Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-43
491 A nemzetgyűlés 43. ülése 1922. 'évi augusztus hó 24-én, csütörtökön. nekünk minden eszközzel meg kell gátolnunk. (Ugy van!) A földadójavaslatnak beterjesztése a városi lakosságnál örömet keltett, a falusi lakosságnál pedig izgalmat váltott ki. (Ugy van! a jobboldalon.) Azt hiszem, bogy a városi lakosságnak öröme nem fog soká tartani; csak addig tart, amig a kisgazdatársadalomra, a kisbirtokososztályra ránehezedő adók a termelést meg fogják nehezíteni. Amint a kisgazda, kisbirtokososztálynak anyagi ereje megtörik, a városi lakosság feltétlenül ki fog ábrándulni, mert könnyen bekövetkezhet az a sajnálatos eset, hogy a kisgazda-osztály a legtöbb helyen a terhek következtében lefog majd térni a gabonatermelésről. Már ebből a szempontból sem vagyok hajlandó ezt a javaslatot elfogadni, mert nem tartom elég szociálisnak, elég demokratikusnak. Egész őszintén megmondom, hogy a földadóról szóló javaslatot megszavaznám akkor, ha a kisembereket megvédené, mert nyíltan megmondom, hogy nézetem szerint a nagybirtok elbírja a terhet. (Ugy van! a jobboldalon.) Erős progresszivitást kell követelnünk az egész vonalon. En magam is 700 holdon gazdálkodom mint bérlő, de szívesen fizetek több földadót — ; mint a javaslat megkíván — megkövetelem azonban, hogy kisbirtokosokat minden körülmények között megvédjük, mert nem^ engedhetem őket a szocialisták karjaiba. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Az én törekvésem az, hogy a szocialisták programmjának elfogadható részét mi polgárok valósithassuk meg. (Élénk "helyeslés a szélsőbaloldalon.) Propper Sándor: Minél előbb! Nagy Ernő: Helyes. Ok is örülnek. Meskó Zoltán : Amint már mondottam, a kisgazdatársadalmat meg kell erősíteni, mert ez az osztály az a valóságos, — nem pedig pártszikla — amelyen egy jobb, egy szebb, egy boldogabb Magyarországot lehet felépíteni. Következő határozati javaslatot terjesztem elő (olvassa) : »A nemzetgyűlés a földadó megállapításánál a kis- és törpebirtokot öt katasztrális holdig a súlyosabb tehertől mentesíteni kívánja, és ezért elhatározza, hogy öt katasztrális holdig a kisbirtokos nem búza, hanem régi alapon fizeti meg az adóját.« A törvényjavaslatokat nem fogadom el. Elnök : Gaal Gaston képviselő ur személyes kérdésben kért és kapott engedélyt a felszólalásra. Gaal Gaston : T. Nemzetgyűlés ! Nem igen szoktam a 215. § a) pontja alapján igénybe venni a t. Nemzetgyűlés idejét és türelmét, Várnai igen t. képviselőtársam azonban mégis rákényszerít. Várnai t. képviselőtársam ugyanis a következőket mondta beszéde elején : »Durva demagógia!« azután: »Gaal Gaston t. képviselő ur olyan demagógiával, melyet a legutolsó hecckáplán is méltatlannak tartana magához napjainkban, azzal vádolt meg bennünket, hogy " sztrájkodból és munkások hatosaiból élünk.« Meglehetősen szigorú mondások, amelyek ha nem Várnai képviselő ur szájából hangzottak volna el, talán alkalmasak lettek volna, hogy elvegyék kedélyességemet. E szigorú mondások dacára teljesen a kedélyesség álláspontján kívánok maradni, és egyszerűen egy régi francia közmondás jut eszembe, amelynek igazságosságáról mindig meg voltam Győződve. T. i. azt mondja egy régi francia közmondás, hogy két dolog van, amelyről minden ember azt hiszi, hogy elég van neki belőle. Ez a két dolog : az adó meg az ész. (Derültség jobbfelöl.) Várnai Dániel : Nekem épen elég van az adóból! Es önnek? Meskó Zoltán: Az ész meg ott van! Gaal Gaston : Ez a két dolog az, amely Várnai képviselő ur esetében és az én esetemben bifurkálódik, mert eddigelé mindig azt hittem, nekem elég az adóin, Várnai t. képviselőtársam mai feszólalása nem tudott meggyőzni az ellenkezőről, én sem kísértem meg, hogy Várnai képviselő urat arról győzzem meg, hogy neki meg épen elég az esze, mert talán meg sem tudnám csinálni, de az elébb végighallgatott beszéde után teljesen feleslegesnek is tartom. (Derültség jobbfelöl. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Várnai Dániel : Nincs megjegyzésem erre az álszellemességre. Semmi se mossa le önről, hogy demagóg volt! Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Nemes Bertalan ! (Nines itt !) Eőri-Szabó Dezső ! (Nines itt !) Cserti József ! (Nincs itt !) Forster Elek ! (Nines itt!) Farkas István ! (Nincs itt!) Farkas Tibor! (Nincs itt!) Elnök : Farkas István képviselő ur következik szólásra. A képviselő ur itt van ; felszólította a jegyző ur. Farkas István : Én ? Hol vannak a többiek ? Elnök: Méltóztatik beszólni? Farkas István : Elállók a szótól. Perlaki György jegyző : Haller István ! (Nines itt!) Rassay Károly! (Nincs itt!) Elnök : Kíván még valaki szólni. Farkas Tibor: Én kívánok. Elnök : A képviselő ur fel volt szólítva és nem jelentkezett. A szó megilleti. (Felkiáltáso7c a szélsőbalóldalon : Farkas István volt félszólitva!) Farkas Tibor képviselő ur is fel volt szólítva. Ne méltóztassanak összekonfundálni a dolgot. A képviselő urak állandóan vicces közbeszólásokkal mulatoznak, és amikor a képviselőket a jegyzői székből felszólítják, nem hallják meg, és akkor szemrehányásokat tesznek. Farkas Tibor képviselő, urat illeti a szó. Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! Tekintettel arra, hogy a Ház egyes oldalain a sürgősséget nagyon fontosnak tartják, rövidre fogom
