Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-31

32 A nemzetgyűlés 31. ülése 1922. Esztergályos János : Hangsúlyozom, hogy tőle távol álló okokból nem szolgálta a bolsevizmust, később saját aláírásával elismerő nyilatkozatot adott ki a Máv,-alkalmazottak részére, amelyet felolvasok. Kérem, métóztassék ezt figyelemmel meghallgatni, mert később majd annál á néhány adatnál, amely rendelkezésemre áll, meg méltóztatnak látni, hogy az egyéni indulatok és szenvedélyek milyen könnyű lelkiismerettel teszik túl magukat mindenen, ami emberi és ami szent. Megjelent 1920 márciusában »Kelety s. k. helyettes államtitkár, kormánybiztos« aláirássál következő hirdetmény (olvassa) : »A kormánybiztos ur őméltóságának rendeletét az alábbiakban örömmel közlöm az összes érdekelt személyzetünkkel. Örömmel tapasztaltam, hogy a szükségessé vált különleges vasúti szerelvények és kocsik kíállitása alkalmával műhelyeink személyzete az anyag és munkálatok nagy nehézségének minden akadályát leküzdve, legjobb tudással és buzgósággal oldotta meg a reá háruló feladatot, munkásaink pedig fáradságot és időt nem kiméivé a rájuk bizott munkát lelkiismeretesen, kifogástalanul és szakszerűen végezték.« Most mi történt? 1919 után, mintha a tenger mélységéből jöttek volna elő uj szellemek, melyek megszállták Magyarország embereit, s mintha a régi bolsevista ördögökből csupa földi angyalok lettek volna, emberek, akik a bolseviki idő alatt hangos, főszerepet játszottak, amikor 1919 augusztus 3. vagy 4. elmúlt, iparkodtak hamarosan átfesteni cégtáblájukat és mintha nem is ők lettek volna a régi valakik, akik hangosak voltak, akik legénykedtek a bolseviki csárdában, ezek egyszerűen azt mondották : Hát a legnagyobb gazság volt az, hogy a bolseviki időt, a kommun-időt szolgálta is valaki, én tehát ugy érzem magam — már t. i. azok a bolseviki-csárdai legények — mint aki hivatva vagyok lelki tisztítást végezni itt a Máv. területén. S felcsaptak purifikátoroknak, felkötötték azt az övet, amely mentésit minden ellen, s nekiindultak nagy tisztitó munkájuknak. S ha megnézzük ezeknek az embereknek a munkáját, ha összegezzük azt a munkát, amelyet ezek a leghangosabb urak végeztek 1919-től 1922-ig, akkor megdöbbenve kell megállani az előtt a nagy halmaz lelketlenség és minden emberi érzésből kivetkőztetett tett előtt. Emberek, akik a bolsevizmusra felesküdtek, a legfanatikusabb agitátorai voltak, akik két könyökkel mentek neki mindennek, ami nem bolsevista volt, akik két könyökkel iparkodtak maguknak a bolseviki idő alatt megfelelő finom, alkalmas helyet találni és kikönyökölni : ezek az emberek lettek azután ismét a megváltozott idők alkalmával a legszemérmetlenebb purifikátorok. (FelMáltások jobb felől : Le Ml 'éhet leplezni.) Csak türelmet, csak szépen, csendesen, nem maradok adós. évi- július hó 27-én, csütörtökön. Pikler Emil : Ez volt a nyitány, az előadás ezután kezdődik. (Zaj. Elnök csenget.) Esztergályos János: Emberek, mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna az, hogy kivetköződjenek minden emberi mivoltukból, embereket, családokat, családapákat, gyermekeket százával és ezrével tettek ki a pusztulásnak, az éhnyomornak, az öngyilkosságnak, a tragikus halálnak. (Mozgás jobb felől.) S miért ? Semmi másért, csak azért, mert ezek a szolgálati szabályzatban megszabott kötelezettségüknek eleget tettek, mert a magyar állam érdekében fogadalmat, esküt tettek, épen ugy, mint azok, akik később purifikáltak, akik később felcsaptak a purgatórium ördögeinek, akik ugyanúgy szolgálták a kommünt, illetőleg a bolsevizmust, ugyanúgy szolgálták a Károlyi-forradalmat, mint az a sok szerencsétlen családapa és családanya, akiket elpusztítottak, akiknek gyermekeit, családját tönkretették. Azt méltóztattak tőlem kérni... Pikler Emil: Követelni! Esztergályos János : ... nem követelni, hanem kérni •— hiszen olyan szépen kértek — hogy neveket mondjak. Fel vagyok mentve legalább azon felelősség alól, hogy én dobtam be ezeket a neveket, mert hiszen ezt közkívánatra teszem meg! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, meg méltóztatnak engedni, hogy azt a jok tucat nevet, amelyről szó lehet, ne említsem mind fel, csak néhányat. . Szabó István (sókor ópátkai) : Halljuk mind ! Erdélyi Aladár: Talán nem is olyan sok! Szabó István (sokorópátkai) : Akármennyi van, ki vele! (Folytonos zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak ezeket az ügyeket szónokukra bizni ! Esztergályos János: A legelső, akit — ha szabad igy mondanom — tollhegyre veszek : egy Csóti nevű úriember. Az, aki a vasúti ügyekkel ismerős, bizonyára ismeri ezt a nevet. Ez az ur például a kommün bukása után egyik zsűrinek volt a tagja és mondhatom, hogy az ő lelkiismerete szerint becsülettel végezte munkáját. Nem került olyan vasutasa zsűri elé, akár maga ráncigálta oda, akár mások vitték oda, akit ez a Csóti ur ne iparkodott volna lehetetlenné tenni, ne iparkodott volna kenyerétől, hosszú éveken keresztül becsülettel viselt magyar állami szolgálatától megfosztani, ne iparkodott volna családja, ártatlan gyermekeinek szájától elvenni a kenyeret. Pikler Emil: Ez a fajvédelem! Esztergályos János: Méltóztassanak megengedni, hogy csak egyetlen egy ténykedésével iparkodjam bizonyítani a nemzetgyűlésnek, hiszen úgyis tudom, hogy engem nagyon jól megértenek, nem kell sokat magyaráznom. (Félkiáltások jobbfelől : Igyekszünk!) Méltóztassanak hát megengedni, hogy ennek a Csóti urnák csak egyetlen egy tevékenységét jellemezzem. A naptár 1919 június 5-öt ir. (Félkiáltások