Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-42

438 A nemzetgyűlés 42. ülése 1922. évi augusztus hó 23-án, szerdán. állapítása kérdésében erre a lekötelezett, mindenféle igazgatói és felügyelő-bizottsági tagsági állásokban a vállalat érdekeihez hozzákötött ministeriumokra bízzam a döntést, ezt az ország érdekében állónak semmi körülmények között nem tartom és szükségét érzem annak, hogy mint mindig, ebben a kérdésben is a legkomolyabban mutassak rá arra a borzalomra, amely a tisztviselői összeférhetlenségnek ebben az országban példátlanná növekedett eseteiben az ország közvéleményében megnyilatkozik, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Rothenstein Mór: Ha ezt mi mondanók! Gaal Gaston : Én ezt elmondottam már akkor, amikor önök még seholsem voltak ! (Derültség. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hát hol voltunk ?) Ugy értem, hogy itt nem voltak, mert valahol mindig van az ember. Pikler Emil : Kizártak bennünket ! Meskó Zoltán : önök meg bezártak minket ! (Derültség.) Gaal Gaston : Szólnom kell még a társulati adónak arról a hiányáról, hogy a pótadó tekintetében nem nyújt semmi biztos tájékoztatási alapot. A törvényjavaslat 27. §-a csak annyit mond, hogy »a társulati adó után járó helyhatósági pótadónak a vállalat terhére stb. stb. leendő mikénti megállapítását a községek és vármegyék háztartásának szabályozásáról alkotandó törvény fogja szabályozni.« Nem tehetek róla, de ez a szakasz ilyen szövegezésben engem nem egészen nyugtat meg, mert itt megint csak egy igéret van, amely még csak a legkisebb elvi szempontokról sem tájékoztat bennünket, pedig igenis szükségesnek tartanám, ha már ebben a törvényjavaslatban legalább az fixiroztatnék, hogy a társulati adóknak mely része és milyen hányadában fog a községi pótadó alapjául kijelöltetni. Szólnom kell e törvényjavaslatnak még a teljesítés helyről szóló intézkedéséről, amely a 40. §-ban szabályoztatik, ahol azt mondja, hogy minden ilyen társulati adó alá eső adóobjektum azon a helyen tartozik adóját fizetni, ahol a szék•helye van. Megint hivatkozom két speciális esetre : a Balatontavi Gőzhajózási Részvénytársaságra és a Balaton Halászati Részvénytársaságra. A Balatontavi Gőzhajózási Részvénytársaságnak Budapesten van a székhelye, ellenben minden keresete a Balaton tavának szűk keretein belül bonyolódik le, tehát már az elemi igazság is azt hozná magával, hogy ilyen vállalatoknak, amelyek a rendes közlekedési vállalatokkal, mint a vasutak, egy kalap alá nem vonhatók, amelyek helyhez kötöttek, társulati adója legalább azoknak a községeknek pótadóalapjává válhassék, amely községekben a pénzt szerzik. Ugyanez áll a Balaton Halászati Társaságra is. Ezt csak azért hoztam fel, hogy ezzel dokumentáljam a t. Nemzetgyűlés előtt, hogy ennek a törvényjavaslatnak intézkedései mennyi tekintetben hagytak hézagot és még mennyi meggondolandó körülmény van, amelyet a törvényjavaslatban feltétlenül szabályozni kell. Ezzel maguknak a törvényjavaslatoknak részletes kritikáján átestem,. Következnék mcst a másik kritika, adórendszerünknek birálata, még pedig ezeknek az adójavaslatoknak méltatása alapján, amelyeket itt meglehetősen hosszasan, de mégsem egészében, hanem inkább hiányaiban volt szerencsém a m,élyen t. Nemzetgyűléssel megismertetni . Foglalkozzunk először a kormány adópolitikájával abból a szempontból, hogy az adózók teherbiróképességét mennyire veszi igénybe. Ami a földadót illeti, miután pontos számitásokkal állapitottam meg, hogy az átlagos tiszta hozadéknak átlag 45%-át emészti fel a földadó, mely azonban a búza árának emelkedésével még csak nőhet, és amelyet fizetni kell akkor is, ha van termés, akkor is, ha nincs termés ; kérdem, vájjon ez nem lépi-e túl ezt a határt ? Aki mezőgazdasághoz egyáltalában ért, attól ezt nem is kell kérdezni ; hogy akkor, amikor még ezer mindenféle más adó sújtja a földbirtokost, egy 45%-cs hozadéki adó, amely minden elemi csapás és minden egyéb baj dacára minden évben mindig fizetendő, feltétlenül túllépi a teherbíróképességnek határait : ezt tovább bizonyítani nem szükséges. De álljunk meg itt ennél a kérdésnél egy kicsit, és azokkal a t. urakkal szemben, akik itt — megengedem, jóhiszeműségből, de teljes tájékozatlansággal a kérdés iránt — folytonosan hangzatos frázisokat szoktak felhozni, hogy a föld milyen keveset fizet, igaz, hogy ezt többnyire beburkolják abba az ostyába, hogy a »nagybirtokos« milyen keveset fizet, legyenek róla megGyőződve, hogy a kisbirtokos aránylagcsan még sokkal többet fizet... (Élénk felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez a baj !) Épen azért, mert baj, küzdök a törvényjavaslat ellen, és épen azért, mert ami eddig kis baj volt, ezután nagy baj lesz, tartom ezeket a törvényjavaslatokat elfő gadhatatlanoknak. Mondom, szemben ezekkel a jóhiszemű urakkal, legyen szabad rámutatnom arra, hogy a gazda, akár kisbirtokos, akár nagybirtokos, akár középbirtokos, bármilyen kategóriába tartozzék is, a földadón, tehát a hozadéki adón kivül még micsoda adót fizet. Fizet házbéradót, •— csak felsorolom egész röviden — fizet a házbéradó után kincstári haszonrészesedést,.. Györki Imre ; Mindenki fizet ! Gaal Gaston : Nem azt mondtam, hogy mis nem fizet. Engedjék meg az urak, hogy azokat hozzam, elő, amiket a gazda fizet, az urak aztán hozzák elő mindazokat, amiket az urak fizetnek, semmi kifogásom nem lesz ellene, kész vagyok minden helytelen intézkedés kiküszöböléséhez az urak segítségére lenni. Szóval a liaisont hajlandó vagyok ebben a kérdésben elfogadni. (Derültség.) Harmadszor, fizet forgótőkéje után tőkekam.atadót, . . . Györki Imre: Hát akinek nincs tőkéje ? Gaal Gaston : A gazdának feltétlenül van tőkéje, mert forgótőke nélkül gazdálkodni nem lehet. Ezt illenék tudni.