Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-41
A nemzetgyűlés 41. ülése 1922. és be kell nyújtani. Hasonlóképen megállapítja ezt a vagyonadóra és a kereseti adóra is. Ha ezt a három adót összevesszük, azt fogjuk látni, hogy együttesen ennél a három fő adónál a progresszivitás igen erős mértékben érvényesül, sőt talán olyan erős mértékben, amelyet nem is igen kértünk, nem is igen kívántunk. Számitásom szerint 10 holdnál a három adó együttvéve kitenné az összjövedelem 10°/o-át, 100 holdnál 17'8%-ot, 200 holdnál 22%-ot, 500 holdnál 25°/o-ot, 1000 holdnál 28°/o-ot, 2000 holdnál 35°/ 0-ot, 5000 holdnál 42%-ot, 10.000 holdnál 54°/ 0-ot Ha még hozzászámítjuk ehhez azt, hogy a községi és a vármegyei pótadók is hozzájönnek ezekhez a százalékos kulcsokhoz és hogy a pénzügyminister ur megígérte, hogy ezeket az adókat is meg fogja reformálni s a progressziót itt szintén érvényre fogja juttatni, akkor az én számitásom szerint egyes birtokok 60—70°/o-át fogják fizetni a tiszta jövedelemnek. Én tehát ennél a progressziónál messzebb menni nem igen merek, mert különben elvesszük, kommunizáljuk az összjövedelmet, ez 1 pedig lehetetlenség, mert már a magántulajdon elméletének áttörése lenne, amihez én semmi körülmények között hozzá nem járulok. Ezenkívül, ha én túlerősen belenyúlok a jövedelmekbe s azok óriási részét elveszem, vagy az egészet elveszem,. — amint egyesek számítása szerint ez meg is történne, ha mindenütt a legélesebb progressziót vinnék keresztül — akkor többtermelésről beszélni nem lehet. Ha ugyanis én a gazda összjövedelmét elveszem, akkor az nem fog igyekezni több jövedelmet kipréselni a földből, hiszen úgysem ő élvezné munkájának gyümölcsét. Tehát munkájának gyümölcsét részben meg kell neki hagyni és a teherviselési képességben el kell mennünk addig, amig lehetséges. 70%-on túl, azt hiszem, tárgyilagos szemüvegen nézve senki sem kívánja még a legnagyobb jövedelmek elvételét sem. Sokkal helyesebbnek tartanám, ha azokat az adókat hoziiók be, amelyekről Drozdy képviselő ur nem emlékezett meg, t. i. a háború alatt szerzett vagyonok megadóztatását. (Elénk helyeslés, a jobboldalon.) Ezekhez kellene hozzányúlni és a háború alatt szerzett vagyonoknál kellene érvényesíteni az erős. t progressziót. Dénes István: Lássuk! Önöké a hatalom! Létay Ernő: Megszavazzuk! Perlaki György : Drozdy Győző képviselő ur azt mondta, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze. Talán ő is ebből az elméletből indult ki, amikor erről nem emlékezett meg, mert állítólag ő is a háború alatt szerezte vagyonának nagy részét. A pénzügyminister urnák igéretét birjuk arra vonatkozólag is, hogy a lehető legrövidebb időn belül ezekhez a vagyonokhoz szintén hozzá fog nyúlni, még pedig erős, radikális módon. Szükségesnek tartanám, hogy az illegitim utón szerzett vagyonokhoz, a siberek vagyonához évi augusztus hó 22-én, kedden. 391 szintén nyúljon hozzá a pénzügyminister ur, ami természetesen nagyon nehéz dolog, de bármily nehéz legyen is, okvetlenül megoldandó kérdés, mert nem lehet nézni, hogy míg az egyik oldalon, különösen a középosztály, a lehető legnagyobb nyomorúság között él, addig ez a másik társadalmi réteg állandóan dőzsöl, a nagy jóléttől tulajdonképen azt sem tudja, hogyan és miképen szórakozzék és két kézzel dobálja a pénzt. A javaslathoz — mint már említettem is — csak ugy járultam és járulok hozzá, hogy a pénzügyminister ur kötelező Ígéretet tett a 2. §-ban arra vonatkozólag, hogy az 1920. évi XXIII. törvénycikket revízió alá fogja venni. Ennek a törvénycikknek revíziójánál sokkal többet érhetünk el a kisgazdák részére, mint amennyit a földadónál a kormánynak adunk. Mert az eddigi módszer szerint a pénzügyigazgatóságoknak bizonyos mértékig szabadkezük volt a jövedelem nagyságának és a vagyon értékének megállapítása tekintetében. A múltkor egyesek rossznéven vették tőlem, hogy a pénzügyi tisztviselőket megtámadtam és azt mondtam, hogy ellenszenvet tanúsítottak a gazdákkal szemben és bizonyos animozitással kezelték ezt a törvényt. Igazolásomul most csak azt akarom megemlíteni, hogy aj, volt pécsi pénzügyigazgató épen tegnap jelentette ki előttem, hogy ők igenis, 1918-ban, amikor a búza ára 400 K volt... Szijj Bálint: 1918-ban nem volt 400 K a búza ára! 74 K volt! Perlaki György : ... egy hold jövedelmét 500-tól 1000 K-ra értékelték, tehát jóval egy métermázsa búza árán felül, s a maximum körülbelül 2'5 métermázsa volt. Ha ezt a törvényt meghagyjuk ós a jövedelem alapjául továbbra is a 2'5 métermázsa tiszta hozadékot számítják a pénzügyi tisztviselők, akkor olyan terhet rakunk az adófizetők vállára, amelyet semmi körülmények között sem tudnak elviselni. Másfelől épen ezen rendszer eredményeként — hogy t. i. a pénzügyigazgatóságoknak ilyen szabadkezet adtunk — következtek be a legnagyobb aránytalanságok, még pedig nemcsak különböző vidékeken, ahol más és más pénzügyi tisztviselő vetette ki a jövedelmi és vagyonadókat, hanem ugyanazon községekben is. Azt pedig nagyon jól tudjuk, mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy a magyar ember szívesen megfizeti adóját, még ha terhes is az, de csak abban az esetben, ha látja, hogy az az adó igazságosan és arányosan van kivetve (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) nem tudja azonban megérteni, hogy az ugyanazon körülmények között lévő gazdaságoknál miért van más és más jövedelmi adó kivetve, hogy miért vannak kis gazdaságokban is 1000 K-ás differenciák a jövedelmi és vagyonadó tekintetében, s ha ilyen dolgot lát, akkor megcsökönyÖsödik, nem teljesiti kötelességét, nem fizeti be a rárótt adót.
