Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-42

442 A nemzetgyűlés 42, ülése 1922. adókkal szemben, de megbirja a föld, s azt mondom, bogy lia áldozathozatalról van szó, hozza meg a föld is a magáét. De ahelyett, hogy a minister iir a helyes utón indult volna el s modern adópolitikai irányban akarná az országot a bajból kihozni, amely modern irányzat az összes többi államokban előrehaladt, ahelyett tesz egy adópolitikai lépést visszafelé, egy olyan lépést, amely az eddig is mir dzsungelnek nevezhető rettenetes kavarodást egész adóügyünkben és adminisztrációnkban még borzalmasabbá teszi, aminek nem. lehet más vége, mint a legborzalmasabb, legrettenetesebb adóügyi és pénzügyi összeomlás. (Mozgás.) Tekintettel arra, hogy már úgyis nagyon soká vettem igénybe a mélyen t. Ház szives türelmét, befejezem beszédemet, (Halljuk ! Halljuk !) dacára annak, hogy még nagyon sok elmondandóm volna ; igy azok az összehasonlító adatok, amelyek azt mutatják, hogy a különböző vagyonkátegóriák a minister tervezete szerint miként fognak adózni, hogy hol van az a hires, a teherbiróképességhez alkalmazott igazságosság, amelyet a javaslatok indokolása hirdet és amely minden helyes adózási rendszernek erkölcsi alapját képezi. Ezeknek az ismert et é«e azonban hosszú időt venne igénybe és én igazán nem akarok a Ház szives türelmével visszaélni és a házszabályokkal összeütközésbe kerülni. Ennélfogva röviden csak annyit, tart ózom még kijelenteni, hogy ebben a törvényben nincs igazság, t. minister ur, nincs igazság pedig azért. mert nem egyformán és nem a teherbiróképesség arányában kívánja az állampolgárokat megterhelni. Aki ezt a törvényjavaslatot csinálta, az a falut vagy nem ismeri, vagy gyűlöli. Egyik tulajdonság sem olyan, amelyért a politikai felelősséget megosztani kívánnám. Ebben a politikában, amely teljesen faluellenes, amely nem egyforma mértékkel mér a különböző kereseti ágakra nézve, amely megkülönböztetést tesz a polgárok között abban a tekintetben, hogy eltartók vagy eltartottak, ebben a politikában én nem osztozhatom. Ez kényszeritett ki engem abból a körből és pártból, amelyben különben mindig szivesén időztem. A politikai felelősséget mindazért, amit ezek a törvényjavaslatok létre fognak hozni, nem vagyok hajlandó vállalni. S miután nem természetem, hogy a személyes politikai felelősség alól kibújva a pártpolitikai és a ministeri felelősség alá bujtassam személyemet, ezért voltam kénytelen a törvényjavaslat ellen fordulni, amelyet el nem fogadok, ellenben beterjesztem a következő határozati javaslatot (olvassa) : »A nemzetgyűlés az adójavaslatokat napirendjéről leveszi s azzal utasítja a bizottsághoz, hogy azokat 1. a tényleg nélkülözhetetlen szükséglet mértekéig, 2. a termelő-osztályok teherbíróké pességét mérlegelve, 3. igazságosan arányos, progresszív kulcsokkal, 4. a modern adópolitika elveinek megfelelő uj rendszerben foglalva dolgozza át és terjessze. újból a nemzetgyűlés elé.« A törvényjavaslatot nem fogadom, el. (Elénk helyeslés a baloldalon.) évi augusztus hó 23-án, szerdán, Elnök: A pénzügyminister ur kivan szólni. Kállay Tibor pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Méltóztassék meg. engedni, hogy csak egypár pillanatig vegyem, igénybe a t. Nemzetgyűlés szives figyelmet. Ezt is csak azért teszem, mert Gaal Gaston t. képviselő ur beszédének legelején szükségesnek tartotta személyem.mel is foglalkozni azon két beszéd kapcsán, amely a gazdagyülésen hangzott el az ő részéről és az én részemről. Kifogás tárgyává tette nevezetesen azt, hogy én porhintésnek mondtam volna ottani felszólalását a bankárok megadóztatása ügyében. Tisztelettel megjegyzem, hogy arra, hogy ezt a kifejezést használtam volna, nem emlékezem. Amennyiben azonban igy hallották volna ott a gazdagyülésen az én felszólalásomat, természetesen ezt is el kellene fogadnom.. Hozzáteszem azonban és hangsúlyozom,, hogy én azt akartam kifejezésre juttatni, hogy Gaal Gaston t. képviselő ur ottani felszólalásában az adótörvények száraz ismertetésénél, ellentétben a mai beszédével — amit szívesen koncedálok és elismerek — épen nem az értelemje, hanem mindig az érzelemre kivánt volt hatni. Ezt volt szükséges akkor beszédemben ott leszögezni. A másik, amit a t. képviselő ur különösen kifogás tárgyává tett, az veit, amit az adótörvényekkel való kapcsolatban mondottam, ö abban a beszédében ugy állította be a dolgot, — legalább is én igy fogtam, fel az értelmét — hogy veszedelmesek ezek az adótörvények és óvakodnunk kell azoktól már azért is, mert azokat szívesen fogadják és támogatják a szocialisták. Jeleztem már akkor, hogy erről a támogatásról én nem tudok, s az azóta elhangzott felszólalások a szocialisták padjaiból mindenki előtt nyilvánvalóvá tehette . . . Farkas István : Még eddig senki sem szólt közülünk. Kállay Tibor pénzügyminister : ... hogy mikor ők sokkal messzebbmenő dolgokat kivannak, akkor az ő támogatásuk inkább agyontámogatását jelentheti az általam beterjesztett javaslatoknak. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Igen nehéz helyzetben vagyunk, az átmenetek korát éljük ; a jövedelmi és a vagyoni viszonyokban óriási eltolódások állottak be a háború alatt és a háborút követő időkben. Ezekben az időkben a társadalmi osztályok és a foglalkozási ágak közötti ellentétek kiélezése és a hangulatokra való apellálás essek tekintetében igen nagy sikerrel és eredménnyel kecsegtet. Akkor, amikor ebben a nehéz átmeneti korszakban ilyen kedvező kilátása van àz egyoldalú érdekek képviselőinek arra, hogy egy ilyen egyoldalú érdek szolgálatába állítsák be a kormányzatot, akkor azt kellett látnom, hogy Glaal G-aston t. képviselő ur egészen más természetű, igen tiszteletreméltó, de ugyancsak teljesen egyoldalú érdekek szolgálatában fordul szembe a kormányzattal, és akkor azt kellett mondanom és konstatálnom, hogy tényleg egy utón halad-