabb reform amelyet már az előbb is bátorkodtam megemlíteni, a munkás viszony szabályozása. Erre nézve már történtek intézkedések az 1898 : II., az 1899 : XLII. stb. törvénycikkben. Ezek azonban nem elégségesek, ezt uj alapon kell szabályozni. A leghelyesebb volna ezt törvényes utón szabályozni, akár a mezőgazdasági egyeztető-bizottságok formájában, akár más formában. Itt van a munkabér kérdése. A munkabérre vonatkozólag nagyon eltérők ebben a nemzetgyűlésben a vélemények. En, akinek alkalmam van megGyőződni a mezőgazdasági munkabérviszonyokról, azon az állásponton vagyok, hogy a mezőgazdasági munkabérek ma nem adják meg a munkásnak a megélhetés lehetőségét. Csak egy példát hozok fel. A sátoraljaújhelyi hegyközség választmánya a szőlőmunkát végző férfimunkásoknak 1921. évben a következő béreket irta elő: férfimunkásnak 70, női munkásnak 50, 16 éven aluli munkásnak 30, trágyahordó 16 éven felüli munkásnak 40, 16 éven aluli munkásnak 30, borházban este 8-ig dolgozó munkásnak 80, 10-ig dolgozónak 100, 11 óráig dolgozónak 110, 12 óráig dolgozónak 120 korona. Szóval a 100—120 koronát nem haladta meg a munkabér. Erdélyi Aladár : Mikor ? Csik József: Tavaly volt a sátoraljaújhelyi hegyközségben. Vegyük ezt az idén 100 %-kal magasabban. Erdélyi Aladár: 4—500%-kal magasabb. Csik József: Akkor is az a helyzet, hogy mig a mezőgazdasági munkabérek ötvenszeresére, vagy mondjuk, százszorosára emelkedtek a békebeli